2019. március 24., vasárnap

DÉLELŐTT | 
„Szólj, mert hallja a te szolgád...”

Igehely: 1Sám 3:1-21; Kulcsige: 3:10 „Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.”

Legtöbben csecsemőkorunktól hivatalosan keresztyének vagyunk, bejegyezve valamely keresztyén felekezet nyilvántartásába. Megkeresztelve, megáldva, konfirmálva, bérmálva… Mint a fiatal Sámuelt, minket is megtanítottak Isten szolgálatára különféle hagyományok alapján. Sok esetben mások döntöttek helyettünk. Keresztyéneknek, az Úr szolgáinak neveznek, legtöbbünkben ott a jó szándék, az igyekezet, a megfelelni akarás, a vallásos buzgóság, de életünkből hiányzik a lényeg: az Úr hangjának és ránk vonatkozó akaratának ismerete. Bármennyire is akarják szüleink, barátaink, egyházunk, hogy az Úr szolgái legyünk, születésünktől a halál uralma köt bennünket, és a bűn szolgái vagyunk. Sokféle hangot ismerünk, de az Isten hangját nem, mert elszakadtunk Tőle. Az Ő emberszeretete, irántunk való jó szándéka révén azonban belép hallózónánkba, és érzékelhetővé teszi magát a számunkra (igehirdetés, bibliaolvasás közben, álomban, egy szolgájának az élete által). Van, amikor egyből felismerjük, hogy Isten szól hozzánk, máskor, Sámuelhez hasonlóan segítségre van szükségünk. Ha Isten szól, akkor megadja a felismerés és megértés eszközeit is. Élik sokasága szolgált már nemzedékeken keresztül azért, hogy társaik Isten hangját megismerhessék. A hivatalos keresztyénség és a valódi keresztyénség közötti különbség Isten hangjának az ismerete. Jézus mondja, hogy az Ő juhai ismerik a hangját, és ki tudják szűrni minden más hang közül.

Ahhoz, hogy Isten látogatási célja valóra váljon életünkben, szükségünk van a sámueli lelkületre: elfogadni az Élik tanácsát, és meghallgatni az Isten üzenetét. Az így teret kapó Isten hangja mindennél kedvesebbé és értékesebbé válik a befogadó ember számára. Vágyakozni fogsz Isten hangja után, mint a szerelmesek! Ne csodálkozz rajta, hisz Ő a Vőlegény, te pedig Menyasszonyának, a Gyülekezetnek a tagja lettél!

Valódi keresztyén vagy, vagy csak formális? Adj hálát Isten hallható hangjáért! Ki volt a te Élid? Adj hálát érte! Légy résen és készen, mert valaki Élije vagy te is!

Györfi Elek Tóbiás

Imaáhítat: 

Könyörögjünk azért, hogy igehallgatásunk gyümölcsöző lehessen! – Lk 8:11-15

Bibliaóra: 

Növekedjünk tovább! – Zsid 5:12-6:12 (Zsid 5:14)

DÉLUTÁN | 

Az első újjáteremtés

Igehely: 1Móz 8:1-22

Ma egyre több rommá vált kúriát, kastélyt vásárolnak meg, építenek újjá, és teszik őket lakhatóvá. A tegnap még az enyészetéi voltak, ma alig lehet rájuk ismerni, nyüzsög bennük az élet. Az épületeknek megvan a saját történetük, hogy miért váltak lakatlanná, gazdátlanná. Hasonló módon az emberiség története is tele van hasonló történetekkel. Az első ilyen nagyméretű esemény az özönvíz története. A bolygónk teljes felszíne semmisült meg néhány nap alatt. Ennek a pusztulásnak az okozója Isten volt, az oka azonban mi magunk, emberek. Engedetlenségünk miatt romba dőlt az Istennel való kapcsolatunk, ezt követően pedig az egymással való kapcsolatunk is. Életünket átszőtték a gonosz gondolatok, érzések és tettek. Kiváltottuk Istenből azt, hogy megbánta teremtésünket. Bűneink miatt egy hajszálon múlt, s majdnem kihalt az emberiség.

A kúriák és kastélyok életben maradása valakinek a jóindulatán, tervein, pénzén múlott. A hajszál, amelyen az emberiség élete és a látható világ léte állt, az nem volt más, mint az Isten irántunk való szeretete és jóindulata. Erős hajszál, mely mindmáig megtartott bennünket. Ez a szeretet már létezett az engedetlenségünk előtt, sőt, a teremtésünk előttről való. Mi képtelenek voltunk magunkat a romjainkból feltámasztani, de Ő nyolc embert irgalmasan megmentett a halálból. Az ítélet vizén át egy biztonságos bárkában átmentette őket, hogy rajtuk keresztül az elpusztult föld újranépesedhessen.

A halál markából megmenekültek első dolga a hálaadás volt. Általában ez a reakció Isten egyértelmű szabadítására, de ritka esetben válik ez állandóvá. Életünk minden pillanata Isten szeretetén áll, szüntelen hálával tartozunk neki. Isten megígérte, hogy többé nem pusztítja el vízzel a földünket. Megígérte, hogy az élet fennmaradásához és a föld benépesítéséhez a szükséges feltételeket mindvégig biztosítani fogja.

Ne felejtsük, hogy egyetlen kúria és kastély sem fog állni, míg a világ, és a világunknak is lesz egy végnapja. De Istennek van számodra egy terve, amely lelked és tested újjáteremtéséről szól. A következő estéken ezt fogjuk megvizsgálni.

Mennyire tudatosan adsz hálát az életért? Valóban szövetségben vagy a megtartó Istennel?

Györfi Elek Tóbiás

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.