RMBGySz*

2019. május 5., vasárnap

DÉLELŐTT | 

Asszony, nagy a te hited

Igehely: Mt 15:21-28; Kulcsige: 15:28 „Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.”

Az Úr Jézus földi szolgálatának eseménydús időszakaiban figyelt arra is, hogy Atyjával és tanítványaival is töltsön meghitt időt, mellőzve a sokaságot. Nem volt könnyű olyan helyet és időszakot keresni, amely ezt a célt szolgálta volna. Ma sem könnyű alkalmas időt találni az áhítatra és az emberi kapcsolatok ápolására. Az Ige szerint egy ilyen visszavonulás helyszínéül Tírusz és Szidón vidékét választja, amely Galileától északra helyezkedett el. Kis sarkítással azt is mondhatjuk, hogy külföldre utazott tanítványaival. Itt egy váratlan esemény bontakozik ki előttünk, ami a hit megnyilvánulásának, erejének és győzelmének szép példája.

Ez az asszony nagy terhet hordoz, hiszen szívén viseli lánya helyzetét, és tudja, hogy nem képes segíteni rajta. Tisztában van a sátáni erők munkájával, ezért Jézus közbenjárásáért esedezik. Ismeri Jézus Krisztus hatalmát, tudja, hogy Ő Dávid fia, akinél semmi sem lehetetlen. Nem hagyja, hogy a körülmények vagy emberek megakadályozzák abban, hogy az Úrhoz jusson. Hitünk meginoghat, ha bizonytalanságba kerülünk Krisztus személyét illetően. Szüntelenül tudatosítanunk kell, hogy Ő Isten fia, aki meghalt és feltámadt értünk.

Ez az asszony felülemelkedik a sértéseken, a meg nem értésen, becsvágyát félre teszi, elismeri érdemtelenségét, miközben koldusként apellál és számít Isten végtelen kegyelmére. A hit olyan nemes harc, amiért érdemes küzdeni, sőt másokat is bátorítani kell erre. A hívő ember kockázatot vállal, így hite a próbák alatt növekszik.

Ez az asszony kitartó, nem hátrál meg, a tanítványok számára még erőszakosnak is tűnik. Nem fordul vissza, nem adja fel, sőt egyre közelebb jön Krisztushoz. Az Úrral való személyes kapcsolatunktól függ életünk, halálunk, üdvösségünk. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. (Zsid 10:38-39)

Miért olyan sok a kudarc a keresztények életében? Hogyan győzhetünk a hitetlenség felett? Milyen akadályai vannak a hitem növekedésének?

Szabó Róbert

Imaáhítat: 

Adjunk hálát az édesanyák gondoskodó szeretetéért! – 1Sám 2:18-19

Bibliaóra: 

Járjunk hitben! – Zsid 11:1-40 (Zsid 11:6)

DÉLUTÁN | 

Reményteljes édesanya

Igehely: Bír 13:1-14, 21-25

Ez a házaspár Izráel történetének egy nehéz, kritikus korszakában élt. Az egész nép saját bőrén tapasztalta Isten iránti engedetlenségük fájdalmas következményeit. Ilyen reménytelen időkben sok a szomorú, elkeseredett ember, akik nem látják a kiutat, a jövő pedig igen sötét előttük. Ez a házaspár azonban átéli az isteni meglátogatás áldásait, ami számukra - és Izráel számára is – a reménység sugarait jelenti a jövőre nézve.

Vigyáz magára. A gyermekáldás ígéretét követően azt az utasítást kapja ez a leendő édesanya, hogy vigyázzon a saját tisztaságára. A biblikus lelki és testi tisztaság alapfeltétele annak, hogy az Úr tervének részesei legyünk, hogy be tudjuk tölteni hivatásunkat. Ez esetben egy szabadító születését és felnevelését jelentette.

Elmondja férjének. Ez a nő tudja, hogy a családi élet alapja a szoros kapcsolat a házastársak között. A jó hírt elsősorban férjével közli, nem mással. Vele beszéli meg először élményeit, terveit, vele osztja meg örömét, kétélyeit stb. Az Úrral való kapcsolata után a férjével való kapcsolata a legfontosabb számára. Tisztában van vele, hogy a szülői hivatás nem egyszemélyes feladat, hanem megosztva kell biztosítani a családi fészek melegét.

Bátorítja férjét. Amikor Mánóah felismeri, hogy az Urat látták szemtől szembe, megijed – ami nem is csoda, hiszen ismerte a törvényt. Felesége bátorítja, és támaszt nyújt félelme eloszlatásában.

A férj az Úrtól kérdezi meg, hogyan neveljék leendő gyermeküket. A Biblia nagy hangsúlyt helyez a szülők felelősségére gyermeknevelés terén. Nem mindegy, hogyan, milyen elvek alapján neveljük gyermekeinket. Fontos, hogy a szülők bibliai alapok szerint tegyék ezt, nem pedig világi módszerek szerint. Az Ige arra bátorítja a szülőket, hogy kérjenek útmutatást az Úrtól.

Sámson az ígéret gyermeke volt, akit az Úr azért küldött, hogy kezdje megszabadítani Izráel népét. Krisztus Urunk pedig a világ szabadítója, aki be is fejezte a golgotai kereszten a szabadítást, mikor kimondta, hogy „elvégeztetett”.

Szabó Róbert

2019.05.05.

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.