Igehely: Gal 4:1-4; Kulcsige: Gal 4:4 „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve.”
A megtestesülés a krisztustan egyik fogalma és arra a hitigazságra utal, hogy Isten Fia valóságosan emberré lett a Földön Jézus személyében. Ő egy meghatározott helyen, a történelem egy adott pillanatában Máriától született meg.
Igehely: ApCsel 10:34-43; Kulcsige: ApCsel 10:38 „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele.”
Péter apostol a Kornéliusz házánál hirdeti Isten igéjét. Azt az Igét, amely Izráel fiainak békességet hoz a Jézus Krisztus által. Az apostol azonban hamar megállapítja, hogy az Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetben kedves előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.
Igehely: Jn 1:29-34; Kulcsige: Jn 1:33 „Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.”
Keresztelő János meglátta Jézust, amint közeledett hozzá a Jordán folyónál, ahol keresztelt. János csodálatos kijelentései által kapcsolatba hozta őt Istennel, Isten bárányának és Isten Fiának nevezvén őt. Ezt a bizonyságtételt attól kapta, aki elhívta és elküldte őt a szolgálatra.
Igehely: Ézs 61:1-3 ; Kulcsige: Ézs 61:1 „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”
A Szentháromság kifejezés a legtöbb keresztyén felekezet tanítása szerint a három isteni személyre (Atya, Fiú, Szentlélek) vonatkozik. A szentháromságbeli személyek egységéről, egyenlőségéről és különbözőségéről szóló tan a Szentháromságtan.
Igehely: Róm 6:1-11; Kulcsige: Róm 6:3-4 „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.”
Pál apostol feltesz egy fontos kérdést: Vétkezzünk-e, hogy a kegyelem nagyobb legyen? De ezt nem azért kérdezi, mintha ő keresné rá a választ, hanem azért, mert ezt a rómaiak kérdezik és őket idézi.
Igehely: ApCsel 22:6-16; Kulcsige: ApCsel 22:16 „Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híva az Úr nevét.”
Amikor az ApCsel 2-ben a sokaság látta a Szentlélek kitöltetésének jelét és hallotta Péter apostolt prédikálni, megkérdezték: „mit cselekedjünk?” (ApCsel 2:37). Péter így válaszolt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg...” (38. v.).
Igehely: Mt 21:23–27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Miért kérdőjelezték meg némelyek Jézus tekintélyét a földön jártakor? Nyilván azért, mert hitetlenek voltak, és az életük haszontalan, kivágni való fügefa volt. Itt már nemcsak az volt a baj, hogy hiányzott a jó gyümölcs, hanem megjelentek a keserű, mérgező gyümölcsök – a keserű irigység és a gyilkos büszkeség. A nép elbizakodott vezetői alábecsülték Jézus tekintélyét, és túlbecsülték a sajátjukat. Úgy vélték, hogy Jézus népszerűsége fenyegetést jelent számukra, ezért minden eszközt megragadva igyekeztek Jézus tekintélyét csökkenteni, a magukét pedig emelni.