RMBGySz*

Nem félelemmel, hanem a Lélekkel!

- 2Tim 1:7

„Néha biztosan járt már nálunk a «félelem lelke». Nem kopogtat. Nem jelentkezik be előre. Váratlanul, illetlenül, ajtóstól tör ránk. Fenyeget terveink és céljaink kudarcával. Ijesztget anyagi veszteséggel. Rémiszt testi-lelki betegségekkel. Nappal is sötét gondolatokkal támad. Környezetünkben a halál illatát árasztja. Igyekszik cselekvőképességünket megbénítani, és életörömünket elvenni. A soha be nem következő dolgokat olyan valóságosnak tünteti fel, hogy az aggódás teljesen leuralja értelmünket, akaratunkat és érzelmeinket. Hitünket megkérdőjelezi. Imáink elhalkulnak, de kérdéseink száma megnövekszik. A család és a lelki közösség ellenére is magányosnak érezzük magunkat. Bezár. Foglyok leszünk a félelem börtönében. Szabadulni szeretnénk, de hogyan? A tehetetlenség érzése mintha erősebb lenne annál az akaratnál, hogy igazi változást munkáljunk. Ha nem lépünk időben, lassan belefáradunk és belealszunk, mint halálra fagyott hegymászó a jéghegyen, aki megmenekülésének minden reményét elvesztette. Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és elhasznál. De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel őt, mint a sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem fölfelé emel!” (Gyökössy Endre)

A jó hír az, hogy a félelem valóban legyőzhető. Szembefordulhatunk vele. Meglovagolhatjuk, mint a szörfös az óceán vad hullámait. De nem, ez egyáltalán nem a mi bátorságunknak, vagy akaraterőnknek köszönhető. Volt Valaki, aki legyőzte a félelmet. A neve: „Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme” (Ézs 9:5). Ő Jézus, a Szabadító. Ő látta vergődésünket. Átérezte fájdalmainkat. Fájlalta láncainkat. Azért jött világunkba, hogy bekötözze a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak és szabadon bocsássa a megkötözötteket (Ézs 6:1). Akit Ő megszabadít, az valóban szabad lesz (Jn 8:36). Akit Ő megszabadít, azt betölti Lelkével. Ha pedig Krisztus Lelke bennünk lakik, akkor Isten fiai vagyunk (Róm 8:9). Templomai a Léleknek (1Kor 3:16). Ahol Isten Lelke jelen van, ott szabadság van (2Kor 3:17). Nincs többé félelem! Ha támad az ellenség, van már kiben bízni: „ha félek is benned bízom” (Zsolt 56:4).

A Szentlélek nem a félelem lelke

Isten nem akarja, hogy féljünk. Ezért küldte Jézust, és ezért kaptuk a Szentlelket, akinek a segítsége által vallhatjuk Úrnak Jézust, és kiálthatjuk „Abbá, Atya” (1Kor 12:3; Gal 4:6). Ahol Jézus Úr, ott megsemmisülnek a félelmek. Ahol a Szentlélek uralkodik, ott megjelenik az új élet gyümölcse: a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gal 5:22-23).

Isten nem akarja, hogy féljünk, ezért találjuk több százszor a Szentírásban ezt a bátorítást: „Ne félj!” Mondta ezt Isten Ábrahámnak, Hágárnak, Izsáknak, Jákóbnak, Józsuénak, Gedeonnak, Illésnek, Ézsaiásnak, Jeremiásnak, Ezékielnek, Dánielnek, Zakariás papnak, Józsefnek és Máriának (Jézus nevelőszüleinek), Pálnak, János apostolnak. Számtalanszor bátorította, emelte, harcra buzdította Isten az ő népét hasonló szavakkal. Jézus tanítványai sokszor féltek, még Jézus hatalmát is félelmetesnek találták. De Jézus türelmesen hangolta szívüket hitre mind földi szolgálatának évei alatt, mind feltámadása után még 40 napig.

Isten nem akarja, hogy félj, ezért, ha Krisztus megszabadított, ne engedd, hogy a félelmek újból leuralják életed: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok…” (Róm 8:15). Valld meg hittel Dáviddal együtt: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsolt 72:1) „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy…” (Zsolt 23:4) „Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsolt 56:5)

A Szentlélek az erő lelke

Lélek nélkül erőtlenek vagyunk, bármilyen jónak a megtételére. Jézus az ő tanítványainak a Szentlélek ígéretéhez párosította egy mennyei erő megtapasztalását: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek” (Apcsel 1:8). Ezek a tanítványok, akik legtöbben tanulatlan emberek voltak, a Szentlélek ereje által elvitték az evangéliumot a föld végső határáig. Minden akadály, ellenállás és fenyegetés ellenére az igét bátran hirdették és nagy erővel tettek bizonyságot Jézus feltámadásáról (ApCsel 4:31; 33). Nem csak szavakkal prédikáltak „hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is” (1Thessz 1:5). Billy Graham, a huszadik század második felének leghíresebb evangélistája mondta: „a bővelkedő élet és a gyümölcsöző szolgálat a normális, természetes keresztyén élet, ami ennél kevesebb, alatta van annak, amit Isten elrendelt”.

A Szentlélek a szeretet lelke

Isten lelke szeretetközösséget és egységet teremt. A mi felelősségünk, hogy igyekezzünk ezt az összetartozást erősíteni, bátorítani és megtartani (Ef 4:3). Isten iránti szeretetünknek élő, látható bizonysága, hogy megtartjuk az ő igéjét és ragaszkodunk az ő parancsolataihoz (1Ján 2:5).

Testvéreinkhez szeretettel viszonyulunk minden körülmények között. Amikor ez nehezünkre esik, akkor is a szeretet mellett döntünk (1Ján 4:20)! A közösségben a szeretet helyét sohasem veheti át a félelem. A szeretet türelemre, jóságra, igazságra nevel. Elszakít a világ barátságától, de összeköt az Atya gyermekeivel. Ajtót nyit, és asztalt terít az ellenségnek. Megóv az ítélkezéstől. Nem vár jutalmat. Nem a maga hasznát keresi. Nem hiú dicsőségvágy motiválja. Él-e bennünk ez a szeretet?

A Szentlélek a józanság lelke

A Lélek segítségével leleplezhetjük  a csaló, a megtévesztő, az ellenünk szőtt titkos koholmányokat. A Sátán megpróbál rászedni, de nem tud becsapni. Ismerjük szándékait (2Kor 2:11). Tetszeleghet akár az igazság angyalának szerepében is, mert Isten Lelke nyilvánvaló teszi minden ember számára „mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet”(2kor 11:14; Jn 16:8). 

A Szentlélek a bölcsesség, a kinyilatkoztatás és az igazság Lelke, aki elvezeti az övéit a teljes igazságra (Ef 1:17; Jn 16:13). A Lélek józan gondolkodásra serkent, hogy ne gondoljuk magunkat többnek, mint vagyunk (Róm 12:3). Józanná és igazzá teszi beszédünket, hogy megfelelhessünk a legnehezebb helyzetekben is (Apcsel 26:25). Figyelmeztet, hogy legyünk és maradjunk felfegyverkezve a lelki harcra (1Thessz 5:18). Ne hagyjuk magunkat egykönnyen félrevezetni hamis tanítások által, hanem készen várjuk Urunk Jézus Krisztus visszajövetelét (2Thessz 2:2).

Megkaptuk Isten Lelkét. Micsoda ajándék! Mekkora kiváltság! Ha volna is mitől, ne féljünk! 

 

Szabó László, kommunikációs alelnök, a Szeretet főszerkesztője

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.