RMBGySz*

Áhítat

Április 15 – Szombat (Húsvét nagyhete)

d.e. Jézus követése még halála után is – Mk 15:42-47; Kulcsige: Mk 15:47

A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt. (Mk 15:47)

Jézus temetése a nagypénteki történet utolsó felvonása. Amikor a tanítványok félelmükben elmenekültek, amikor az „erősek” sehol sem találhatók, a „gyengék” ereje lesz nyilvánvaló.

Április 14 – Nagypéntek

d.e. „Szomjúhozom!” – Jn 19:28-29

Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. (Jn 19:28-29)

Amikor Jézus így kiáltott fel, „Szomjazom!”, ecetet kínáltak neki, frissítőként és fájdalomcsillapítóként. Korábban, epével kevert bort adtak neki, de ezt Jézus elutasította (Mt 27:34).

Április 13 – Nagycsütörtök

d.e. Fedezet nélküli fogadkozás – Mk 14:12-31; Kulcsige: Mk 14:31

Ő azonban annál inkább mondta: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszéltek a többiek is. (Mk 14:31)

Az utolsó vacsora alatt Péter így fogadkozott: „ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem”. (29.v.) Fogadalmával Jézus iránti hűségét és szeretetét akarta kifejezni. Jó dolog, ha valaki fogadalmat tesz, mert ezzel szívének szándékát fejezi ki.

Április 12 – Szerda (Húsvét nagyhete)

d.e. A jócselekedetek alkalmai – Mk 14:1-11; Kulcsige: Mk 14:7

Mert a szegények mindig veletek lesznek, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. (Mk 14:7)

Jézus betániai megkenetésének története arról is beszél, hogy bizonyos jócselekedetekre Isten különleges alkalmakat ad. Ha ezeket az alkalmakat nem használjuk ki, a lehetőség végérvényesen elmúlik.

Április 11 – Kedd (Húsvét nagyhete)

d.e. Irigység Jézus iránt – Mk 11:15-19, 27-33; Kulcsige: Mk 11:18

Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész sokaság álmélkodott a tanításán. (Mk 11:18)

Jézus erőteljesen fellépett az üres vallásossággal és a gonosz vallási vezetőkkel szemben. Halála előtti napokban tekintéllyel ítélte meg a bűnt és a hamisságot.