Kornya titkának nyomában

– Jubileumi Kornya-év nyitó volt Nagyszalontán

Muskátlinyitogató április-eleji szombaton fújt gyülekezőt a nagyszalontai baptista gyülekezet és a Romániai Magyar Baptista Szövetség Kornya Mihály halálának 100. évfordulóját megünneplendő. A Szövetség vezetése és történelmi bizottsága már tavaly úgy döntött, hogy az évforduló alkalmából jubileumi évet hirdet 2017-re. Ennek megnyitójára került sor április 1-én Nagyszalontán, az úttörő misszionárius szülővárosában, abban a gyülekezetben, amelyet az elsők között alapított. Az év záró alkalmát októberben tervezik megtartani Diószegen.

De mi lehetett a titka Kornya Mihály életének? Hogy sikerült egy egyszerű embernek többezer újszövetségi megtérőt alámeríteni, gyülekezetek sorát plántálni egy olyan korban, amikor a közlekedés még gyalog, jobb esetben lovas kocsival történt? A jubileum szinte mindegyik felszólalója az alázatos, de monumentális missziói munkát elvégző „parasztapostol” titkát kereste.

A szalontai imaház melléktermében Kornya Mihály életét, munkáját bemutató fotókiállítást tekinthettek meg a 10 óra körül gyülekező résztvevők, az imaházba átvezető előtérben pedig finom teát és kalácsot fogyasztva válthattak szót. Jó alkalom volt ez találkozni távolról érkező ismerősöknek, barátoknak, testvéreknek.

Kicsivel 11 előtt a gyülekezet nagy része, és a Szövetség vezetői is helyükön voltak már, és a szalárdi férfikórus vezetésével énekeltek. Pontban 11-kor vonultak be a tiszteletbeli meghívottak, helyből Török László polgármester és Mikló István Boldizsár református lelkész, majd a MABAVISZ (Magyar Baptisták Világszövetsége) ülése alkalmából előző napokban Egrespatakon összegyűlt vezetők: Papp János, a Magyar Baptista Egyház elnöke, Gergely István new-yorki lelkipásztor, az Észak-Amerikai magyar baptisták képviseletében, valamint szlovákiai, kárpátaljai és délvidéki vezető testvérek. Részt vett Boros Gyula, a Nagyszalontai Bárka Gyülekezet lelkipásztora is.

Szívhez szóló kezdő szavak

A délelőtt programja a köszöntések, és a történelmi megemlékezések köré csoportosult. Mezei Ödön házigazda lelkipásztor mondott imát és köszöntötte mindjárt az elején az egybegyűlteket: a távoli és közelebbi vendégeket, tiszteletbeli polgárokat, és nem utolsó sorban a gyülekezetet. A köszöntés után a házigazda mindjárt a város polgármesterének adta a szót. „Idén ünnepeltük Arany János születésének 200-ik évfordulóját, de rajta kívül még sok neves embert adott városunk a világnak, gondoljunk csak Sinka Istvánra, Kulin Györgyre, vagy éppen a ma ünnepelt Kornya Mihályra. Azon gondolkodtam, hogy mi ennek az oka? Nem találtam a választ, mert a válasz nem az észben van, hanem a szívben. Azt kívánom, hogy érezzük, lelkünkkel tápláljuk továbbra is ezt a várost.”

Kiss Lehel, a Szövetség történelmi bizottságának elnöke a megemlékezés igei mottóját idézte a Zsid 13:7-ből: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” „Lehetőség ez az alkalom találkozni azzal a Személlyel, Jézus Krisztussal, aki Kornya Mihályt is megváltoztatta, megváltotta és eszközzé tette. Hacsak arra emlékeznénk, hogy K. M. 100 évvel ezelőtt elhunyt, és a sírja ott van Diószegen, akkor nagyon szegényen mennénk haza innen.” Kiss Lehel egy szilágysági történetet elmondva idézte fel Kornya Mihály leleményességét a bizonyságtételben. Majd beszélt a Bibliához való hozzáállásáról. „Azért vagyunk együtt, mert nem szégyelljük azt, amit Kornya Mihály képviselt, bár egyáltalán nem volt képzett teológiailag. Olyan időben élt, amikor az emberek többre éheztek lelkileg, és házaknál gyűltek össze, vágytak a hit személyes megélésére, mert a teológiai liberalizmus harapózott el egész Erdélyben.”

Kornya élete röviden

A folytatásban Kiss Lehel ismertette Kornya Mihály életének meghatározó évszámait. „1844-ben született paraszti családban. Ötéves volt, amikor édesapja meghalt. Ifjú korában a Patai tanyán dolgozik, majd a Rozvány család parádés kocsisa lesz. 1866-ban feleségül veszi a nagyszalontai születésű Pataki Zsigó Máriát. 1874-ben, Tóth Mihály biztatására Lajos János házában rendszeresen hallgatja Novák Antal bibliaárus prédikációit, amik hatására később megtér, és felismeri a hitvalló bemerítés jelentőségét. 1875. augusztus 26-án Meyer Henrik 8 társával együtt bemeríti a Békés Gyula közelében levő Kettős Körös vizében. Bemerítkezése után saját házában kezd istentiszteleteket tartani. 1877 november 11: diakónussá avatják. 100-120 km-es missziói utakat tesz Hajdú-Bihar megyében. 1881-ben Ez évtől kezdve (vénné avatásától) számítjuk munkálkodásának első, eredményekben gazdag korszakát (1893-ig). Június 9-én megtartja első bemerítését Fekete Tóton. Az 1880-as évek közepén Meyer Henrik Pest megyei missziós utakra is elhívja. Gyülekezetek és misszióállomások tucatjai jönnek létre munkálkodása nyomán mindenütt. 1889-ben megalakul a bihardiószegi gyülekezet. 1893-ben eddigi munkaterületét Nagyszalonta központtal Tóth Mihályra bízza, ő pedig Bihar északi részére és a Szilágyságra kezd összpontosítani. 1906-ban átköltözik Bihardiószegre, elkezdődik munkálkodásának harmadik korszaka. 1912. április 5-én megalakul a Magyar Nyelvű Szabad Baptista Szövetség, aminek ő lesz az elnöke. 1913. október 8-án a kémeri konferencián Bihar-Szilágyi Szövetkezet („Kornya Szövetség”) néven 7 körzetre osztják a munkában megfáradt Kornya Mihály kiterjedt misszióterületeit. 1917. január 3-án meghal Kornya Mihály, az európai baptista mozgalom legeredményesebb missziómunkása. Szolgálatai idején mintegy 11.000 hitvallót merített alá (328 alkalommal tartott bemerítést)”.

Köszöntések külföldről

A megemlékező istentisztelet a külföldi vendégek által hozott köszöntésekkel folytatódott. Elsőként Gergely István new-yorki lelkipásztor szólt az észak-amerikai magyar baptisták nevében. „Kornya missziójának gyümölcse mindenütt látható, az egész világra kiterjedt. Jó emlékezni arra, hogy Isten egy ilyen egyszerű embert így felhasznált. Imádkozzunk, hogy ez a csoda folytatódjon. Feltevődött már a kérdés, hogy mi lehetett a titka ennek az embernek. Átgondolva, a szeretet, a hűség és a kitartás lehetett az, ami a kulcsa lehetett ennek a teljesítménynek.”

Nyúl Zoltántól elmondása szerint azt kéri Kornya kapcsán az erdélyi történelmi bizottság, hogy járjon utána, hogy temették el ifj. Kornya Mihályt, aki a második világháborúban Szerbiában esett el a fronton. „Szerbiában azt sem tudják, ki volt Kornya Mihály, és nem is született ilyen személyiség soha. Kis közösségeink vannak, egy történelmi teológiai könyvben olvastam róla csak. Sokat gondolkodtunk mi is, hogy mi lehetett a titka ennek a missziónak, és teológusainkkal el sem tudtuk képzelni azt a sok gyülekezetet, amit plántált ez az ember Romániában, hiszen nálunk minden nyolcadik településen van csak egy-egy picuri gyülekezet. Romániában van olyan helység, ahol több gyülekezet is van. Ki tudná megfejteni Kornya Mihály munkájának az eredményét. Nyilvánvaló, hogy nála valaki sokkal nagyobb van a háttérben. K. M. csak a lábait adta, az energiáját adta. Soha nem tudjuk, hogy útszélére, vagy termő talajra hullik a mag, de ha nincs vetés, aratás sincs. Kornya testvér ment, és szolgált, és nem hagyta abba. Mi se hagyjuk abba.”

Kárpátaljáról Nagy Csaba szolgált, aki a ott felavatott két magyar lelkipásztor egyike, rajtuk kívül még mindössze két teljes idejű missziómunkás dolgozik ott. „Ma miért nincs olyan ébredés, ami Kornya Mihály idejében volt? Talán bennünk nincs az az alázat, ami benne volt. Egy hosszú ideig tartó apadás után, az utóbbi években, a háborúnak köszönhetően növekedtünk, mert többen megtértek a világból.

Amikor semmiben nincs biztonság semmiben, akkor az emberek Jézusban keresik a biztonságot. Talán így volt ez Kornya idejében is. Kegyelem ez nekünk, mert most az ige termékeny talajba hullhat.”

Szlovákiából, Felvidékről Dóczé Bálint testvér köszöntötte a gyülekezetet, és tette fel ő is a kérdést: „Az alázaton kívül, amiről már hallottunk, honnan érkezhetett még ez a példátlan erő, ami mozgatta? Vannak fiatalok, akik megtérnek, érzik Isten hívását a lelki munkára, elvégzik a teológiát, és aztán várják, hogy ölükbe hullik egy jó szolgálati lehetőség. Kornya Mihály nem várta meg ezt, hanem azonnal beállt a szolgálatba. Az alázatot is csak a szolgálat közben lehet megtanulni, és tanulni kell.”

Bukovszki Ákos – aki elmondása szerint ide s tova 40 éve jár Erdélybe – Magyarországról kísérte el Papp János egyházelnököt. „A Kornya nap vezérigéjére szeretném felhívni a figyelmet a Zsid 13:7-re: «Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.» Már egy ideje én is fölteszem magamnak a kérdést, amely itt áll: «Mit látnak bennem az utódaim az én életem vége felé?» Olyan kívánatos-e, hogy az utánam jövő generáció megkívánja?”

Ami nélkülözhetetlen

A délelőtti megemlékezés zárásaként Papp János hirdetett igét. „Örülök annak, hogy részesei lehetünk ennek a különleges alkalomnak, hiszen Kornya Mihály élete és szolgálata, és rajta keresztül, és mellette ezer szállal összekötődünk.” „1770-ben, Bonnban egy feleség várja ötödik gyermekét. Ő maga TBC-s, férje asztmás, mind a négy gyermek beteg. Mi lett volna, ha nem szüli meg az ötödiket? Nem született volna meg Ludwig van Beethoven. Hadd tegyem fel a kérdést, bármilyen furcsa: Mi lett volna, ha nem születik meg Kornya Mihály? Mi lett volna, ha Novák Antal nem árusítja a Bibliákat, és mellette nem prédikál kis családi otthonokban, éhes lelkeknek? Mi lett volna, ha Kornya Mihály nemet mond az Isten hívásának? Mi lett volna, ha nem ismerik fel az ő ajándékát? Mi lett volna, ha nem mondja el azt a számolatlan prédikációt és bizonyságtételt? Itt lennénk-e, így lennénk-e? Azt mondjuk, nincs pótolhatatlan ember. Én mégis azt mondom a Szentírás alapján, hogy van, ami pótolhatatlan. Az igehirdető pótolhatatlan. Mert «tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.» Nélkülözhetetlen az igehirdetés ahhoz, hogy az emberek életre jussanak, felébredjenek a lelki halálból, hogy megértsék a világ dolgait, a saját életüket, helyzetüket, jövőjüket, és az Istenről valóságos, megértett információk alapján szívükben hozzá térjenek, és Őt kövessék. Kornya megállíthatatlanul hirdette az Igét, akkor is, amikor baja volt «Kornya Mihállyal», amikor sok baja volt a testvérekkel. Hirdette személyesen és nagy közösségben. Örömmel és hitelesen. Bátran és lelkesen. Úgy, ahogy Pál is írja: «Mintha közöttetek írták volna le a Krisztust.» Helyünkön vagyunk-e, igehirdetők? Számtalan tere van az evangélium hirdetésének, újakat is tanulgatunk. Nem nyithatjuk meg ezt a Kornya-évet, hogy ne nézzünk ezzel szembe. De nélkülözhetetlen a kirendelés, a kiküldetés is az igehirdetésre. «Hogyan hallják meg igehirdető nélkül, de hogyan hallják meg, ha nem küldettek el?» Fontos, hogy Isten küldjön, és fontos, hogy a közösség, ahol szolgálunk, felismerje az Istentől származó elhívást, és kell, hogy a világ, amely körbevesz bennünket, is meglássa hiteles életünket. Megvan a rendje a kiküldésnek, bár néha belebonyolódunk a szabályainkba, elküldünk valakit, majd visszahívjuk, máskor nem küldünk el valakit, aztán rájövünk, hogy el kellett volna. Legyünk bátrak odaállni a mai kornyák mellé. Van egy harmadik nélkülözhetetlen: az éhség, és a szomjúság az ige után. Itt érünk el egy olyan pontra, ami egy negyedik nélkülözhetetlenségről szól, merthogy mi nem tudjuk szomjasság tenni az embereket. Ezt csak Isten tudja megtenni, tudjuk, hogy ő a válasz.”

Délutáni közösség

A délelőtti együttlét végén a szervezők minden résztvevőt ebéddel vártak a város egyik rendezvénytermében. Kitűnő lehetőség volt ez az ismerkedésre a gyülekezeti tagokkal, a régi ismerősök közti testvéri beszélgetésekre. A finom falatok után délután fél négykor kicsit szűkebb, de annál családiasabb légkörben folytatódott a jubileum-nyitó alkalom az imaháznál.

Kornya Mihály, a gyakorlatias vezető

Mezei Ödön az RMBGySz vezetőit és a történelmi bizottság tagjait köszöntötte, majd a Szalontáról és Kolozsvárról New Yorkba származott Dénes Endrének és családjának mondott köszönetet az alkalom anyagi támogatásáért. Délután is a szalárdi férfikar tette harmonikusabbá az együttlétet. Kiss Zoltán diószegi lelkipásztor a Zsid 2:1-4 alapján buzdított imára. „Amikor a 90-es években lelkipásztor lettem, akkor kezdődtek a 100 éves jubileumok a gyülekezetekben. Áldott emlékű Kiss László testvéri irodájában láttam a képeket a gyülekezetek indulásáról, s arra gondoltam, hogy nem vagyok méltó ilyen elődökhöz. Imádkozzunk, hogy figyelni tudjunk a hallott igére.”

A délutáni előadások sorát Kiss Lehel nyitotta meg, amikor Kornya Mihály hozzáállásáról értekezett a gyülekezeti élet gyakorlati aspektusaihoz. Elmondta, mennyire komolyan vette – Oncken nyomában járva – Kornya testvér az új tagok felvételét, hosszú, és szigorú tagfelvételeket tartva. Fontos feltételnek tartotta tagfelvétel előtt a gyülekezetbe járást, mintegy a katekézist helyettesítendő, de szigorú volt az alkoholhasználat kérdésében is. Statisztikák bizonyítják, hogy az általa vezetett gyülekezetekben sokkal fontosabbnak tartották a gyermekek, fiatalok bibliai nevelését, mint az ének-zene szolgálatot. A Kornya által pásztorolt gyülekezetekben kisebb létszámú énekkarokat, és népesebb ifjúsági csoportokat jegyeztek fel, mint máshol. Kiss Lehel fontosnak tartotta megemlíteni azt is, hogy Kornya testvér nem tartotta magát lelkipásztornak, és a jegyzőkönyvek tanúsága szerint nagyon ritkán szólalt fel a gyülekezeti órákon, sok vitás kérdésben a háttérben maradt. Figyelemre méltó volt a hozzáállása az adakozáshoz is: az általa pásztorolt diószegi gyülekezet éves adakozása – szintén egy jegyzőkönyv szerint – többszöröse volt más, nagyobb taglétszámú gyülekezetekének. Ugyanakkor egyetlen olyan bizottságnak sem volt tagja, amelyik pénzzel foglalkozott, ezeket kerülte. Kornya testvér odafigyelt a szociális munkára is, fontosnak tartotta, hogy a gyülekezetek odafigyeljenek a szegényeikre, a rászorulókra. Margittán alakult aggmenház, és bár a neve nincs ott a felszólalók, és az ügyintézők közt, nehéz lenne elképzelni, hogy nélküle ez megvalósulhatott volna.

Borzási Pál Kornya Mihály teológiájáról, bizonyságtevési módszereiről, missziós stratégiájáról osztotta meg jegyzeteit. Ami észrevehető Borzási testvér szerint, hogy tanítását és bizonyságtételét tekintve, Kornya mindig egy adott élethelyzetből indult ki, és onnan közelítette meg Isten Igéjét, nem pedig fordítva, az Igéből indult ki. Az előadó konkrét élettörténeteket is hozott ennek ecsetelésére a misszionárius életéből. „Nyáron, búzaaszatolás közben történt, hogy kiment a Bibliájával a mezőre, befeküdt a búzatáblába, és egész nap Bibliát olvasott. Néhány nap után kérdezi a felesége: «Misi, van még sok gyomlálnivaló?» Mire Kornya: «Még nagyon sok gyomlálnivaló van!» Vagy amikor a Mandru nevű férfinak megtért a felesége, és ő dühösen jött meg az erdőről a fejszével a bemerítési istentiszteletre. Kornya leleményesen megkérte, hogy segítsen azzal a fejszével karót hegyezni, és megtámasztani a gyülekezeti sátrat. A Mandru egyszerre segítőkész lett. «Látod», mondja Kornya. « Így kell a mi életünket is megtámasztani. Mert a fejsze a fék gyökerére vettetett.» Észrevehető tehát, hogyan alakította az élethelyzeteket lelki tanulsággá.”

A jubileumi nap zárásaként Pardi Félix, a Szövetség elnöke hirdetett igét az ApCsel 4. fejezete alapján. „Amíg Isten e földön tart minket, nekünk harcolni kell, magasra emelni az evangélium zászlaját. Sokan lesznek majd a mennyben, akikre a világ nem sokat adott, de Isten szemében hősök voltak. Ezek közt találkozhatunk majd Kornya Mihállyal, de sok olyan emberrel is, akik névtelen, hétköznapi emberek. Többen feltették a kérdést, hogy mi Kornya életének a titka. És hajlamosak vagyunk hétpecsétes titokként kezelni ezt. Pedig, ha őszinték vagyunk, és azok életét vizsgáljuk, akik Isten kezében nagyon hasznosak voltak, észre lehet venni bennük közös jellemzőket. Az egyik ilyen jellemző, hogy tettre kész emberek voltak. Isten munkája ebben a világban ugyanis egy együttműködés velünk. Rajtunk keresztül munkálkodik. Így gondolták ezek az emberek, de mi néha nem értjük meg ezt. Másik közös vonása ezeknek a hétköznapi embereknek, az ApCsel 4 alapján, hogy a Mestert követték és szerették. Legyünk mi is ilyenek. Fontos az is, hogy kilépjünk a harcmezőre, kilépjünk a kényelmi zónánkból. Az Ószövetségben Dávid a kockázatvállalást teszi első helyre, amikor vezetőt választ. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha mi is bevezetnénk ezt a kritériumot, amikor elöljárókat választunk. És hadd fejezzem be azzal, hogy ha mi kockáztatunk, akkor nincs határa annak, amit Isten el tud végezni általunk. Mi is lehetünk olyan emberek, mint Kornya Mihály, vag Dávid. Egyesek híresek lesznek ezek közül, mások nem. De nem ez számít, hanem hogy Isten dicsőségére vigyük véghez azt a küldetést, amivel Isten megbízott.”

Gönczi Géza