RMBGySz*

Evezz az újévbe!

Alapige: Zsid 2:1-4

Isten kegyelméből beléptünk egy új esztendőbe. Átléptünk egy küszöbön egy előttünk ismeretlen területre. Nem tudjuk mit hoz ez az új év, de valamit hoz. Valami történni fog. Az Úr Jézus is eljöhet ebben az évben, de az is lehet, hogy mi megyünk el. Nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy szembe kell nézzünk ezzel az évvel is erővel, hittel és örömmel. Szeretnénk győzedelmesen élni ebben az évben!  

Életünk olyan, mint egy óceán. Szél, áramlatok, hullámok. Lehetőségek, de szívfájdalmak is, könnyek és félelmek is várnak, ahogy kievezünk az újévbe, amely olyan, mint egy felfedezetlen, ismeretlen tenger.

„Annakokáért annál is inkább szükséges nekünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.” Az író egy tengerészeti kifejezést használ. Egy olyan hajóról beszél, amely kikötni készül, miközben az a veszély fenyegeti, hogy elsodródik. Komoly figyelmet követel egy hajó kikötése, mivel elsodorhatja a tenger, zátonyra futhat, vagy a kikötő mellé is sodródhat. A feladat pontosan a megadott kikötőbe bevinni a hajót.

Az ige írója tehát annak a veszélyéről beszél, hogy nehogy elsodródjon életünk hajója, nehogy célt tévesszünk, nehogy céltalan életet éljünk. A legrosszabb, ami történhet velünk ebben az évben, hogy engedjük, hogy életünk óceánján csak úgy sodródjunk. Hogy azt mondjuk: „Ahogy lesz, úgy lesz”. Ehelyett nekünk egy pontos cél felé kell eveznünk, és partot kell érnünk Isten kikötőjében.

Ezért szükséges, hogy legyen egy céltudatos életünk! Egy jól meghatározott irány felé kell haladjunk. Van-e ilyen célod erre az évre? Mit akarsz elérni, hol akarsz kikötni? Mert a legkönnyebb dolog ebben az évben – SODRÓDNI. Mi mind sodródni fogunk, hacsak el nem döntjük, hogy nem akarunk sodródni. Ha nem lesz egy erős horgonyunk, sodródni fogunk.

A sodródás egy álnok és megtévesztő folyamat! Amikor egy hajó elkezd sodródni, semmilyen vészriadó nem fog megszólalni. Semmilyen harang nem kezd szólni és figyelmeztető jelzést sem várhatunk. A sodródás egy lassú, csendes, de biztos, és sajnos olyan megtévesztő folyamat. Észre sem vesszük, és már sodródunk. Az életünkben megengedett dolgok, a szórakozások, amiket nézünk, a társaság, ahol mozgunk, mind egy-egy áramlat, amely minket Isten kikötőjétől észrevétlenül elsodorhat.

Ezt nem akarjuk! De mire van szükségünk, hogy életünk hajója biztonságban Isten kikötőjébe partot érjen?

IRÁNYTŰRE szükség van.

Az első dolog, amire egy hajónak szüksége van, egy jól meghatározott cél. Hogy tudja, hol akar kikötni. Ennek az évnek az elején, fontos, hogy egyénileg meghatározzuk, mi is az a cél, amit el akarunk érni. Ne legyél egy lelkileg sodródó ember. Vannak-e céljaid? Legyenek lelki céljaid, ne csak testiek, fizikaiak, amiket meg szeretnél valósítani. Ilyen célok nélkül olyanok vagyunk, mint egy hajó iránytű, kormány és horgony nélkül. A legtöbb ember nem tervez. Pedig az édesanyáknak tervezni kell, a diákoknak tervezni kell, az orvosoknak, tanítóknak tervezni kell, és a sportolók is ezt teszik.

Tudományos felmérések kimutatták, hogy az emberek 95%-a soha nem tervez, és nincsenek jól meghatározott céljai. De annak az 5%-nak, aki teszi ezt, 95%-a meg is valósítja, amit eltervez. Minél erősebb az elhatározás a szívedben egy jó cél megvalósítására, annál kevésbé valószínű, hogy sodródni fogsz!

Legyen tehát ez az első, amit elhatározunk: fogalmazzunk meg magunknak Isten szerinti, jó célokat erre az évre! Van-e iránytűd életed hajóján?

FEGYELEMRE szükség van.

Hiába van irány és cél, ha nem gyakorlunk fegyelmet annak eléréséhez. Az irány fegyelem nélkül kudarchoz vezet. Ahhoz, hogy egy hajó kikössön a megfelelő kikötőbe, kell egy fegyelmezett legénység és fegyelmezett munka. Azt olvassuk a 3. versben: „mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?” A fegyelmezettség ellentéte a nemtörődömség. Azokról beszél az ige, akik nemtörődőm módon, fegyelmezetlenül élik hívő életüket. Sokan, akik valamikor jó irányt vettek, észre sem veszik, és már lelkileg sodródnak! Hogy ne sodródjunk, fegyelmeznünk kell magunkat lelkileg. Ne legyünk mi azok, akik nem törődnek ily nagy üdvösséggel. Az önfegyelmezést pedig tanulni és gyakorolni kell. Nem születünk fegyelmezetten erre a világra. Egyszer egy turista megkérdezte, hogy „született-e valamilyen nagy ember ebben a faluban”? Erre egy idős helybeli bácsi azt válaszolta: „Fiam, ebben a faluban csak gyermekek születtek”. Nagy emberek nem nagy emberekként születnek erre a világra. De úgy válnak nagy emberekké, hogy egy jól meghatározott cél felé haladnak, és fegyelmezik magukat, hogy el is érjék azt. Legyünk fegyelmezettek!

HORGONYRA szükség van.

Hiába az iránytű és a fegyelmezett munka, ha nincs horgony, nem érjük el a partot! A Zsid 6:19-ben olvassuk „Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus...” Az igeíró itt megint a tengerészek nyelvezetét használja. Még mindig arról beszél, hogyan kössünk ki hajónkkal Isten kikötőjébe. Azt mondja, szükségünk van egy erős horgonyra. Ez a horgony a mi keresztyén hitünk jelképe. Az ősi keresztyén időkből három szimbólum maradt ránk: a kereszt, a hal, és a horgony. A régi római katakombákban sok rajzot lehet látni a falakon, amelyek horgonyt ábrázolnak. Erre az erős horgonyra, a hitre is nagy szükségünk van, hogy kiköthessünk a hajónkkal. Régen nagyon érdekes és ötletes volt, ahogy egy hajót kikötöttek a partra. A legénység közül valaki, akit előfutárnak, útnyitónak neveztek, egy csónakban kivitte a hajó nagy horgonyát a partra, ahol beakasztotta a sziklák közé. Majd megvárták a dagályt és a horgonnyal behúzták a hajót a partra. Olvassuk csak el újra: „Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus!” Beszél a Szentek Szentjéről, az Atya trónjáról, ahová útnyitóul, előfutárként behatolt értünk az Úr Jézus. Az Ő halálával és feltámadásával, mint útnyitó, veszi a mi reménységünk horgonyát és odaköti azt az Atya trónjához, majd a hit kötelével magához von minket, amíg mi is oda jutunk, és kikötünk az Atya trónjánál.

Kedves olvasó, ebben az évben is lesz részed viharban. De milyen jó tudni, hogy a viharokban van egy erős horgonyunk, ami minket az Úrhoz köt. És minden egyes nappal közelebb és közelebb húz minket az Úr az Ő trónjához. Kívánunk mindenkinek boldog Új Évet! Kívánjuk, hogy ne legyen senki, aki lelkileg sodródik ebben az évben! Legyen egy célod, légy fegyelmezett, és legyen hited, reménységed!

Pardi Félix, az RMBGySz elnöke

Fotó: Paniti Márta

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.