Összhangban, együtt

Határmenti nők csendesnapja

Április 28-án, gondoskodó Istenünk nemcsak göröngyös földünket áztatta meg, hanem mindazon testvérnők szívét is, akik részt vettek Paptamásiban, a VIII. Határmenti Nők tavaszi csendesnapján. Különleges, meghívott előadóként dr. Kovács Gézáné Ildikót köszönthettük, aki férjével együtt vett részt a találkozón. 

A dicsőítő csoport hangolta hálára szívünket, kiknek lelkesedése nem apadt a percek múlásával. Pásztorunk, Albert István Zsolt imájával és köszöntésével vette kezdetét az alkalom, valamint a Lk 8:1-3 felolvasásával, amelyből megérthettük, hogy Jézus Krisztus tanítványai mellett fontos szerepet töltöttek be az asszonyok. Testvérünk kívánta életünkre Isten áldásainak megtapasztalását, megtalálva helyünket, valamint azt, hogy legyünk áldás környezetünk számára is. Albert Sárika köszöntötte szívélyesen a megjelenteket, s megosztotta, hogyan képzelte el a konferenciára készülve, mint ülhetett Ábrahám sátra előtt teljes háznépével, felnézve a csillagos égre, s elbeszélve Isten csodálatos dolgait... Ez a mi feladatunk is, hiszen a családunkat nem mi választjuk meg, ezért kell figyelnünk Isten vezetésére, tanácsára, s így ha nehézségekbe is ütközünk, Vele győzni fogunk, hisz az Ő akarata, hogy összhangban éljenek a generációk. Egy tanár-diák kapcsolatra emlékeztető idézettel zárta mondanivalóját, ami érvényes szinte bármilyen kapcsolatra. Idézzük: „Először a tanáromat szerettem meg, / aztán a tanárom Bibliáját, / majd a tanárom MEGVÁLTÓját!”

Kis Jutka Bihardiószegről, elmondta, milyen mély nyomot hagyott benne, amikor először találkozott Ildikóval. Bemutatta szűkebb-bővebb családjával együtt, akikkel egy közös lépcsőházban élnek immár négy generációval, s ezt képekkel is ábrázolta. Ezután, mindenki örömére, személyesen is hallhattuk kedves meghívottunkat, aki kész volt megosztani velünk néhány percben életét, annak örömeit, kudarcait, és PÉLDAKÉPÉT, JÉZUS KRISZTUST, aki mindenen átsegítette, tanácsolta és vezette.

Egy kérdéssel indította előadását: „Mit jelent az összhang? Ez egy zenei fogalom, rend, külső-belső békesség”, magyarázta. „A családi összhanghoz nagyon fontos a békesség, amit csak Jézus Krisztus tud adni.” „Összhangra vágyunk, mert a diszharmónia nagyon fájdalmas”, folytatta. „Az első generációs téma már a Biblia elején megtalálható, ahol Isten elmondja, hogy a férfi elhagyja apját, anyját és ragaszkodik feleségéhez.” Elmondta, hogy mikor fiatal házas volt, külföldi misszionáriusok tanácsolták őket férjével, hogy két fő dolgot kell megtanítani a gyermeknek: a) az engedelmességet, (ha lehet már az első szóra), továbbá b) a tiszteletet, s ami kihagyhatatlan, a következetességet.

A  127. Zsoltár hasonlatával élve elmondta, hogy a gyermekek, fiatalok életéveit 3X7 évre lehet felosztani. Az első 7 évben az engedelmességet kell megtanítani, mint mikor meghúzzák a nyílvesszőt. A következő hétben pedig célzunk, ami az iskolás időszakot öleli magába, (7-14 év), amikor a képességeiket kell felfedeznünk. Az utolsó hét év pedig az elengedésről szól. Mindezeket saját megtapasztalásokkal, élményekkel fűszerezve adta tudomásunkra. A kulcs a korai kelés, imában hordozva az egész családot az Úr előtt. Beszélt a meny-anyós viszonyról, s boldogan ecsetelte anyósa utolsó szavait hozzá: „Te lettél a legjobb barátnőm.” Nagy áldás, ha a gyerek úgy nőhet fel, hogy láthatja az idősek gondozását, azt, hogy mit is jelent az ápolás, ami tisztelettel és érzéssel kell végbe menjen.

Elmondta, hogy nagyon sokat imádkoztak a gyermekeik társaiért. Elengedhetetlennek tartja a közös kirándulásokat, amelyek által mindannyian formálódnak. Megosztott velünk egy különleges „szertartást” amire karácsony előtt kerül sor a családjukban, amikor a 30 dédunoka sorban áll dédpapa előtt, s megkapják a borítékot, s azt az igét, amit dédi kért az Úrtól kedvencei részére... Ez megmarad a gyermekek életében! Feltette a kérdést, s mi is feltesszük: „Te mit hagysz hátra?”

Tanuljuk meg Jézustól, a mindenség Urától a szelídséget, s az alázatot! Legyen a szereteten a hangsúly, ami megoldás a generációs problémákra!

Alkalmunkat dr. Kovács Géza testvér gondolatai zárták, aki felhívta figyelmünket, hogy igen fontos az idősebb és a fiatalabb asszonyok lelki közössége. Végül a lelkipásztorok imájával s a már megszokott szeretetvendégséggel ért véget az alkalom. 

Vura Éva