Emlékezés Megyesi Józsefre

2016. november 27-én, 91 éve korában hunyt el Megyesi József, a nagyváradi gyülekezet nyugdíjas lelkipásztora. Testvérünket vasárnap este, otthon, imádkozás közben érte a hazahívó szó. Megyesi József meghatározó egyénisége volt az erdélyi baptista közösségnek, képzőművészeti tehetségét gyakran és szívesen állította a közösség szolgálatába. Sok bemerítő medence festménye, emlék-tablók őrzik tehetséges keze nyomát, akárcsak a Hit Hangjai énekeskönyv rajzai. Ezek új kiadásán dolgozott éppen, többek között, amikor Isten hazahívta.

Két hónappal halála előtt a várad-szöllősi katolikus templom előtt futottunk össze, ahol a felbontott út szélén elgondolkodva rótta rendszeresen esti sétáját. Örömmel újságolta, hogy jól halad a Hit Hangjai új kiadásához készített imaház-grafikákkal. 

Nem sokkal később meglátogatott a szerkesztőségben, és megmutatta ajtós sorozatának legújabb rajzait, majd mikor végigvettük a rajzokat, mondta, hogy ez sokkal hosszabb, mint a szokásos sorozatok, és időben is sokkal korábban kezdte el azok kidolgozását. Kicsit aggódott, és egy könnycsepp is megjelent a szeme sarkában: „Nem biztos, hogy be tudom fejezni…” Itt valóban nem fejezhette be. De odaát Istennél talán folytathatja. 

Testvérünk temetése november 30-án volt a váradi Rulikovszky-temetőben, ahol szerető fiai, unokái, népes gyülekezet, és számos szolgatársa gyűlt össze együtt emlékezni rá imádság és Isten Igéje mellett. 

Borzási Pál kezdőimája után Giorgiov Adrián emlékezett röviden testvérünkre, a Zsidók 13:7-et idézve, és vázolta a temetés programját. „Nézzük testvérünk élete végét, ahogy ő nézett Krisztusra, és imádkozott családtagjaiért, a gyülekezetért.” „Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála,” idézte Pardi Félix, a Szövetség elnöke a Zsolt 116:15-öt, majd ez alapján szolgált igehirdetéssel. „Alázattal, ugyanakkor reménységgel állunk meg testvérünk koporsója mellett. Ő tölti be szívünket reménységgel az eljövendő világ felől.” Megyesi József nekrológját Budai Lajos lelkipásztor olvasta fel, majd személyes szavakkal Veress Efraim lelkipásztor emlékezett testvérünkre. „Tavaly kilencven éves volt Megyesi testvér, amikor megkértem, hogy miután vettem egy új Bibliát, írjon bele valamit. Kíváncsi voltam, mit tud írni egy 90 éves lelkipásztor. Ezt írta: «Isten igazságait, Jézus szavait, parancsát csak egyféleképpen lehet gyakorolni.» Ő ennek a tudatában élt, ezért tudta üzenetként ránk hagyni ezt a mondatot.”  A kápolnánál megtartott búcsúzást János Csaba nagybányai lelkipásztor imája zárta. [G. G.]

A nyitott sírnál – a megegerősödő szél és a nagy hidegre való tekintettel – a gyászistentisztelet igei része mintegy tíz percet tartott. Kezdőimát Papp Dezső testvér, a szomszédos biharpüspüki körzet lelkipásztora mondott. A Jn 11-ből Szűcs Sándor szatmárnémeti lelkipásztor olvasta fel az Úr Jézus szavait: „Én vagyok a feltámadás és az élet”. Beszédében felidézte gyermekkori emlékeit arról, hogy a gertenyesi kis közösség milyen nagy szeretettel, tisztelettel várta hajdani lelkipásztoruk érkezését. Az igehirdetésben három „fontosságot” emelt ki: Jézus Krisztus személyének horderejét, a hívő élet lényegét és az örök élet bizonyosságát. Hangsúlyozta: ezek indították el a lelki munkában és éltették végig elköltözött testvérünket. Minthogy teológai tanulmányai idején Megyesi József volt a mentora, a záróimában Kiss Lehel szamosújvári lelkipásztor vett érzelmekkel teli búcsút. Amikor olvassuk írásait, személjük festményeit, nemcsak őt látjuk, hanem a mindezek fölé magasodó Úr Jézust, a keresztet, a szeretetet – hangzottak befejezésül az idős szolgatárs, a lelkipásztor és művész életéért a hála szavai. [Sz. L.] 

A temetést követő csütörtökön a gyülekezet együtt emlékezett Megyesi testvérre. Az üzenetek közül kiemelkedett Füstös Gyula, derecskei lelkipásztor hangüzenete, aki váradi születésű lévén, fiatalkorában Megyesi testvér által merítkezett be, vezetésével növekedett lelkileg. [G. G.] 

Megyesi József életútja. (részlet) 

1925. október 28-án született Kovásznán. Gyermekéveit is itt töltötte. Szülei baptista keresztyének voltak, akik őt is elvitték a kis kovásznai baptista gyülekezetbe, ahol korán hallhatta az evangéliumot Ilonka Mihály lelkipásztor és a gyülekezet hűséges igehirdetői, Knott Géza, Nagy Károly, Zágoni Barabás testvérek által. Már az iskola első éveiben kiderült róla, hogy Istentől tehetséget kapott a rajzolásra és festésre. 1939-ben felvételt nyert a Székelykeresztúri tanítóképző Középiskolába, majd a sepsiszentgyörgyi állami polgári iskolában tanul, majd a marosvásárhelyi Állami Tanítóképző művészeti szakára került, tanulmányait a háború miatt nem fejezhette be. 1943-45 között megjárja a második világháború borzalmait, szülőföldjétől egész Németországig jut a háborús nehéz időkben. 1945 október 28-án szabadul. 1946 őszén a Művészeti főiskolát 
kezdi meg Bukarestben. A főiskolai évek a alatt a Basarab-i román nyelvű baptista gyülekezetet látogatja, ahol nagyon megragadják az ott történő események, evangelizációk, bemerítések. Hatást gyakorol rá a világból megtértek bizonyságtétele, akik fehér ruhában mondták el életváltozásukat a gyülekezet előtt. 1947 pünkösdjén egy bemerítés alkalmával ő is eljut oda, hogy döntsön az Úr Jézus mellett. 1947 szeptember 22-én a felsőcsernátoni Baptista imaházban, 22 éves korában bemerítkezik. 1951-ben, engedve Isten hívásának jelentkezik a Teológiai Szemináriumba. 1952-ben meghívást kap az aradi magyar Baptista gyülekezettől. Július 1-től megkezdi lelkipásztori szolgálatát Aradon. 1952 szeptember 16-án köt házasságot Póka Júliával, házasságukat két fiúval áldja meg Isten: Józseffel és Zoltánnal. Ezenkívül 5 unokával és 1 dédunokával. 55 év házasság után 2007-ben özvegyen marad. 

A nekrológot írta: Budai Lajos Dániel lp.