2019. március 23., szombat

DÉLELŐTT | 
Örök távlat

Igehely: Róm 8:17-23; Kulcsige: 8:18 „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.”

A 7. fejezet végén Pál megfogalmazza a kérdést: „Ó, én nyomorult ember, ki szabadít meg engem e halálra ítélt testből?” Erre már ott megadja a választ: Jézus. Majd a 8. fejezetben ezt bővebben kifejti: a Jézusban levő életnek a törvénye felülírja a bűnnek és a halálnak a törvényét. Ez a Lélek által történik. A Szentlélek munkájáról pedig azt mondja, hogy vezérel, s akiket Ő vezérel, azok Isten gyermekei. Isten gyermekei azonban idegenek ebben a világban, és a világ sokszor szenvedést okoz nekik. Pál arra hívja fel a figyelmet, hogy ebben a szenvedésben ki kell tartani, Jézussal együtt kell szenvedni, mert akkor vele együtt fogunk örökölni. Az örökség pedig olyan lesz, hogy nemcsak kárpótol a jelen szenvedéseiért, hanem értékben, dicsőségben messze felülmúlja azt. A romolhatatlanság állapota (a test megváltása) nem más, mint az istenfiúságunk kiteljesedése. Pál tehát abban a reménységben él, hogy az a megváltás, amit a belső emberben már tapasztal, ki fog terjedni a külsőre is, és így teljes emberi valónk részesül az örök élet valóságában. Amikor ez meglesz, akkor ez a dicsőséges szabadság ki fog terjedni az egész teremtett világra.

Ez a mi örökségünk is, amiért megéri adott esetben együtt szenvedni Jézussal.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Hatalma földre terít

Igehely: Ézs 28:1-6

Az Ézs 28:14 szerint Isten olyan vezetők fölött hirdet ítéletet, akik nem vették komolyan megbízatásukat. Feladatuk az lett volna, hogy józanul és éberen őrködjenek Isten törvénye felett, és ennek megfelelően kormányozzák az országot. Ők azonban a részegséget választották, meg a saját cicomázásukat. A büszkeség, az elbizakodottság mindig ide vezet. Az ember eljut valahogy arra a meggyőződésre, hogy nincs szüksége Istenre. Isten nélkül világi dolgokat nevez ki öröme forrásául (itt az ital, de ez lehet bármi, amihez, mint boldogító szerhez nyúlnak az emberek: drog, szabad szex, a hatalom gyakorlásának kombinálása mindezekkel, stb.). Ezek azonban önmagukban hordozzák az összeomlást. Ezekben már eleve bennük van az Isten földre terítő ítélete (2b.v.). Ezért ne tartozz sem politikai vonalon, sem gyülekezeti vonalon „Efraim büszke részegei” közé. Ez nem azt jelenti, hogy nem vállalhatsz fel adott esetben akár itt, akár ott felelősségteljes pozíciót, vezető állást. De az élet bármely területén legyél az a „maradék”, aki alázatosan ragaszkodik ahhoz, hogy neki Istenre van szüksége, s Őt az erő, a józanság és a szeretet Szellemének vezetése alatt követni akarja. Akkor hős leszel, akit hited harcaiban az ÚR győzelemmel jutalmaz (5-6. v.).

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!