A népi reformáció állomásai Erdélyben

Tanulmányút a Tordán meghirdetett vallásszabadság 450. jubileumi évében, 2018-ban

 

A Magyar Baptisták Történelmi Bizottsága az „Erdélyi anabaptisták nyomában” címmel tanulmányutat szervezett 2018. november 9-12 között a Tordai Vallásbéke 450. jubileumi emlékévében. A körútnak több állomása volt. 

 

Konferencia és megemlékezés Déva várában

2018. november 9-én egy nemzetközi történészkonferenciára érkeztünk Dévára. Az ünnepi találkozó fókuszában, Dr. Kovács Sándor helyi egyháztörténész előadásának középpontjában Dávid Ferenc reformátor szerepe állt. D. F. római katolikus lelkészként kezdte pályafutását, majd Wittenbergben tanult, ahol Luther tanainak elkötelezett híve lett. Erdélybe hazatérve János Zsigmond fejedelmi udvarának főpapjaként hozzáfogott az egyház megújításához. Később Kálvin teológiájának követője lett. Református püspökként terjesztette a reformáció eszméit, melynek Kolozsvár volt a központja. Szervét hatására ariánus tanokat is vallott. Élete utolsó évtizedében anabaptista meggyőződésre jutott. Az 1568-as tordai országgyűlésre szerkesztett 36 pontból álló tételjegyzékében a hitvalló felnőttkeresztség helyreállítását is célul tűzte ki a reformált egyházban. Magyar nyelvre fordította, majd 1570-ben Kolozsváron nyomtatásban is kiadta a „Könyvetske az igaz kerestyéni keresztségről” című, németalföldi anabaptisták által írt, 150 oldalas hitvédelmi iratot, amit Erdély-szerte terjesztett. Többszöri próbálkozás után 1578-ban ismét Tordán tárta az országgyűlés elé a hitvalló felnőttkeresztség helyreállításának szükségességét az egyházban. Ez ismételt radikális újítási szándék miatt fordultak ellene unitárius hívei, élükön korábbi harcostársa, Blandrata György, aki be is vádolta őt az akkor már katolikus vallású fejedelem, Báthory Kristóf  előtt. Ennek eredményeként Dávid Ferencet Gyulafehérváron letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották. Így került Dévára, ahol a várbörtönben éheztették és kínozták, majd 1579. november 15-én életét vesztette. Erre a szomorú eseményre emlékeztünk szinte napra pontosan.

 

Történésztalálkozó Gyulafehérváron

2018. november 10-én szombaton a gyulafehérvári református templom szomszédságában található II. Rákóczi Ferenc Közösségi Házban fogadott bennünket házigazdaként Dr. Gudor Botond református lelkipásztor-történész testvérünk, aki többek között az erdélyi anabaptista mozgalom egyik szakavatott kutatója. Délelőtt történelmi megemlékezésre, minielőadásokra és szakmai beszélgetésre került sor. Ennek keretében a magyar anabaptista múlt szakavatott kutatói adtak rövid történelmi áttekintést legújabb kutatásaik eredményéről. Ezekre a történelmi szemináriumi előadásokra a környékbeli református, magyar és román baptista, sőt katolikus lelkészeket és érdeklődőket is meghívtuk. 

 

Látogatás Alvincen az anabaptista habán telepesek erdélyi központjában

A konferencia után a Gyulafehérvár szomszédságában található Alvincre utaztunk, ahol megtekintettük a „németek mezejét”. Itt a Maros partján volt valaha az az anabaptista település, ahol a hutterita/habán „újkeresztények” Bethlen Gábor fejedelem oltalma alatt 1621-1622 években letelepedtek és törvényes védelmet nyertek. Gyulafehérvárra visszatérve először a várba siettünk, ahol az első királyunk, István által alapított ezeréves bazilikát kerestük föl. A templom egyik sarkában fölfedeztük a valamikori önálló baptistérium, azaz keresztelő/bemerítőkápolna épületének körvonalait, melynek helyét most csak egy keresztelőkút jelzi.

 

Torda a magyar vallásszabadság őrbástyája 

2018. november 11-én, vasárnap Tordán megemlékeztünk a Magyar Vallásszabadság 450. évfordulójáról. Délelőtt a Tordai Magyar Baptista Gyülekezet ünnepi istentiszteletén tartottunk bizonyságtételekkel, énekekkel kiegészített történelmi visszaemlékezést. Köszönjük Rajna Ottó helyi lelkipásztornak és gyülekezetének együttműködését, vendégmarasztaló szeretetét. 

 

Kolozsvár, az erdélyi reformáció fellegvára

Kolozsváron zárult a 2018. november 9-12 között megtartott erdélyi anabaptisták történetét kutató „oknyomozó és tényfeltáró” tanulmányút és előadássorozat. Mint ismeretes, Kolozsvár volt a lutheránus (1557), kálvinista (1564) unitárius (1568) és anabaptista (1578) reformáció erdélyi kiindulópontja. Több történelmi forrás is megerősíti, hogy a város főterén álló Szent Mihály templom falai között hangzottak el azok a bibliai tanítások, aminek hatására a három részre szakított Magyarország keleti tartományának fővárosa a magyar protestantizmus fellegvárává lett. A Tordai Vallásbéke (1568) után az anabaptista tanítás is széles néprétegeket ért el. Ebben jelentős szerepet játszott Heltai Gáspár kolozsvári nyomdája, amely 1570-ben kiadta a „Könyvetske az Igaz keresztény keresztségről” szóló, németalföldi anabaptista hittudósok által összeállított, 150 oldalas, magyar nyelvre fordított teológiai művet. Ettől kezdve az anabaptista mozgalom az erdélyi protestantizmus időrendben negyedik irányzatává vált. Törvényes elismerésükre és hitvallásuk szabad gyakorlására Bethlen Gábor fejedelemsége idején került sor a kolozsvári Szt. Mihály templomban megtartott országgyűlésen, melyet a fejedelem 1622. június 4-én kiadott rendelete erősített meg. Erről emlékeztünk meg most Kolozsváron.

A történész csapat Kis-Juhász Vilmos helyi baptista lelkipásztor vezetésével kereste fel Kolozsvár egyháztörténeti szempontból jelentős színhelyeit, a főtéren álló Szt. Mihály székesegyház előtt álló Mátyás király szoborcsoport környékét, Mátyás szülőházát, a Farkas utcai református templomot, a Babes-Bolyai Egyetem épületegyüttesét, végül a Házsongárdi temetőt, ahol megemlékezést tartottak Rottmayer János sírja mellett születésének 200. évfordulója kapcsán.

A magyar történészcsapat – ausztriai, felvidéki, anyaországi és erdélyi – tagjai a következők voltak: Kiss Lehel (lelkipásztor, az Erdélyi Baptista Történelmi Bizottság elnöke), Kiss Zoltán (lelkipásztor, a Kornya-örökség gondozója), Kelemen Sándor Tomi (Kornya Mihály életútjának kutatója), Erdélyi Sándor (a Pozsonyi Evangéliumi Könyvkiadó igazgatója), Lehotkai Sámuel (a Komáromi Selye János Egyetem hallgatója), Dr. Mészáros Kálmán (lelkipásztor-egyháztörténész), Mészáros Kristóf (általános iskolás fotós), Duszka József (ny. életvédelmi nyomozó, a Baptista Teológiai Akadémia végzős hallgatója), Szegedi Attila (a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója, anabaptista kutató) és Vix József, (az ausztriai Falkenstein várában kialakított anabaptista múzeum egyik iparosmestere).

A történelmi tanulmányút záró mondata legyen most is ez: „Az igazak emléke áldott!” Soli Deo Gloria!

Dr. Mészáros Kálmán 
lelkipásztor, történész, az MBE 
Történelmi Bizottságának elnöke

A Gyulafehérváron tanácskozó egyháztörténészek
Történelmi megemlékezés Rottmayer János kolozsvári sírjánál
Ősi protestáns templom Alvincen az anabaptisták erdélyi központjában