Bádogház, szavanna, Bibliák...

– Idén ünnepelte 10 éves évfordulóját a Pro Africa misszió. Hogy indult, honnan származott a misszió alapötlete? Mi volt az alapmotiváció?

A Pro Afrika története 2007 őszén kezdődik, amikor először jártam Afrikában. Bernard Kabaru Mwangi kenyai lelkipásztor egy közös barátunkon, Floyd Parker lelkipásztoron keresztül meghívott Kenyába, hogy előadást tartsak három konferencián, amelyet lelkipásztoroknak és ifjúsági vezetőknek szerveztek. Ellátogattam az ország több területére, ahol ledöbbentem az emberek szegénysége láttán. Legmegrázóbb élményem egy kisvároshoz, Nyeri-hez kötődik, ahol ellátogattunk egy gyülekezetbe, amelynek imaháza közvetlenül egy nyomornegyed mellett volt. A nyomornegyedben körülbelül 35.000 elképesztően szegény ember lakott kartonpapírból, nylonból vagy rozsdás bádogból készített kunyhókban. Az imaház udvarán 750 éhes gyermek fogadott, akik hetente egyszer étkeztek, akkor is csak azt, amit az imaháznál kaptak. Sok 7-8 éves gyermek a hátán hozta az 1-2 éves testvérét. Megtudtam, hogy a tápanyagban gazdag reggeli és ebéd mindössze fél dollárba kerül. Azon a napon Isten a szívemre helyezte ezeknek a gyermekeknek a sorsát, valamint a vágyat, hogy segítsünk rajtuk. Miután hazatértem Romániába megszületett a gondolat, hogy Isten segítségével létrehozzuk a Pro Africa missziót az ITM Humanitárius Alapítvány keretein belül. Az alapmotivációt Jézus Krisztus szavai képezték: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem… Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Mt 25:35.40.

– Mit tűzött ki feladatként a misszió, miben áll a munkája, és mi a célja?

A Pro Afrika misszió az afrikai gyermekek életének mélyreható fizikai, szociális, érzelmi, tanulmányi lelki átalakítását tekinti feladatának. A legmegfelelőbb megoldás ennek a célnak az eléréséhez szerintünk a szimbolikus örökbefogadás. A munka egy része itt Romániában folyik, a másik része Afrikában. Itthon ismertetjük az emberekkel az afrikai szükségeket és segítési lehetőségeket, az erre beküldött pénzösszegeket könyveljük és továbbítjuk Afrikába, a támogatott gyermekek által küldött leveleket kézbesítjük az örökbefogadó szülőknek. Afrikában először Kenyában indult be ez a missziómunka 2008-ban, két évvel később Tanzániára is kiterjedt. Idén egy újabb országba, Ruandába is „átléptünk”, ott is elkezdtünk támogatni árva gyermekeket. Az afrikai munka is sokrétű: a szükségben levő gyermekek és fiatalok beazonosítása, a támogatás ottani elkönyvelése és felhasználása élelem, ruha, Biblia, tanszerek, gyógyszerek, kerékpár vásárlására, valamint az iskolai tandíj kifizetésére. Ezenkívül előjönnek más szükségek is: műtét, víztároló építése, háziállatok megvásárlása, villanyáram bevezetése, vagy éppen aszály esetén létszükségleti cikkek vásárlása. Fontos a gyermekek meglátogatása otthon, az iskolában, mindennapi nehézségeik kiértékelése, a lelkigondozás, ta- nácsadás a tanulással és az élet kihívásaival kapcsolatban. 

– Hány gyermekről gondoskodik ma a misszió, és hányan voltak ők kezdetben?

Jelenleg több mint 700 örökbefogadott gyermekről gondoskodik a misszió. A gyermekek számának ingadozása abból ered, hogy néhány év elteltével egyesek kilépnek a programból (befejezik az iskolát, munkahelyet találnak), és ezzel egyidejűleg új gyermekek kerülnek a programba. Tíz évvel ezelőtt 32 gyermekkel kezdtük az örökbefogadást.

– Kik voltak az első munkatársak, és kik segítették később a missziót? 

Az első munkatársunk Bernard Kabaru Mwangi kenyai lelkipásztor volt, aki az ottani munka koordinálását vállalta nagy lelkesedéssel. Tanzániában Mpeli Mwaisumbe lelkipásztor tölt be hasonló szerepet. 

– A gyermekek személyes szponzorain kívül vannak-e állandó támogatók, vagy olyan támogatók, akikre kulcshelyzetekben számíthattatok? 

Van néhány olyan támogató, aki nem fogadott örökbe egy gyermeket, de rendszeresen támogatja a missziót. Ugyanis felismerték azt, hogy e misszió működtetésének vannak adminisztrációs költségei is. A banki átutalás innen Afrikába nem olcsó, aztán az élelem és egyéb vásárolt cikkek elszállítása a gyermekekhez és családokhoz különböző településekre szintén nem ingyenes, a központokban szükség van irodaiszerekre, és a távkommunikációnak is megvannak a költségei. Van néhány olyan támogató is, akire lehet számítani, amikor egy különleges szükség adódik elő: aszály, egy műtét, vagy éppen egy gyermek szülőjének a temetése… Ez még akkor is nagyon jól jön, ha nincs annyi ilyen támogató, hogy egy adott szükséget teljes mértékben tudjunk fedezni. 

– Hogy viszonyulnak a gyülekezetek, a tagok a misszióhoz?

Sok gyülekezet tud erről a misszióról és hálásak vagyunk azokért, amelyek imádkoznak értünk és azokért is, amelyek támogatnak afrikai gyermekeket. Van olyan gyülekezet, amely egy gyermeket fogadott örökbe, ezt az ő gyermeküknek tekintik, imádkoznak érte és figyelemmel kísérik fejlődését. Olyan gyülekezet is van, amely 15 vagy akár 32 gyermeket is fogadott örökbe. Az ima is, a gyermekek konkrét anyagi támogatása is sokat jelent. 

– Mi volt a legörömtelibb és a legkritikusabb pontja ennek a tíz évnek?

A legnehezebb átélések közé tartozott az, ha egy gyermek meghalt – az elmúlt 10 évben 6 ilyen esetünk volt. Köztük volt olyan, aki szüleitől „örökölte” az AIDS betegséget, egy másik fiút villanyáram rázott meg, a vízben is megfulladt két fiú (az egyik iskolába ment, amikor az árvíz vitte el), ezek szomorú történetek. 

A legörömtelibb élményekhez tartozott egy-egy olyan afrikai fiatallal való találkozás, aki évekkel korábban valahol az utcákon vagy a szavannán kallódott éhesen, szakadt ruhában, cipő nélkül, és akinek radikálisan megvál- tozott az élete: iskolába járhatott, egyetemre került, az Úr gyermekévé vált, szolgál hűségesen és másokat is Jézus Krisztushoz vezet! 

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek az imákat és azt a támogatást, amivel segítik az afrikai gyermekeket, az Úr jutalmazza ezt meg gazdagon!

– Hogyan lehet felvenni a kapcsolatot a misszióval?

Az alapítvány Nagyváradon van. Elérhetőségeink: 
Fundatia Umanitara ITM - Str. Albacului nr. 12, Oradea 
410080, Jud. Bihor, Romania. Tel.: 0259-419950; 
Mobil: 0735-500100; E-mail: fundatia.itm [at] gmail.com 
BCR Oradea Ron számla: RO45 RNCB 0032 0465 0064 0033 
CUI (cod unic inregistrare): 13008260

Kérdezett: Gönczi Géza

U. I. A misszió tíz éves évfordulójáról a várad-belvárosi gyülekezetben is megemlékeztek 2018. július 8-án délelőtt. Erről videófelvétel is található a gyülekezet Youtube-csatornáján, az említett dátumra keresve.