Jubileum és megnyitó a székelyföldi hálanapon

Elkészült a Hargita tábor legújabb épülete. A korszerű ebédlőt szeptember 11-én, vasárnap nyitották meg hivatalosan. A tábor udvarán déli egy órakor sorakozott fel az ünneplő gyülekezet, több mint hatszázan: vendégek szerte az országból és külföldről is számosan. Az ebédlő tornácán Budai Lajos székelyföldi missziókerületi elnök olvasott igét: „Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak” (Jel 19,9). A tömör üzenetben hangsúlyozta: a dicsőséget a mi mennyei Atyánknak kell adnunk, íme, gondviselésének eme újabb jelét tapasztaljuk. Hála ezért az Úrnak, és mindazoknak, akik a munkálatokban részt vettek. Az eredmény a tájnak megfelelően tervezett, és ahhoz illő, főleg fából és kőből készült építmény, igényes kivitelezéssel. „Ha a mulandó ilyen szép, akkor milyen lehet az örökkévaló?” – kérdezte a szónok. Válaszában rámutatott: ez az ebédlő, mint étkezési hely, emlékeztet a Bárány menyegzőjére, arra a nagy vacsorára, amelyre az Úr Jézus Krisztus vár bennünket. Küldetése a közösségnek, Székelyföldön, hogy Jézus Krisztusra mutasson. Azért jövünk-megyünk a nap alatt, fáradozunk, építünk, hogy az ő neve legyen ismertté, és hogy sok embernek az élete jóra forduljon. Mert sok fáradt vándor van közöttünk. Jó dolog a táborba eljönni, felüdülni, és az Úrtól új örömet venni. „Szép és csodálatos”, amit az Úr Jézus Krisztus készít nekünk – örökkévaló –, éljünk úgy, hogy oda eljussunk. Az igei üzenet után Joó Zoltán táborigazgató mondott hálaimát.

Ezt követően az építés krónikáját Albert István Zsolt lp., a szövetség főtitkárhelyettese olvasta fel. Mennyire örültünk 25 évvel ezelőtt – idézte az első táborozási élményeit –, hogy van egy háló, ahol pihenhetünk, és egy konyha-ebédlő, ahol étkezhetünk. Az évek során, amikor visszajöttünk, egyre szebb és jobb tábor fogadott bennünket, csak az ebédlő maradt a régi: volt úgy, hogy napjában hatszor alakítottuk át, hol összejöveteli teremmé, majd vissza ebédlővé. Isten kegyelméből aztán lett egy kápolna, majd külön költözött a konyha is. A gazdaságilag is nehéz évek után, 2013-ban kezdtük el tervezgetni az új ebédlő építését. Az Úr indította sokaknak a szívét az adakozásra, mert amikor elindultunk, mindössze 36 ezer négyszáz eurónk volt, és a végeredmény pedig egy közel kétszáz-ezer eurós beruházás lett.
Az építkezés menetéről elmondta: 2013. szeptember elején bontották le a régi ebédlőt, a hónap végén kiásták az új alapokat és októberben betonoztak. A kedvező időt kihasználva oly gyorsan emelkedtek a falak és a tetőzet, hogy december 14-én sor került a cserepezésre, amikor több mint hatvanan jöttek el közmunkára a székelyföldi gyülekezetekből. Azon a télen épp csak a karácsonyi ünnepek alatt szünetelt a munka, és folytatódott 2014 elején, olyannyira, hogy májusban, épp a női csendesnapokon már lehetett használni a helyiséget.

A krónikás felsorolta a közreműködő cégeket is: tervezés, engedélyek – House Designe, strukturális kivitelezés pirosba – Torony kft., mindkettő Székelyudvarhelyről, beltéri tervezés: Bodó Dávid belsőépítész (Brassó), beltéri munkák: Egyed Zoltán és csapata (Szentegyháza). Majd kiemelte: nagyon sok segítséget kaptunk az angliai The Clifford Christian Trust (TCCT) segélyszervezettől, amely az épület költségeinek mintegy egyharmadát állta, a szintén angliai Romanian Aid Found (ROMAF) szervezettől és a németországi Osteuropa Mission-tól is. A kültéri ajtókat és ablakokat Elekes Sámuel testvérék cége készítette Zilahon, kedvezményes áron. A beltéri ajtókat és az ebédlő asztalait Máté Zoltán testvér cége vitelezte ki Székelyudvarhelyen (a székeket egy brassói cégtől vásároltuk).

A Hargita tábor kuratóriuma is sokat dolgozott, mondotta a főtitkárhelyettes. Sokat segített a kapcsolattartásban id. Erdő Endre tv. A tábor személyzete télen-nyáron, hidegben-melegben kitartóan dolgozott: Hatos Mihály (Szentegyháza), Szeredai László (Zilah), Kerekes Irénke (Szenterzsébet), Pál Gyöngyike (Barót), Kelemen Annuska (Szentegyháza) és Joó Zoltán igazgató tágabb családjával. Végül azzal zárta a krónikát: szeretnénk megköszönni minden adakozónak, a kisgyermek zsebpénzétől kezdve az özvegyasszony kétfillérén át a kedves testvérek, magánszemélyek, cégek, belföldi és külföldi atyafiak önzetlen segítségét. Azért imádkozunk, hogy ez a szépen elkészült ebédlő hadd álljon Istenünk szolgálatában és a tábori épület-együttessel közösen szolgálja az ide betérők testi és lelki felüdülését.

Egy óra húsz perckor történt a jelképes avatás. A tornácon kifeszített szalagokat Simon József korábbi szövetségi elnök vágta el (az ő szolgálata idején kezdődött az építkezés), Joó Zoltán táborigazgatóval, valamint Pardi Félix jelenlegi szövetség elnök és Albert István Zsolt főtitkárhelyettes. Azonnal megszólalt az előtérben a zilahi gyülekezet énekkara, Elekes Attila vezetésével. John Milford Rutter kortárs angol zeneszerző Look at the world c. énekszámát adták elő, magyarul, Kulcsár Tibor fordításában, Gyönyörű mindd... címmel. „Hála, köszönet a sok sok jóért” – ismételte a refrén többször is. Az óriási akusztikus térben a dallamot meg-meglengette a hegyek felől bátorkodó szél. Tűzött a nap, a nyárvégi halványkék égboltot szelíd felhőpamacsok díszítették. A világhírű és az alkalmat kiemelő énekszám után Máté Zoltán tábori kuratóriumi elnök imádkozott és invitált az ebédhez. Körülbelül 250-en férnek el az új ebédlőben. A résztvevők többsége így az udvaron, a fák árnyékába kihelyezett pad- és széksorokon ülve fogyasztotta el az ízlésesen előre csomagolt, meleg ételt. Kevéssel fél három előtt újra megszólalt a udvarhelyi fúvószenekar, és hívogatott a székelyföldi gyülekezetek közös hálaadó ünnepélyére.

25 éves a tábor

Délelőtt tíz órakor kezdődött a jubileumi visszaemlékezés, amelyet végig Máté Zoltán gyülekezeti vén, a tábort felügyelő alapítvány elnöke vezette. Az áhítaton Both József Magyarországon élő nyugalmazott lelkipásztor és id. Erdő Endre székelyudvarhelyi gyülekezeti vén a Zsolt 121:1-2, az 1Sám 7:12, illetve a Zsolt 118:1,24-25 alapján buzdított imádkozásra. Pardi Félix zilahi lelkipásztor, a szövetség elnöke a 90. Zsoltár 1-2-ből („Uram, te voltál hajlékunk”) hirdetett igét – „a tábor hajlék volt 25 éven át, lelkünk igazi hajléka Jézus Krisztus” fő gondolattal. A tábor krónikáját Joó Zoltán táborigazgató olvasta fel: a tábort ’95-ig Both József vezette, ezt követően tíz éven át Erdő Endre, 2006-’11. között Borzási Gyula brassói lelkipásztor, 2012. februárjától a Szövetség felkérésére Joó Zoltán és Erika.

Tizenegy óra húsz perctől a külföldi vendégek köszöntöttek: Angus Cleaver a TCCT képviseletében, fordította Joó Erika, Johannes Steinmüller az Osteuropa Mission vezetője, tolmácsolta Vékás Benjámin, David Hornsby, a ROMAF elnöke, Deák Zsolt brassói lelkipásztor fordította, Dennis Adams videoüzenetének magyar hangja Sütő (Papp) Magdi volt. A hazai táborozók nevében Vékás Erzsébet köszöntött, a nőszövetség korábbi elnöke és az emlékezetes női csendesnapok szervezője.Tizenkét óra tizennyolc perckor Szűcs Sándor szatmárnémeti lelkipásztor, a szövetség pasztorális alelnöke mondott záró igei üzenetet. Beszédében felelevenítette a legkorábbi táborépítésben szerzett élményeit, majd a Jn 5:1-4-ből a Betesdánál történt gyógyulásról szólt és aktuálisan az Isten-közeli helyek áldásairól. Hálaimát Szabó Szilárd országos ifjúsági elnök, csíkszeredai lelkipásztor mondott, záróimát János Csaba nagybányai lelkipásztor, a szövetség kommunikációs alelnöke. A kápolna és előcsarnoka zsúfolásig telve volt, az emelvény jobb oldalán a zilahi énekkar foglalt helyet, a széleken a székelyföldi körzetek lelkipásztorai állva hallgatták az istentiszteletet. A tábor udvarán még ugyanennyien kivetítőkön követték a jubileumot, amely 12.45-kor ért véget. Negyedórás technikai szünet következett, majd kint a szabadban az új ebédlő felavatása.

Székelyföldiek hálaadó ünnepélye
 

14.45-kor, a kápolnában Albert István Zsolt bihari lelkipásztor kezdőimája hangzott el, Budai Lajos missziókerületi elnök mondott köszöntőt és vezette fel az ünnepély szolgálatait. Az úrvacsorai közösséghez Pardi Félix testvér olvasott igéket, valamint Kelemen Sándor marosvásárhelyi lelkipásztor. A bizonyságtételek folyamában Gál Attila Csíkszeredából megtéréséről szólt, Sütő Magdi a tábori adminsztrációs munkájának tanulságairól, Lisztes Tibor magyarországi tanár testvér arról a megtett útról, amelynek végén családjával Udvarhelyre költöznek. Mi készteti a hívő embert hálára? – amiként az Úr Jézus imádkozni tanít, a Mt 6-ban foglaltakban, megtaláljuk az indítóokokat, tárta fel a fő igehirdetésben Simon József lelkipásztor. Pontban öt órakor Pardi Félix szövetségi elnök a missziókerület ügyvitelével kapcsolatban tett bejelentést – elismerő és bátorító szavakkal Budai Lajos lelkipásztor felé, aki októbertől új szolgálati helyet foglal el. Mozgalmas percek következtek,  a Tudóska bibliaismereti verseny díjazottait szólította sorba Máté Imola pedagógus, a vasárnapi iskolai tanítók kerületi felelőse. „A szívem áld, és hála tölti el”, énekelte befejezésül a népes gyülekezet a „Nagy Istenem, ha nézem e világot” kezdetű éneket. 17.05-kor Budai Lajos lp. mondott befejező imát. A tábor udvarán, az udvarhelyi és környéki fúvósok zeneszámai mellett – karmester id. Kelemen Sándor –, a székelyföldi atyafiak és a távolabbi vendégek is még jó darabig időztek. Hármas ünneppel teli vasárnap volt, „mérföldkő”. A szót Both testvértől kaptuk. Szombat este, a távolról érkezetteknek készített vacsoránál ilyenképpen kezdte az imádkozást: hálával állunk meg, Urunk, ennél a mérföldkőnél, amikor csodáljuk a jelent és áldjuk nevedet az eltelt huszonöt évért.

Szilágyi László