RMBGySz*

Mindennapi áhítatok 2019-re

2019. augusztus 3., szombat

Igehely: Kol 1:9-18; Kulcsige: 1:12 „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.”

Ez a tíz igevers olyan gazdag, olyan tömény, olyan csodálatos, hogy csak olvasnám és olvasnám újra meg újra. Önmagát magyarázva tárja elénk, hogy micsoda kegyelemben van részünk. Ez a csodálatos ajándék, amit Urunktól kaptunk, felbecsülhetetlen.

2019. augusztus 2., péntek

Igehely: 2Pt 1:3-11; Kulcsige: 1:4 „Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.”

Szuperhősök. Ez a mostani társadalom mindenféle szuperhősöket alkot magának, és példaképekként tekint rájuk. Virtuális valóságban élnek nagyon sokan. És ebbe a virtuális világba menekülnek gondolataikban is, hogy valami többnek, jobbnak, szebbnek érezzék magukat.

2019. augusztus 1., csütörtök

Igehely: Zsid 12:3-11; Kulcsige: 12:6 „Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

Bárcsak tudnám olyan bölcsen, szeretettel nevelni, fenyíteni a gyermekeimet, ahogy azt a mi mennyei Atyánk teszi velünk. Sok hiányosságom van ezen a téren is. Mi valóban a tetszésünk szerint nevelünk sokszor, de Isten tudja, mire van szükségünk, és a javunkra tesz mindent.

2019. július 31., szerda

Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: 3:1 „Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra.”

Szeretek kirándulni, új helyeket megismerni. Akár kint a természetben, akár városokban járok, mindig megcsodálom a körülöttem lévő világot. Szebbnél szebb épületeket építettek az emberek, amelyek néha csak méretüknél fogva is rabul ejtik a gondolataimat.

2019. július 30., kedd

Igehely: 1Pt 5:1-6; Kulcsige: 5:1 „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese.”

Ha már részesültünk Krisztus szenvedéseiben, akkor eljövendő dicsőségének is részesei leszünk. Ennek a felmagasztalásnak viszont van egy kulcsfontosságú feltétele. Ez pedig nem más, mint az alázat.