RMBGySz*

Áhítat

Május 12 – Péntek

d.e. Kenyér az engedelmeseknek – Ézs 30:18-26; Kulcsige: Ézs 30:23

Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földed, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas mezőn legel azon a napon. (Ézs 30:23)

Isten határozottan ellenzi, hogy népe Egyiptomra támaszkodjon. Egyiptom, vagyis a világ, mindig a szolgaság szimbóluma marad.

Május 11 – Csütörtök

d.e. A húsz árpakenyér csodája – 2Kir 4:42-44; Kulcsige: 2Kir 4:43

A szolgája azonban így szólt: Hogyan adjam ezt oda száz embernek? De ő így felelt: Csak add oda a népnek, hadd egyenek! Mert ezt mondja az Úr: Enni fognak, és még marad is! (2Kir 4:43)

A sok Istentől elfordult, bálványimádó ember között már alig voltak az Urat félők. Ezek keresték egymással a közösséget: összegyűltek ott, ahol a próféta volt.

Május 8 – Hétfő

d.e. Ötezer ember megvendégelése – János 6:1-15; Kulcsige: Jn 6:11

Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. (Jn 6:11)

Isten Fia együttérzésből, szeretetből adott kenyeret a hozzá sereglő sokaságnak. Ő tudta, hogy mi következik: kérdés a tanítványokhoz, és egy gyermek uzsonnájának a felajánlása.

Május 7 – Vasárnap délelőtt

d.e. Erőt adó táplálék – 1Kir 19:1-8; Kulcsige: 1Kir 19:8

Ő fölkelt, evett és   ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig. (1Kir 19:8)

Isten elgyötört szolgája az Úrtól küldött angyaltól kapta a táplálékát. Illés már megtett gyalog mintegy 145 kilométert, Jézabel királynő haragja elől menekülve.