„Isten ébredések között is dolgozik...”

A Romániai Magyar Baptista Szövetség 2018-as misszióra motiváló konferenciájára Marosvásárhelyen került sor, így, a kisebb távolság miatt többségben voltak a Székelyföldről, illetve a kolozsvári-besztercei térségből érkező résztvevők. A székelyeket mindig „kemény talajként” emlegették a baptista ugartörők, evangelizátorok. Köszönhető volt ez talán mély katolicizmusuknak, de az élet más területein is megnyilvánuló hűségüknek, alaposságuknak. Ismerte ezt a jelenséget, és többször beszélt róla megboldogult id. Veress Ernő is, számos székelyföldi misszióállomás és gyülekezet megalapítója. Az ő életpéldájának, s az ennek nyomán útnak induló mai misszionáriusoknak is köszönhető, hogy ma a Székelyföld több vidékén is élénk a baptista misszió.

Az imádkozás előtt Kelemen Sándor házigazda lelkipásztor a 139. Zsoltár alapján szólított fel önvizsgálatra, elsősorban a misszió szempontjából. „Készek vagyunk-e tanulni egymástól, a szeretet motivál-e bennünket a misszióban, és módszerekben bízunk-e, vagy az Úr kegyelmében, erejében és áldásában?” Raina Ottó az Ézs 57:15 alapján biztatott, hogy lássuk Istent és magunkat is olyannak, amilyen ő valójában, mert bár Ő magasságban és szentségben lakik, de az alázatos szívűvel is. 

A imaáhítat után Pardi Félix szövetségi elnök köszöntötte röviden a hallgatókat a Zsolt 9:11-12 alapján. „Égető szükségünk van, testvérek, arra, hogy keressük az Urat. Ebben az Igében ígéret van, hogy «nem hagyod el, Uram, akik keresnek téged…». Eddig sem hagyott el, de hogy tovább velünk maradjon, szükséges, hogy keressük Őt.” Ezután Budai Lajos Dániel, a Szövetség missziói alelnöke, a konferencia főszervezője üdvözölte az egybe seregletteket, és ismertette a programot. 

Novák Zsolt gyergyószentmiklósi misszionárius-lelkipásztor, a nap főelőadója vezette be előadását. „Nagyon sok a kereső ember körülöttünk, és azért sem mindegy, hogy hogy megy a misszió, mert a Biblia egyetlen dologra mondja, hogy a mennyben ünnepelnek miatta, és ez a bűnös ember megtérése.” Ezután az előadó rá is tért a nap fő témájára, a személyes evangelizáció fontosságára. „Elődeink keresztyén életvitelében sokkal jobban benne volt a személyes evangelizálás. Persze, ma már más kapcsolatok uralkodnak a társadalomban, de akkor sem nyugodhatunk bele ennek a hiányába. Az Isten országának központi témája a bűnösök megmentése, a misszió. S ahol megjelent az Isten országa, ott ez nem lehet marginális téma.” „Volt egy idő székelyföldi szolgálatom elején, amikor szinte haragudtam, hogy milyen keményfejűek ezek a székelyek, mert nem hajlandóak megtérni. Egészen addig tartott ez, amíg el nem indultam keresni őket. És egyre több helyről értettem meg, hogy ők is keresik Istent. A fiatalok is. Hasonlít ez a filippi esethez.” „De miért kell fontos legyen a személyes evangelizáció a mindenkori hívőknek? Először is azért, mert az Isten is nagyon fontosnak tartja. Nagyon jók a nagy ébredések, de ezekre sokszor csak sok évtized után kerül sor. Isten azonban ezen időszakok között is dolgozik. Sőt, ha a statisztikát nézzük, sokkal többen térnek meg az ébredések közötti időszakokban, mint ezek alatt. És nem az evangelizációs kampányok azok, amelyek az elsődleges bibliai alapelvet képezik, hanem a személyes evangelizálás. Az én megfogalmazásomban a személyes evangelizáció az, amikor tudatosan időt töltök valakivel, abból a célból, hogy hit ébredjen benne és megtérjen. Jézus szolgálatában többször hozott olyan döntést, hogy a tömeg helyett az egy emberrel foglalkozott, például Zákeus esetében. Arra a keresésre, ami Zákeusban volt, Jézus egy személyes, élő választ adott.” „Másodszor, a személyes evangelizáció fontos, mert mai napig ez által jutnak hitre a legtöbben. Egy felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezettek 76%-a barátok és rokonok által tért meg.” „Harmadszor, mivel a személyes evangelizáció fontos Istennek, és mivel mind a mai napig ez a leghatékonyabb evangelizálási módszer, időt kell rá szánni. Aki időt szán az életéből a személyes evangelizációra, életet ment meg. Az irgalmas szamaritánus egy napot szánt erre az életéből. Mi odaszánunk legalább ennyit?”

Novák Zsolt előadása után Szabó László várad-rogériuszi lelkipásztor vezetett fórumbeszélgetést a személyes evangelizációval kapcsolatosan Tóth Attila (Szászrégen), Rádi Gyula (Szilágybagos), Kelemen Sándor (Beszterce), Bálint Dávid (Kolozsvár) és Novák Zsolt (Gyergyószentmiklós) részvételével. Olyan kérdésekre keresték együtt a választ a beszélgetők, mint: „Mit jelent számotokra a személyes evangelizáció?”, „Milyennek kell lennie annak, aki személyes evangelizációt végez?”

A fórumbeszélgetés után rövid szünetet tartottunk,  majd ismét összegyűltek a konferenciázók, hogy az alkalom záró részében bizonyságtételeket hallgassanak meg. Elsőként id. Máté Zoltán beszélt megtért, szolgáló élete tanulságairól. „Miután az Úr megkönyörült rajtam, több dolgot is meg kellett értsek. Legelőször tudomásul kellett vennem, hogy többé nem vagyok a magamé. Egy második dolgot Keresztelő Jánostól tanultam meg, hogy az ember semmit nem vehet magától, hanem csak ha a mennyből adatik meg neki. Harmadik tanulságként pedig tudnom kellett azt, hogy hol van a helyem, s hogy az Úr ott keres engem.”

Lisztes Tibor udvarhelyi lelki munkás a Mt 5:16-ot idézte: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” 

Budai Lajos missziói alelnök a misszió emberi és isteni oldaláról beszélt a filippi nők és Lídia története kapcsán. „Pál kereste a keresőket, s közben Isten munkálkodott, és megnyitotta Lídiának a szívét. Helyettünk nem megy más az elveszettekhez, hiába vádolnak minket azzal, hogy «toboroztok».”

Gönczi Géza