RMBGySz*

Híd a folyón

Missziói konferencia volt Zilahon

„Hiteles és gyümölcsöző evangelizáció a magyar ajkú emberek között”, hirdették majd minden ajtón a plakátok a konferencia mottóját. Mert „az evangélium már csak ilyen”, folytathatnánk a 2019. január 26-án Zilahon megtartott missziói konferencia egyik jeles meghívottjának kedvenc fordulatával.  A kérdés csupán az, hogy mi hozzájárulunk ehhez a gyümölcsözéshez és hitelességhez, vagy elveszünk belőle? A folyó fölött vagyunk hidak, vagy mellette? 

Ezeket a kérdésekre is kereste a választ a Szövetség idén is megrendezett éves motiváló találkozója, Budai Lajos missziói alelnök szervezésében. „Az én Atyám mindeddig munkálkodik, én is munkálkodom”, idézte köszöntésként Nagy Ferenc zilahi lelkipásztor a Jn 5:17 második felét. Rádi Gyula az egy Péter kettőből idézett az imaáhítat folytatásában: „Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” „Isten munkálkodik, de rajtunk keresztül. Elkötelezettség nélkül, személyes felelősségvállalás nélkül nagyon könnyen kiállunk a munkából. Isten elvárja ezt tőlünk, mert ő elkötelezte magát. A meghátrálásnak nincs helye az életünkben.” Az áhítatot dicsőítő énekek egészítették ki, amelyben Elekes Eszter, Elekes Attila, Pápai Lajos és Balogh Sándor vezették a gyülekezetet.

Budai Lajos nagyváradi lelkipásztor és Pardi Félix szövetségi elnök – mindketten volt zilahi lelkipásztorok – köszöntötték a gyülekezetet. „A misszió igazán az imaház falain kívül történik, mégis hasznos egy ilyen konferencia: Isten erősít meg általa.” Pardi testvér a 2Kir 7. részéből idézte a bélpoklosok örömmondásának történetét. „Ezek az emberek lefektetik a modern misszió alapjait. Mit történik, ha hallgatunk? Az önzés itt a kérdés: amíg ezek az emberek csak ettek és ittak, csak magukra gondoltak, Isten nem tudta használni őket. És ez így van ma is. De felébredt a lelkiismeretük, és attól kezdve, hogy vinni akarták a jó hírt, Isten kezében hasznos eszközökké váltak. Ne legyünk önző emberek!” 

Több missziós területről, projektről is beszámoló hangzott el. Ezek sorát Kiss Lehel, az új décsei misszió vezetője nyitotta. „Jó hír, hogy az elmúlt évben új magyar baptista gyülekezet alakult Erdélyben. És nem is a «magyaron», vagy a «baptistán» van a hangsúly, hanem azon, hogy voltak emberek, akik Jézus Krisztus evangéliumát megértették, újjászülettek, megkapták a Szentlélek ajándékát, és kegyelemből új gyülekezetet alapítottak Magyardécsén. Volt olyan időszak, Kornya testvér idejében, amikor a Szatmárnémeti és Nagybánya közötti szakaszon negyven magyar baptista gyülekezet és misszióállomás működött. Abban az időben nem volt nagy hír egy új gyülekezet megalakulása, de ma már az.” „Tőtős Márton testvér mondta, ahányszor találkoztunk: «Más a vető és más az arató». És gyakran megfogalmazódott bennem, hogy vetek, vetek, de mikor aratok már!? Olyan jó lenne aratni is! Mert a vetéshez képest keveselltem az aratást. Így volt ez Décsén is, más vetett, és mi arattunk. Még a református lelkész is vetett el igéket ezeknek az embereknek az éle-tében, de Isten felhasználta a próbákat, vagy az internetet is. Így hívott fel a Laci testvér egy vasárnap este, egy váradi szolgálatom után, amit az interneten nézett. «Be szeretnék merítkezni!» – mondta, s meghökkentem. «De vagyunk vagy haton, heten», folytatta, s akkor már éreztem, hogy komoly a dolog. Aztán két hét múlva meglátogattak minket Szamosújváron, és attól kezdve rendszeresen jöttek. Ez nem az én munkám volt, hanem Isten ajándéka, kegyelme. Az is jó, ha más aratja le, mert az Úré a vetés, és az Övé az aratás is.”  

Boros Róbert a szerbiai magyar baptista gyülekezet felé történő missziót ismertette, majd Kajcza János lelkipásztor beszélt a nagyváradi romamisszióról és személyes megtapasztalásairól Istennel. Giorgiov Adrián nagyváradi lelkipásztor évek óta látogat Afrikába, Kenyába. 2018-as missziói útjáról láthattak videót a résztvevők, amelyre Borzási Dávid kísérte el, Brassóból. Konkrét imatéma is elhangzott a kenyai misszió kapcsán: a misszió egyik munkatársa, a hetente 750 árvagyermek ellátását szervező Margareth testvérnő rákbetegség miatt az Úrhoz költözött, ezért az Urat kérte a gyülekezet, hogy rendeljen új szolgálattevőket, s hogy az érintett család jusson anyagi forráshoz a temetés költségeinek kifizetésére. „Kárpátalján is szükség van arra, hogy vessünk”, folytatta Kelemen Szabolcs, a Szövetség által kiküldött kárpátaljai lelkipásztor a külmissziói beszámolók sorát kisdobronyi pillanatképekkel evangelizációról, gyermek- munkáról. Testvérünk felesége az árvaházból kikerült lányok fele szolgál. „Az ismert anyagi nehézségek ellenére úgy látom, hogy mégsem főleg fizikai akadályokkal küzdünk a misszióban, hanem lelkiekkel, amikor az Úr Jézus nem oda kerül, ahova kellene.” Szabó Attila és felesége, Csilla öt és fél évet szolgáltak misszionáriusként Nepálban, és két évet Egyiptomban, erről osztottak meg képeket, videót. „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?” – szólt testvéreink mottója.

Budai Lajos moderálta Révész Árpád, Szűcs Dávid, Bándi Sándor és Kovács Barna fórumbeszélgetését, amely a misszió áldásait, akadályait és új módszereit járta körül. „A gyermekmunka csupa áldás”, mondta utóbbi, „bár hosszú út vezet egy gyermek megtéréséig.” „Sokféle áldás van, amit csak a misszióban lehet átélni”, mondta Szűcs Dávid. Révész Árpád a misszióra való felkészítés, felkészülés fontosságát hangsúlyozta. Az akadályokról szólva elhangzott, hogy gyakran éppen a gyülekezet az egyik legnagyobb akadály.  

A konferencia zárásaként Durkó István, a Magyarországi Baptista Egyház missziói igazgatója tartott előadást „Hiteles és gyümölcsöző evangelizáció a magyar ajkú emberek közt” címmel. A hondurasi Choluteca-folyó látványosságával, a semmibe vezető híddal szemléltette olykor sikertelen próbálkozásainkat az emberek elérésére. Az említett híd alatt folyó víz egy természeti katasztrófa következtében másfele kanyarodott, így a híd hivatás nélkül maradt. „Ha igaz, hogy az egyház a híd és a világ az alatt levő folyó, mi történik, és egy ilyen helyzettel találkozunk, hogy a folyó mostmár máshol folyik, mint ahol a híd van, akkor mit kell tenni? Ha semmivel nem foglalkozunk, akkor tulajdonképpen azt mondjuk, hogy ez az egyház nem más, mint egy turisztikai látványosság.”

Durkó testvér teljes előadása és az egész konferencia visszanézhető a zilahi gyülekezet Youtube-csatornáján. Az egyetlen, amit testvéreink nem rögzítettek, a finom ebéd volt, és a mögötte dolgozó szilágysági vendégszeretet, amelyet lehetetlen bitekre venni.

Gönczi Géza

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.