Mindennapi áhítatok

2022. július 13., szerda

Igehely: Róm 12:1-3; Kulcsige: Róm 12:2 „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Számunkra – Krisztusban hívők számára – teljesen világos, hogy a világi értékrend és az Isten szerinti értékrend nem egyezik egymással, hanem teljesen szemben áll egymással, és nagyon sok esetben ütközik is egymással.

2022. július 12., kedd

Igehely: 2Kor 6:17-7:1; Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”

A Krisztust követő ember számára állandó dilemmát jelenthet az a kérdés: Hogyan viszonyuljunk a mellettünk élő hitetlen emberekhez? Hiszen érzékeljük, hogy az ő életvitelük és a miénk között hatalmas különbség van.

2022. július 11., hétfő

Igehely: Fil 3:12-14; Kulcsige: Fil 3:2 „Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosztevőktől, óvakodjatok a megmetéltektől!”

Jézus Krisztus követését a Biblia a keskeny úton való járásként mutatja be. Megváltónk beszélt arról a Hegyi beszédben, hogy a széles út a kárhozatba visz, mégis sokan járnak rajta. Ezért szólít fel a Megváltó arra, hogy lépjünk be a szoros kapun a keskeny útra, amely az életre vezet.

2022. július 10., vasárnap

Igehely: 2Krón 7:11-22; Kulcsige: 2Krón 7:14 „De megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.”

Mérhetetlen kiváltság, hogy a mindenható Isten megszólít bennünket, földi alkotásait. Amiképpen szólt annak idején Salamonhoz, ma is szól hozzánk a kinyilatkoztatott Szentírás szavain keresztül, újra meg újra.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!