RMBGySz*

Egyik plántál, a másik öntöz

A vezetők szolgák, egyek és Isten munkatársai

A vezetők gyülekezeteink élén

Nemrég megválasztottuk gyülekezeteink az új vezetőségeit. Minden közösségben nagy figyelmet kapott ez. Imádkoztunk előtte, türelemmel vettünk részt a hosszúra nyúló gyülekezeti közgyűléseken, Isten akaratára figyelve szavaztunk, és azóta gyakran imában hordozzuk megválasztott vezetőinket.

A Romániai Magyar Baptista Szövetség vezetősége is megújul ebben a hónapban. Március 30-án, Kolozsváron a gyülekezetek képviselői megválasztják a Szövetségünk vezetőit a következő négy évre. Érdekel ez minket? Gondolunk a jelöltekre? Megálltunk, és elidőztünk kissé a februári Szeretet lap második oldalát olvasva? Vagy letudtuk ezirányú feladatunkat az imahéten, amikor imádkoztunk e témában!? Hogyan viszonyulunk Szövetségünk vagy gyülekezeteink vezetőihez? Lehet helyesen vagy helytelenül megítélni vezetőinket. Van felelősségünk ezen a területen!

Két szélsőség lehet hozzáállásunkban: ha nem törődünk vele, vagy ha rajongással versengünk valakiért. Mindkét szélsőség elidegenedést, szakadást eredményez. A krisztusi lelkület szeretetből fakadó érdeklődést, törődést, békességet és egységet munkál. Ezt a célt tartsuk szem előtt, ezért fáradozzunk!

Káros a nemtörődöm hozzáállás! Szakadásra vagy elidegenedésre van ítélve az a közösség vagy egyén, aki így vélekedik: „Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs semmi közösségünk Dáviddal, semmi örökségünk Isai fiával!”(2Sám 20:1-2, 1Kir 12:16). Nem mondhatjuk (gondolhatjuk): „Foglakozzon minden gyülekezet a maga dolgaival, az elnökség vagy a Szövetség tanácsa pedig tegye azt, amit jónak lát.” Isten előtt természetesen vannak egyéni felelősségeink, de a Krisztus követése közösségi élet is. Hordozzuk hát szívünkben vezető testvéreinket, imádkozzunk érettük minden nap (Kol 4:3, 1Thessz 5:25, Zsid 13: 18)!

A másik szélsőség: versengés valakiért

Pártoskodáshoz vezethet az is, ha valakit rajongással szeretünk, és azt emelniakarjuk. A korinthusi gyülekezetben ez volt az egység egyik gátja. Az 1Kor 3:5-9 verseiben Pál apostol tisztázza a gyülekezetre nagy hatást gyakorló vezetők helyes megítélését. Róluk azt mondja, hogy ők olyan szolgák, akik Isten szántóföldjének munkásai. Az egyik plántált, a másik öntözött, de a növekedést az Isten adta. Helytelen, amikor a „plántálót” az „öntözővel” szembeállítják, és valamelyiket a másik ellenében rajongással követik. Minden munkás értékes Isten előtt, de amikor pártoskodás alakul ki vezetők körül, akkor Pál sarkosan fogalmaz: a plántáló semmi, de az öntöző is semmi. A „semmit” nem lehet a másik „semminél” jobban szeretni, vagy balgaság valamelyik „semmihez” tartozni és azzal büszkélkedni. „Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten” (1Kor 3:7). Valljuk, hogy Jézus nélkül semmit sem tudunk cselekedni (Lk 15:5).

A vezetők helyes megítélése

Nem tudunk arról, hogy Pál, Péter vagy Apollós versengtek volna egymással, vagy tábort szerveztek volna maguk körül. Ennek ellenére a korinthusi gyülekezetben kialakultak pártok személyük mögött. Pál apostol levelében azzal oldja az ellentétet, hogy rámutat a viszálykodás gyökerére. A viszálykodás a lelki kiskorúság jele! Ezért úgy szól hozzájuk, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. „Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?”(1Kor 3:3). Ha van civakodás közöttünk, az a kiskorúak testies viselkedésére utal.

Majd tisztázza, hogy ki ő, és ki Apollós a gyülekezet életében. „Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál?” „Szolgák csupán!” Szolgáknak nevezi magát és Apollóst, azaz diakónusnak. Isten felhasználta őket a gyülekezet hitre jutásában. Szolgálatuk nem volt egyforma, de nincs értelme vitatkozni azon, hogy melyik a fontosabb, mert „az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja” (1Kor 3:7). Bűn embereket bálványozni! Láthatjuk, hogyan tiltakozik ez ellen az apostol.

Ezért Pál Istenre irányítja a figyelmet. Ő bízott meg a szolgálattal, és Tőle függ az ember szolgálatának az eredménye is. De ez nem jogosít fel senkit sem arra, hogy figyelmen kívül hagyja a vezetők intéseit. Ezért hangsúlyozza Pál, hogy mindegyik úgy szolgált, „ahogy megadta neki az Úr, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja.”  

Igen fontos az is, hogy a gyülekezetek és a Szövetség vezetői éreztessék a tagság felé azt, amit Pál apostol megfogalmazott, hogy a szolgák egyek. „Aki ültet, és aki öntöz: egyek!” (1Kor 3:8). Apollósról Pál apostol itt is és más helyeken (pl. Róm 16:7) szeretettel és teljes megértéssel szól, nem engedi, hogy a gyülekezeti pártok kijátsz-szák őket egymás ellen. Ők egyek! Ugyanannak az Istennek szolgái, egy csapatban dolgoznak, egy a céljuk, még ha más is a feladatuk. Legyen kiemelt imatémánk Megváltónknak könyörgése: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek... Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk” (Jn 17:20-22).  

Ha tehát úgy tekintünk vezetőinkre, mint szolgákra, akik egyek, akkor ez visszatart a pártoskodástól, ami jó. De ők Istennek nemcsak szolgái, hanem munkatársai (szünergói) is. „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete” (1Kor 3:9). Kiváltság ott dolgozni, ahol Isten a munkaadó, vezetőink pedig az inasai. Amennyire kiváltság ez, legalább akkora felelősség is! Legyen imatémánk, hogy vezetőink mindig Istenre figyeljenek, és az Ő munkáját végezzék hűséggel!    

Hogyan viszonyuljunk a Biblia szerint a vezetőinkhez?

Becsüljük őket. „Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben” (1Thes 5:12-13, 1Tim 5:17).

Hallgassunk rájuk. „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.” 

Részesítsük őket anyagi és lelki javainkból. „Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a szenthelyből származó eledellel élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1Kor 9:13-14, Mt 10:10). 
Nézzünk bizalommmal Istenre, és a következő négy évre!
 

Nagy István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.