RMBGySz*

Áhítat

Február 3 – Péntek

d.e. Milyen jó mindaz, amit tesz! – Mk 7:31-37; Kulcsige: Mk 7:37

És szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Milyen jó mindaz, amit tesz! Képes azt is megtenni, hogy a süketek halljanak, és a némák beszéljenek! (Mk 7:37)

Gyakran azon kapom magam, hogy többet zaklatom Jézust problémáimmal, mint hálámmal vagy dicsőítésemmel. Pedig ennek a kettőnek minden esetben együtt kell járnia. Ezt igazolja jelen történetünk is.

Február 2 – Csütörtök

d.e. Nem maradhatott titokban – Mk 7:24-30; Kulcsige: Mk 7:24

Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és nem akarta, hogy bárki is tudjon róla. De nem maradhatott titokban. (Mk 7:24)

Jézus mind Izráelben, mind a pogány településeken egyre ismertebbé lett, úgyannyira, hogy sehol sem maradhatott titokban megjelenése. A sziroföníciai asszony meghallva, hogy Jézus vidékükön jár, azzal a kéréssel borult elébe, hogy leányát szabadítsa ki az ördög karmaiból.

Február 1 – Szerda

d.e. A hagyomány egyoldalú tiszteletének veszélyei – Mk 7:1-23; Kulcsige: Mk 7:5

Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? (Mk 7:5)

Nemrég olvastam, hogy vallásos szokásoktól nehezebb megszabadulni, mint súlyos bűnöktől. Jézus a régiek rendeléseivel kérkedőket képmutatóknak nevezi, akik ajkukkal tisztelik ugyan Istent, szívük mégis távol van tőle.

Január 31 – Kedd

d.e. Jézus egyre ismertebb lesz – Mk 6:53-56; Kulcsige: Mk 6:54

Amikor kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték őt. (Mk 6:54)

Igénk arról tesz bizonyságot, hogy Jézussal bármilyen nehézségek ellenére is eljuthatunk a túlsó partra. A rabbik Genezáret földjének ezt a részét „Isten kertjének”, más szóval „paradicsomnak” nevezték. 

Január 30 – Hétfő

d.e. Amikor a csoda is kevés – Mk 6:45-52; Kulcsige: Mk 6:52

Mert a kenyerekből még nem okultak, és a szívük kemény maradt. (Mk 6:52)

Az ötezer, aki evett a Jézus által megszaporított kenyérből, felismerte Jézusban az eljövendő Prófétát, és királlyá akarták tenni őt. Jézus, felismerve az emberek alkalmi lelkesedésének veszélyét, azonnal a túlsó part felé fordítja tekintetüket és kényszeríti őket.

A sokaság elbocsátása után félrevonult, hogy az Atyával beszélgessen.