RMBGySz*

Áhítat

Március 10 – Péntek

d.e. Sok a félrevezetés a jövőt illetően – Mk 13:1-11; Kulcsige: Mk 13:5

Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket! (Mk 13:5)

Az ember a múltját ismeri, a jelenben él, de a jövő ismeretlen előtte. A nagy kérdésre, hogy –„Mit hoz a jövő?” – keresik az emberek a választ, de legtöbbször nem jó helyen.

Március 9 – Csütörtök

d.e. Az Úr nem egymáshoz, hanem magunkhoz mér minket – Mk 12:41-44; Kulcsige: Mk 12:43

Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. (Mk 12:43)

Az újszülöttek zöme ökölbe szorított kézzel érkezik meg világunkba. Vajon nem jelzi-e ez az ember ösztönszerű birtoklási vágyát? Emberi természetünkből adódóan jobban szeretünk kapni, mint adni. 

Március 8 – Szerda

d.e. Nem a tisztség a baj, hanem a lelkület – Mk 12:35-40; Kulcsige: Mk 12:38

Tanítás közben így szólt Jézus: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken. (Mk 12:38)

Az életben jó dolog írástudónak lenni. Az írástudatlan ember nagy lépéshátrányban van sok területen.

Március 7 – Kedd

d.e. Félúton – Mk 12:28-34; Kulcsige: Mk 12:34

Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni. (Mk 12:34)

Vannak olyan emberek, akik a mások kárából tanulnak, de nem eleget. Ebben az igeszakaszban találunk egy írástudót, aki hallotta a szadduceusok és az Úr Jézus közötti hitvitát.

Március 6 – Hétfő

d.e. Az írások ismerete megóv a tévelygéstől – Mk 12:18-27; Kulcsige: Mk 12:24

Jézus ezt mondta nekik: Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát? (Mk 12:24)

Ebben a földi életben a legfontosabb, hogy az Úr Jézushoz jöjjünk, és az ő jelenlétében hozzuk meg életünk nagy döntéseit. Igazán az bölcs, aki így hozza meg a jelen és a túlvilági életére vonatkozó elhatározásait.