Bálint-napi láz

Napjainkban a Bálint-kultusz az angolszász országokban, valamint Franciaországban és Belgiumban a legnagyobb. Jól jön ez az üdvözlőlap-készítőknek, akik több mint egymilliárd kártyát készítenek, amelyekkel a szerelmesek megajándékozzák egymást. A virágtermesztők és -árusok is hasznot húznak belőle, hiszen világszerte ezen a napon ajándékozzák a legtöbb virágot.

Köztudott, hogy a Valentin nap a „szerelmesek ünnepe”. Ennek egyik magyarázata a harmadik századra vezethető vissza, amikor Rómában egy bizonyos Bálint (Szent Valentin) volt a pap. Az ő idejében történt, hogy II. Claudius császár megtiltotta a fiatal férfiaknak a házasodást, mert úgy vélte, hogy így jobb katonák lesznek. Bálint pap ennek ellenére összeadta a fiatalokat, amiért börtönbe vetették. Állítólag a fogságban levő pap esedezésére a börtönőr vak lánya visszanyerte látását, majd kivégzése előtt egy levelet írt a lánynak, amely ezzel végződött: „A te Valentinod.” Az ötödik század végén I. Gelasius pápa volt az, aki február 14-ét Valentin napjává avatta. Valentint ma vértanúként tiszteli a katolikus egyház.

A Valentin nap másik, kevésbé hangoztatott eredete a rómaiak által február közepén megtartott Lupercalia ünnephez kötődik. Ezen az ókori ünnepen a tisztító szertartások része volt az is, hogy kecskéket öltek le azért, hogy kiengeszteljék a rosszindulatú, farkas alakú Lupercus istenséget. Majd a fiatalok meztelenül, mindössze egy övvel a derekukon, és a kecskék bőréből készült szíjjakkal a kezükben futásnak eredtek, és az összes szembejövőnek jól odasuhintottak egyet-kettőt. A fiatal lányok és nők állítólag még meg sem próbáltak menekülni a megaláztatás elől, mert azt tartották, hogy az könnyebbé teszi a szülést, és hamarabb esnek tőle teherbe.

Sajnos felelőtlen szülők ma is megengedik, vagy éppen elnézik, hogy aranyos gyermekeik kicsi korban barátra vagy barátnőre tesznek szert. Talán azt gondolják, hogy ez annyira ártatlan dolog, hogy ezen csak szórakozni lehet, hiszen olyan drágák azok a kicsik, ahogyan egymás kezét fogják és olyan szép párt alkotnak. De rámenősebb szülők is vannak, akik tizenéves gyermekeiket nemcsak tanácsolják, hanem kimondottan ösztönzik a másik nemmel való kapcsolatteremtésre. Milyen nagy megdöbbenést mutatnak és milyen nagy sóhajtozással mentegetőznek ugyanezek a szülők, amikor gyermekeikről kiderül, hogy teherbe estek, vagy éppen tudtuk nélkül abortuszt követtek el.

A Valentin nap éltetése és hagyományainak tisztelete lehetőséget kínál az érzelmileg fejletlen tizenéveseknek, hogy olyan területre merészkedjenek, amit Isten az érett felnőttek számára készített elő. A szerelem felkeltésének következményei vannak. Isten nem akarja, hogy bárki idő előtt szerelmes legyen! A szerelemnek is megvan a maga ideje és helye. „Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek, és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem ő akarja? (ÉnÉn 8:4)

Isten igéje figyelmeztet arra, hogy az ördög gyakran a test kívánságaival kötözi meg az embereket. De az ördög által uralt nagy Babilon egyszer összeomlik: „És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak” (Jel 18:3-4).

Kedves fiatalok! Amikor a világ a szerelmesek napját hirdeti meg, ti menjetek szembe az árral! Inkább köszönjétek meg Istennek, hogy Jézus Krisztusban ő előbb szeretett titeket mindenkinél, és tegyetek fogadalmat neki, hogy őt fogjátok ezután is a legjobban szeretni. Ha tőle erőt kértek, hogy testi és lelki tisztaságban éljétek ifjúságotok idejét, akkor az ő akarata szerint és az általa rendelt időben, nem pedig a Valentin nap szerint, a szerelemnek is meglesz a helye és áldása az életetekben.

Veress Ernő, Szilágyballa