A kolozsvári kerület hálaadó ünnepe

Rendhagyó, mégis örömteli alkalom volt, amikor a Kolozsvári Missziókerület testvérisége összegyűlt a Kolozsvári Magyar Baptista Gyülekezetben október 8-án. A szélrózsa minden irányából, Besztercétől Vajdahunyadig, Kalotaszegtől Nagyenyedig mindenkit Isten szeretete hozott. 

Gazdag, minden szükségessel ellátó, minden igazságra elvezérlő, minden körülményekben bennünket hordozó, s mégis Önmagát megüresítő, értünk mindenről lemon-dó, életét halálba adó, ránk a koldusban is váró Megváltó Urunkat magasztaltuk. Szóltak a bizonyságtevések minden gyülekezet részéről, a szavalatok kicsiktől s fiataloktól egyaránt, az énekek szívtől a szívhez, és az összevont énekkar dicséretei is egész a mennyei trónusig.

Isten szavát a Fil 4:6.10-13 és az 1Thessz 5:18 igerészek alapján Tóth Róbert vajdahunyadi lp. hirdette. Megértettük először azt, hogy a hálaadásnak vannak akadályai. Az egyik az, amikor helytelen kéréseink és elvárásaink vannak Istentől, mert ezeket nem egyeztettük az Ő akaratával. A második, amikor összetévesztjük a szükségeinket a vágyainkkal, vagy amikor arra vágyunk, ami a felebarátunkké, és ilyenkor már nem tudunk hálásak lenni azért, amit kaptunk. Sőt, ez oda vezet, hogy elégedetlenek legyünk, pedig Pál példája arra tanít minket, hogy minden körülmények között legyünk hálásak. Az is akadály, amikor az ember magának tulajdonítja az érdemet Isten helyett. Erre nézve Izráel népe is kapott figyelmeztetést Istentől (5Móz 8,11-14; 17-18). Végül, amikor valaki aggodalmaskodik, ahelyett, hogy hálaadással elmondaná az Atyának az ő kéréseit (Fil 4:6). 

Hogyan juthatunk el akkor a hálaadó életre? Először is Isten gyermekeivé kell lennünk Jézus Krisztus által. Akik pedig már az Ő gyermekei vagyunk, azok már tudjuk, hogy minden fizikai és lelki áldást, amelyben részesültünk, azt az Urak Urának

köszönhetjük. S ebből a Krisztussal való közösségünkből hálaadó élet fakad fel.  
Jézus Krisztusban minden lelki áldással meg vagyunk áldva és ez hálaadó életre kell ösztönözzön minden hívő embert! Ezért ,,aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását” (Zsolt 50:23).

[Kelemen Sándor, Beszterce]