Igét a vajaskenyér mellé

Reggelihez készülünk az iskolában. Mindenki előveszi az uzsonnáját, asztalhoz telepedik, jóízű  falatozásba kezd.  Az egyik kislány – nevezzük Annának –, ragyogó szemmel int felém, hogy kukkantsak bele az uzsonnás dobozába. Megosztja velem azt az édes titkot, amit  anyukája csomagolt neki ma reggel is: pici papírdarabkán  gyors, de  határozott nagybetűk: „JÓ ÉTVÉGYAT, KINCSEM! LEGYEN EGY SZÉP NAPOD! SZERETLEK!” S az írás mellett egy mosolygós szívecske nevet most már rám is. Miközben megsimogatom Anna fejét, arra gondolok, milyen bölcs ez az Anna-anyuka! Tisztában van vele, hogy a fizikai tápláléknál  sokkal fontosabb a lelki megerősítés, egy cseppnyi anyai szeretet- gondosan becsomagolva.  Mondanom sem kell, ezek az apró szeretet-üzenetek egész napját meghatározzák a kislánynak.

Akaratlanul is felvetődik bennem a kérdés: Én milyen üzenetet közvetítettem gyermekeimnek ma reggel? Nem tettem levélkét  az íróasztalukra, sem a táskájukba, a nagy sietségben csak a legfontosabbak hangzottak el: Megvan a kulcsod? Bevetted a gyógyszert? Megfésülködtél? Igyekezz már, mert elmegy a villamos!  Tisztában vagyok vele, hogy nem csak azáltal közvetítek üzenetet, amikor beszélek hozzájuk, esetleg papírdarabkára írt sorokat teszek a dolgaik közé. A nonverbális jelzéseim legalább annyira fontosak, mint a kimondott vagy leírt szavaim.  Szakértők szerint a hétköznapi kommunikációnkban a legnagyobb jelentősége annak van, amit szavak nélkül mondunk el a másiknak. Vannak kutatók, akik azt állítják, hogy a közlésünk 60 százalékát a testbeszédünk és arckifejezésünk adja, 30 százalékát a hangunk és ahogyan mondunk valamit, és csak 10 százalékban van jelentősége annak, amit megfogalmazunk. Szóval? Mit üzentem ma reggel a gyermekeimnek?

Akkor tudok bölcs és szeretetteljes üzeneteket közvetíteni a családomnak, ha kész vagyok először az én mennyei Atyám üzenetét meghallani és szívembe zárni. Ő tudja egyedül, mire van szükségem nekem is és a rám bízott gyermekeknek is. Csodálatos tapasztalni azt, hogy mennyire át tudja formálni életemet, gondolkodásomat egy-egy fentről kapott, személyes üzenet: ,,...a teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű...”, „lásd meg, én veled vagyok, megőrizlek és gondodat viselem, akárhová mégy... soha el nem hagylak, és mindazt beteljesítem, amit neked mondtam!...”, „számotokra az Örökkévaló az élet...”,  „jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok...”, „az Örökkévaló tanítását emlegessétek szüntelen...”, „tegyétek meg, amit az Örökkévaló parancsolt, s akkor meg fogjátok látni az Örökkévaló dicsőségét!”  Ezek a határidőnaplómba feljegyzett Ige-üzenetek csak töredékei azoknak, amelyekkel az én Istenem minden reggel útnak indít. Mennyire kietlen, üres és erőtelen az életem Isten szava nélkül, mennyire nagy szükségem van az Ő bátorító üzeneteire a hétköznapok körforgásában!

Azzal is tisztában kell lennem, hogy nem elég meghallani vagy elolvasni Isten üzenetét, engedelmeskednem is kell Annak! Az Ige több alkalmommal  hangsúlyozza, hogy aki hallja és cselekszi, hallja és megtartja az Igét, annak az életében tud hatékony munkát végezni. Mit ér, ha olvasom az Igét, de a döntő pillanatokban nem engedelmeskedem Neki? Mit használ, ha belenézek, de elfelejtem, mit láttam? Az Ige fegyverem lehet a gonosz erőivel szemben, erőm a csüggedés és aggodalom ellen, örömöm a megpróbáltatások tüzében, vigaszom a gyászban, hatalmas erőforrás a napi küzdelmeim- ben!  Viszont, ha nem engedek teret számára az életemben, nem teszem meg azt, amit kér tőlem, hanem saját erőmből próbálok hívő életet élni, kudarc és  sorozatos csalódás vár rám.  Egyedül a  Szentlélek segítségével megélt Ige által lehet hiteles az életem, vonzó a bizonyságtételem és akkor tudok valódi hatást gyakorolni gyermekeim életére is.

Tanítanom is kell gyermekeimnek az Igét, segítenem kell őket abban, hogy ők is megértsék a Biblia üzenetét, olvassák és tanulmányozzák azt! Ennek érdekében szánjunk időt minden nap arra, hogy közösen is olvassuk a Bibliát! Határozzunk meg egy nyugodt órát, félórát, amikor mindenki kikapcsolja a kezében levő telefont, tabletet, számítógépet, meggyújthatunk egy gyertyát, s elcsendesedve helyet foglalunk az Ige mellett. Hagyjuk, hogy ilyenkor a gyermekek kérdezzenek, elmondják nehézségeiket, félelmeiket, s imádságban vigyük terheiket az Úr elé. Bár időnként úgy tűnik, csak a számítógép érdekli őket, higgyük el, a közösen megélt minőségi családi programokat mégis előnyben részesítik! Tegyük ezeket az alkalmakat olyan meleg, bensőséges pillanatokká, amelyben megérezhetik Isten csodálatos jelenlétét!

A gyermekek igeolvasásának elősegítése érdekében a Vasárnapi Iskolai Szövetség Bibliai Olimpiára hívja a gyermekeket (lásd a címoldalt)! Kedves szülők, vasárnapi iskolai tanítók, bátorítsátok gyermekeiteket az igeolvasásra, mutassatok példát azáltal, hogy naponta akár többször is félrevonultok a Bibliával, hogy Isten Igéje táplálja szomjas lelketeket! Tudatosan döntsétek el, hogy nem a világ nyújtotta szemetet veszitek magatokhoz, hanem az egyedüli tiszta, hamisítatlan szellemi táplálékot, ami az Isten beszéde. Kívánom, hogy gyülekezetünkben olyan családok legyenek, ahol Isten üzenete van a közzéppontban, szülők, gyerekek, egész házunk népe egyedül Hozzá igazodik! S hogy mit csomagoljunk a vajas kenyér mellé? Természetesen egy-egy bátorító igeverset! ,,Az Ige nagyon is közel van hozzátok! Ott van az a szátokban és a szívetekben-hogy igazodhassatok hozzá!”( 5Móz 30, 14).

 

Boros Emília, VISZ-elnök