RMBGySz*

Női csendesnapok a Hargitán

Május 24-26 között Országos Női Csendesnapokon vehettünk részt a Hargita Keresztyén Táborban, amely immár huszonhetedik alkalommal került megrendezésre. Isten kegyelméből több mint 200 nő döntött úgy, hogy gyönyörű környezetben és Isten jelenlétében töltsön el egy hétvégét. Istenünk imameghallgatását már a megérkezésünkkor tapasztalhattuk, hiszen ragyogó napsütés fogadta a hegyre megérkezőket, amiért a szervezők imádkoztak. A regisztrációt és szobafoglalást követően Borzási Márta a Nőszövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket a tábor udvarán, miután Kiss Juhász Vilmos igei üzenetére és az ünnepélyes zászlófelvonásra került sor. 

A Zsolt 11:3 alapján halhattunk előadásokat. Péntek esti témánk a „Juss el a kősziklához”, valamint „Állj a kősziklára” volt Dr. Kovács Éva és testvére, Dr. Kovács Dóra előadásában. Előadóink buzdítottak, hogy igyekezzünk megszabadulni az e világhoz láncoló kötelékektől, mert ezek a halál kötelei, és álljunk a biztos Kősziklára, Istenre, mert így maradhatunk életben. 

Szombat délelőtt Szabó Edit Magyarremetéről és Albert Sárika Paptamásiból bátorítottak, hogy a nehézségek között is adjunk hálát Istennek. Simon Enikő bizonyságtétele után Kui Enikő iskolapszichológus „Ragaszkodj a kősziklához” címmel tartott előadást. Felhívta a figyelmünket, hogy mutatós világban élünk, képeket közlünk, és nem beszélünk, de a tetteink beszélnek helyettünk. Feltette a kérdést mindenkinek, hogy „szépet akarunk mutatni vagy igazat?” Bátorított, hogy ne csak a gyülekezetben vagy az interneten legyünk hívők, hanem a hétköznapokban is. Úgy ragaszkodhatunk Istenhez, ha nem hagyjuk a Biblia lapjai között, hanem magunkkal visszük a szívünkben, szavainkban, tetteinkben. Végül rávilágított arra, hogy mi a siker számunkra keresztyénként: az, ha Krisztus megdicsőül bennünk! 

A szombat délutánt kreatív tevékenységek és szemináriumok tették izgalmassá.

A szombat esti alkalmon ismét személyes bizonyságtevések hangzottak el Kulcsár Annamária, Gerics Jolán és Bálint-Berecki Annamária részéről, majd Dr. Kovács Éva, „Építs a kősziklára!” címmel folytatta az előadás-sorozatot a  Lk 6:47-49 alapján. „Mi az alap?” – tette fel a kérdést. Lehet munka, tárgy, építkezhetünk családra, karrierre, barátságra, de mindez csak homok, ami nem tart meg. Viszont az élet, a szívünk, a feladatunk, a veszteség, a harcaink mind nehezek, nem bírja el őket a homok.  A vihar jönni fog, ez csak idő kérdése. Nem mindegy azonban, milyen alapon állunk. 1 Pt 1:18-19 leírja, milyen drága az alap, milyen áron váltattunk meg. Az egyetlen alap Jézus, a kőszikla. Akik hallják Isten beszédét és megtartják, azok építenek a kősziklára. 

Vasárnap délelőtt Kis-Juhász Annamária hívott imádságra. „Maradj a kősziklán!”, hangzott a vasárnapi előadás témája, amelyben Kis-Juhász Vilmos tanított az 1Sám 1:20-28 alapján. Az Istenben való megmaradás nem azzal kezdődik, hogy én mit tudok tenni, hanem hogy Isten mit tud tenni az én életemben. Ha letesszük életünket az ő kezébe, akkor mi is úgy tudunk eltávozni a való életbe, mint Anna: örömmel, és megnyugodva Isten akaratában, nem szomorúsággal az arcunkon. Végül a Jn 15:1-11 alapján az Istenben maradás öt tényét vázolta fel: (1) Maradjatok énbennem és én is tibennetek – 4v. (2) Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. – 7v. (–)  …maradjatok meg az én szeretetemben. – 9v. (–) … maradjon tibennetek az én örömem… – 11v. (–) Az Úrvacsora fontos a Krisztusban maradáshoz.

 Maradjunk meg a Krisztus szeretetében, hogy majd átvegyük a koronát! Sok áldásban volt részünk, amit nehéz röviden összefoglalni, csupán ízelítőt adtunk abból, ami elhangzott. Engedelmeskedjünk a felhívásnak: „ÁLLJ A KŐSZIKLÁRA!”

Kondor Klára, Érmihályfalva

 

Vélemények a csendesnapról

Ivanciuc Krisztina, Barót: Az volt az első „csendesnapom”, és hálás vagyok érte! Egy gondolat nagyon megragadott: „Istent sokszor a Bibliánk lapjai, a gyülekezet falai között felejtjük, pedig Ő szeretne, részt venni a mindennapjainkban.” Szeretném magam emlékeztetni erre nap mint nap.  

Gyerő Réka, Barót: Jó volt ismerős arcokat látni, találkozni azokkal, akikkel a tavaly egy csoportban voltunk, megérdeklődni, hogy alakult az életük egy év alatt. Nagyszerűek voltak az előadások. A kőszikla, mint visszatérő motívum, mélyen megérintett. 

Kocsi Dóra, Kraszna: Vágytam, hogy Isten megszólítson. Leginkább Kui Enikő előadása érintett, amikor a spirituális világról beszélt. Hogyan ragaszkodhat a hívő a kősziklához egy olyan világban, ahol az emberek még törődnek a lelkükkel? Hiszünk a Szeretetben, mint személyben! Az aznap reggeli áhítatom alatt egy kételkedő hang megszólalt bennem: „Vajon tényleg olyan megbízható ez a Kőszikla?” Később, a csoportbeszélgetésen egy közösségbe kerültem pár erős hitű nőtestvérrel, akik bizonyságot tettek a viharaikról, amik mellett az én „viharaim” csak szellőnek számítanak. 

Pap Debora, Kraszna: A „Légy oszlop” c. szeminárium különösen megfogott, megértettem, mennyire fontos feladatom van, úgy mint az oszlopnak, nekem is egyenesen és szilárdan kell állnom a biztos alapon, a Kősziklán, és hűségesen kell végezzem a rám bízott munkát.

Szabó Edit, Magyarremete: A személyes beszélgetéseken, ismerkedéseken kívül, a gyönyörű környezeten túl leginkább egy mély üzenet maradt meg bennem: ki kell mozdulnom a saját kis burkomból, a gyülekezet soraiból, ha el akarom érni azokat az embereket, akiknek még nincs személyes kapcsolatuk Istennel. Ott kell keresni őket, ahol ők vannak, el kell menni közéjük! 

Brebán Annamária, Érmihályfalva: Jó volt újra gyönyörködni a természetben, a napfelkeltékben, de jó volt feljebb tekinteni a hargitai hegyeknél, a Kősziklára, Jézus Krisztusra! Ebben a sokat mutató, szórakoztató, állandóan változó világban szükségünk van arra, hogy figyelmünkkel összpontosítsunk valakire, aki nem változik, aki örökkévaló. Csak úgy tudok megmaradni, életben maradni, ha ragaszkodom a Kősziklához, építek rá és rajta maradok. 

Kiss Irénke, Értarcsa: Jó volt az Úr Jézussal időzni a hegyen, de le is kell jönni a völgybe, ahol sokszor nem könnyű. Ebben a mutatós világban, amikor mindenki a szépet a jót szereti, mit mutatok én? Szépet vagy igazat? Hogyan mutatom be Krisztust a világban? Igazat kell mutassunk. 

Vincze Barbara, Kraszna: Jó volt megismerni új embereket és idősebb, tapasztaltabb nők bizonyságtételeit hallgatni és épülni általuk. A szombat délelőtti előadónak az a gondolata ragadott meg, hogy ha csak az imaházban tudok bizonyságot tenni Jézusról, és a mindennapokban a Biblia lapjai között hagyom, akkor nem is vagyok krisztusi. 

Sütő Betsabé, Kraszna: Az én életem alapja is szilárd kell legyen, kősziklára építve, hogy megálljak a viharokban, hiszen minden óriás számára van egy kő! 

Pap Viktória, Kraszna: Sokat tanultam az előadásokból, a bizonyságtevésekből. Jó volt látni a hitet ezekben a nehézségek ellenére is! Ilyenkor jövök rá arra, mennyi mindenért lehetek hálás Istennek!

 

A véleményeket gyűjtötte Borzási Márta

 

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.