Kegyelem és igazság

A Baptista Világszövetség 2016. szeptember 1-jei hírlevelében Rev. Neville Callam, a szervezet főtitkára Alexander Betts angol szociológust, az Oxfordi Egyetem Menekültcentrumának igazgatóját idézi, aki a britek EU-ból való kilépése kapcsán így fogalmaz: „Sürgős szükségünk van a globalizáció gondolatának mielőbbi kiszabadítására a neoliberális menetrend fogságából”. Hivatkozik Kofi Annan, volt ENSZ-főtitkárra, aki szerint „inkluzív globalizáció” szükséges, amely nélkül veszélyes irányba haladhat a folyamat. Betts szerint „el kell mozdulni attól a fajta gondolkodástól, amelyben már nem számít az igazság és a bizonyíték, s ahol a hazugságnak egyenlő státusza van az igazsággal és a valósággal”. Szerinte az oktatásnak nagy szerepe lehet az igazság iránti tisztelet helyreállításában.

„Sokunknak bátorítóan hangzik a brit tudós elemzése,” írja Callam. „Nekünk azonban, akik Krisztus uralmát elfogadtuk – függetlenül attól, milyen eufemizmust használunk ennek az uralomnak a megnevezésére –, emlékeznünk kell a keresztyének egyik alap-elhívatására. János evangéliuma alapján tudniillik nem a „kegyelem és az igazság” fogalma társul az Úr Jézushoz?

János 1:14 szerint „az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal”. Majd a 17. vers: „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el.”

Figyelembe véve annak veszélyét, hogy leredukáljuk ezt a nagyon mély gondolatot, nem kell-e úgy tekintenünk a „kegyelem és igazság” fogalmaira, mint szavainkat és eljárásunkat meghatározó alapelvekre? Bármely magát keresztyénnek nevező csoport, amely nem a Szentírás szerint él, vissza kell emlékeznie az őt létrehozó igazságokra.

Szeretném felhívni gyülekezeteink figyelmét a felelős keresztyén nevelés és oktatás szükségességére, különösen ezekben az időkben, amikor az igazság fogalma annyira rugalmassá vált, és a tekintély létjogosultságát egyre többen kétlik és vélik riasztónak. S minél több intézmény hódol be a posztmodernizmus fenevadjának, és hagyja figyelmen kívül a keresztyén etikát és erkölcsi tanítást, annál nyilvánvalóbb lesz a romlás.

Tegyük meg, ami rajtunk áll ennek elkerülésére!”