RMBGySz*

Az ősgyülekezetek közti kapcsolatok

Úgy tetszett a bölcs Istennek, hogy pünkösd után hosszú sorban alakuljanak a különböző helyi keresztyén gyülekezetek. E csodálatra méltó folyamat Jeruzsálemben kezdődött, és onnan terjedt ki a többi földrészre. A tanulmányozott időszakban Krisztus apostolai és munkatársaik álltak e munka élén.  Élményeik, hitük, példájuk, tapasztalataik, tudásuk közkincs volt. Különböző nehézségek és üldöztetések befolyásolták, vagy sokszor segítették az Úr munkáját. A terjedési folyamat hihetetlen gyorsaságra tett szert. Igen sokféle kulturális és vallási hátterű közösségek közt aratott az evangélium. Vezetőik gyorsan cserélődtek a külmisszió szükségei, és a mártíromság valósága miatt. Egyik-másik gyülekezetben önjelölt vezetők próbálták megszerezni az irányítást. Ilyen körülmények közt létszükséglet volt a Lélek egységének a megőrzése és erősítése [Jn 17:20-23; Gal 3:26-29; Ef 4:1-6; Júd 1:3]. Tulajdonképpen mindannyian ugyanazt az élő, szent és szerető Istent imádták. Hitük közös alapokon nyugodott. Módszereik közt is sok hasonlóságot figyelhetünk meg. Kísértéseik, örömük, bánatuk, céljuk, harcaik, reménységük többnyire közös volt. Sorstársak voltak a szenvedésben [1Thessz 2:14-16]. Az említett hasonlóságok miatt az apostoli levelekben visszatérő témákat azonosíthatunk be.

Több tény is kidomborodott számomra az ősgyülekezetek közti kapcsolatok területén az Újszövetség olvasása közben.

1. E gyülekezetek hívőinek missziós kiküldései, menekülései és egyéb okú vándorlásai elősegítették az újabb gyülekezetek plántálását, a feltámadott Krisztusba vetett, életet átformáló hit terjedését. Rövidesen visszacsatolás is történt a kiküldő, a már létező keresztyén gyülekezetek felé, beszámolók formájában [ApCsel 8:5-17; 13:3; 14:26-28; 1Kor 16:8-9].

2. A gyülekezetek közti kapcsolatok egy másik fontos területe a szolgálat, más gyülekezetekből, vagy azok közeléből érkező személyek felé [ApCsel 9:10-18. 19-25]. Összedolgoztak a testvérek menekítéséért [ApCsel 9:29-30]. Elkísérték az apostolokat missziós és pasztorális útjaikon [ApCsel 10:22-23; 10:44-45; 11:11-14; 21:15-16; 27:2]. Szellemi, lelki és anyagi segítséget adtak a tovább utazásukhoz [1Kor 16:6. 11; 2Kor 1:16]. A különféle gyülekezetek tagjai kiváltságnak, kihagyhatatlannak és szükségesnek tartották más helyi gyülekezetekkel a kapcsolatfelvételt, azok látogatását [ApCsel 9:32-43; 12:25; 15:36; 21:10-11; 21:17-19; Róm 15:22-24].

3. Az ősgyülekezetek testvériségének nem volt közömbös más helyi gyülekezetek anyagi helyzete, megpróbáltatása, nélkülözése. Segélyekre gyűjtöttek, azokat gondosan, körültekintően célba is juttatták [ApCsel 11:27-30; 24:17; Róm 15:25-29. 31; 1Kor 16:1-4; 2Kor 8:1-5. 10-15. 19-22; 9:1-2. 12-15; Gal 2:9-10]. 

4. Amikor hitelvi és gyakorlati kérdések merültek fel, akkor azokat megfontoltan, méltányosan tisztázták. Isten munkájának elismertetésére gondjuk volt az újabban alakult és a régebben indult, vagy a nemzsidó és zsidó hátterű gyülekezetek közt [ApCsel 15:1-3. 12. 22-34; Gal 2:1-2]. Küldötteket hatalmaztak fel ügyek intézésére, és leveleket is írtak ilyen esetekben. A kipróbált vezetőik Szentlélek által vezetett tanácskozásának határozatait ismertették az érintett gyülekezetekben [ApCsel 16:4-5]. Azok betartására, betartatására is odafigyeltek [Gal 2:11-14]. Krisztus apostolai leveleztek, ajánlásokat adtak, lelkimunkásokat mutattak be [Róm 16:1]. A hamis tanítókra és romboló tanításaikra is kitértek [2Pt 2:1-22; 3:3-13; 1Jn 2:14-16. 18-19; 4:1-6; 2Jn 1:7-11; Júd 1:4. 8-13; Jel 2:14-16. 20-23; 3:9]. Névre szóló köszöntéseket is írtak, továbbították az éppen meglátogatott közösségek testvéri üdvözleteit [Róm 16:5-11. 16. 21-23; 1Kor 16:19-20]. Imatámogatást kértek maguknak, és a jó hír terjesztése előmeneteléért helyi gyülekezetekben, és azok környékén [2Kor 1:11]. Hasznosnak bizonyult beszámolót küldeni különböző lelki munkások helyzetéről. Működött az egymás elfogulatlan és pontos tájékoztatása [Kol 4:7-9].

Megemlítették a nagyratörő személyeket is [3Jn 1:9-10. 12]. A különböző helyi gyülekezeteknek és hívőiknek jelentős szerepük volt az apostoli levelek továbbításában, átvételében, felolvasásában [Kol 4:16].

A különböző érettségi szintet elért helyi gyülekezetek egymásnak példát adhattak a hitélet különböző területein [1Thessz 1:6-8]. Bukásaikból is tanulhattak mások.

Egymást kölcsönösen bátorították a Krisztusért rájuk mért szenvedések között. Hűségük, kitartásuk lelkesítette a hasonló helyzetben levő közösségeket [1Pt 4:12-19; 5:8-11].

Más helyi gyülekezetek léte és a testvéri kapcsolat építése irányukba tág lehetőséget ad az önzetlen szeretet gyakorlására [1Thessz 4:9-10].

A feltámadott és megdicsőült Krisztusnak a hét kis-ázsiai gyülekezetnek címzett leveléből kiderül, hogy azok szellemi állapota rendkívül változatos volt. A legtöbbjük javára konkrét panaszt is megfogalmazott a Gyülekezet Feje. Ezek megoldása, rendbehozatala elsősorban nem a gyülekezetek közti kapcsolatok, közösség javításában rejlik, hanem az Istenhez térésben, az ébredésben, a megújulásban [Jel 2:5. 16. 21; 3:2-3. 18-20]. A kért, parancsolt helyreállás következménye lesz a testvéri közösség erősödése [Zsid 12:22-24].

A számtalan újszövetségi gyülekezet közül egy sem kapott olyan megbízást, hogy az összes többi helyi gyülekezetet ellenőrizze és irányítsa. Az idők folyamán az élen járó missziós központok változtak annak függvényében is, hogy mennyire világosan látták Isten missziós stratégiáját, és mily mértékben áldoztak azért, követték azt. Így a kezdeti jeruzsálemi szellemi robbanás és a rá válaszul érkező üldöztetés után az új központ a szíriai Antiókhia gyülekezete lett. Napjainkban egyre divatosabb a független gyülekezetek alakítása. Ez lehetőséget ad számos káros emberi hagyomány és rendelés elhagyására, ugyanakkor pedig túlságosan kiszolgáltatja a helyi gyülekezetet a saját vezető(i)(jé)nek. Mivel a lelki munkások szellemi ajándékai különböznek, jó, ha időnként a helyi gyülekeze- tek pásztorai, tanítói cserélődnek, vagy többen vannak [ApCsel 13:1].

Természetesen a Kr.u. első század körülményei sokat változtak. A bibliai elvek és igazságok azonban maradtak. Maradtak az alapvető emberi, gyülekezeti gyengeségek, kísértések, problémák is. Lelkünk ősi ellensége sem változott. Jól bevált módszereit nem restelli ismét bevetni. Felbecsülhetetlen értékű a Biblia, a Szentlélek tanácsa, valamint az eddigi saját és más tapasztalatok feldolgozása a gyülekezeti és helyi gyülekezetek közti élet erősítésére, gyógyítására, hitelessé tételére, tisztán tartására. Az isteni gazdagságú változatosságokkal párhuzamosan nekünk is törekednünk kell a Lélek egységére alázatban, szeretetben, tiszteletben. Így kell visszavárnunk Urunkat [Jn 13:35; 2Pt 3:14].

Az örökkévalóságban nem lesz szükség helyi gyülekezetekre, sem vallásfelekezetekre, hanem zavartalanul élvezhetjük majd Krisztus Testének tökéletes egységét [Jn 10:16; 1Kor 13:1-13; Jel 7:9-17; 21:1-5].

Addig is gyülekezetünkben és a helyi gyülekezetek közt a figyelem középpontjában nem embereknek és megvalósításaiknak kell állniuk, hanem Isten határtalan dicsőségének [Ef 1:11-14; Kol 1:3-20].

 

Dr. Vass Gergely, Kelowna, Kanada

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.