RMBGySz*

Új tanítványság

– Arimátiai József, a megfeszítéstörténet meg nem énekelt hőse

Meglepő, hogy a Jézus temetése alkalmával a tanítványok, különösen a tizenegy, nincsenek sehol, pedig épp most lenne igazán szükség a segítségükre. Hová lettek a fogadkozó hősök? Szétszóródtak, mint a pásztor nélkül való juhok. A „félénk” galileai asszonyok azonban, és a gazdag Arimátiai József ott állnak az Úr mellett végig. És József is teszi most, amit tenni kell. Azt olvassuk róla, hogy „maga is tanítványa volt Jézusnak” (Mt 27:57). Hadd tegyem fel a kérdést: hogy létezik, hogy csak egyetlen férfi-tanítvány áll Jézus mellett temetésekor (bár ő mellé talán még oda számíthatjuk Nikodémust is)? Hol vannak a többiek?

Arimátiai József úgy jelenik meg, mint aki vallási szempontból bátor tanítvány volt. Azzal együtt, hogy, mint „a nagytanács tekintélyes tagja” (Mk 15:43) felvállalta a Jézus testének temetését, egyben felvállalta annak kockázatát is, hogy megvetésben részesül a főtanács és a zsidók részéről. Bár az ige szerint Arimátiai József a zsidóktól való félelem miatt eddig csak titokban volt Jézus tanítványa, most végre színt vallott, és ország-világ előtt fölvállalta – a Jézushoz éjszaka érkező Nikodémussal együtt –, hogy mennyire kötődik Jézushoz. Ezzel vásárra vitte nem csak a státuszát, hanem a bőrét is. Mert Jézust nem lehet örökre titokban követni: az Úr minden tanítványa életében elhozza annak a napját, hogy aki eddig félt őt megvallani, az most színt valljon, és kövesse Jézust. 

Arimátiai József társadalmi szerepét tekintve bátor tanítvány volt. Ezt gazdagságának fényében vélem felfedezni. Mivel gazdag ember volt, társadalmi- lag nagy bátorságot követelt tőle hite megvallása: „Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József” (Mt 29:57). Íme, itt a példája annak, hogy egy gazdag ember átment a tű fokán és bejutott Isten országába (vö. Mt 19:23-24)! Ő azon ritka emberek közé tartozhatott, akik Isten kegyelméből átélhették, hogy – legalábbis szívben – búcsút vettek minden vagyonuktól (Lk 14:33), és követték Jézust. A többi asszonyhoz hasonlóan (Lk 8:3) ő is a vagyonából szolgált az Úrnak. Mert a gazdagság nem kell, hogy kizárjon senkit Isten országából, ha nem abban bízik. A gond akkor merül fel, amikor bálvánnyá válik a pénz, a jószág, az autó, a jólét. Ellentétben a gazdag ifjúval, Arimátiai József kész volt követni Jézust minden körülmények között és mindazt, amije volt föláldozta Jézus szolgálatában.

Arimátiai József politikai szempontból bátor tanítvány volt: „bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét” (Mk 15:43). Gondoljunk csak bele: azzal, hogy Pilátustól elkérte Jézus testét, elárulta magáról, hogy ő is szimpatizál azzal, akit a Róma elleni összeesküvés miatt végeztek ki. Tehát ő a császár ellenségével barátkozik! Íme, aki korábban a zsidóktól való félelem miatt csak titokban volt Jézus tanítványa, most már kész még a rómaiak előtt is fölvállalni hovatartozását és elköteleződését. Madarat tolláról, embert barátjáról – mondja a közmondás. Kevés a valószínűsége annak, hogy tettének kockázata ne futott volna át József agyán. Azzal, hogy elkérte Jézus testét, még inkább sebezhetővé tette magát, mivel így világossá tette Pilátus számára, hogy ő Jézussal azonosul, és nyíltan szolidaritást vállal a rómaiak előtt az elítélt „gonosztevővel”. Csoda, hogy Pilátus nem végeztette ki még őt is! Arimátiai Józsefről úgy tudjuk, hogy maga is várta Isten országát (Mk 15:43), azt az országot, amelyből legelőször a gyávák maradnak ki (Jel 21:8). Micsoda változáson ment át ez a korábban félénk tanítvány!

Arimátiai József a tradíciót illetően is bátor tanítvány volt. A saját sírjába temette el Jézust. Ez valószínűleg egy új családi sírhely lehetett, aminek akkoriban nagy értéke volt. A rómaiak általában hagyták a testet a kereszten elrothadni, vagy megvárták, amíg a vadállatok és égi madarak széttépik, de a zsidók törvénye nem engedett meg ilyen végső megaláztatást egyetlen elítéltnek sem (5Móz 21:23). Annak fényében azonban, hogy a korabeli zsidó szokás szerint a kivégzett közönséges bűnözőket csak egy elkülönített közös sírba temették, és nem őseik családi sírjába, Arimátiai József cselekedete igencsak sokatmondó volt: ő a közönséges bűnözőként elítélt Jézus testét kész volt a saját sírjába tenni, mint aki a legdrágább neki! E kulturális szokás megszegése által József nyilván fölvállalta, hogy a zsidó nép előtt – és talán a saját családja előtt – teljesen megbélyegezze magát, hiszen a nép szemében egy fán függő átkozottat fogadott be a sírjába. De épp így teljesedett be Ézsaiás jövendölése, aki szerint „a bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után: bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul” (Ézs 53:9). 

Arimátiai József bátor tanítvánnyá alakulásának fényében hadd késztessek most minden kedves olvasót arra, hogy bármennyire is szégyelltük eddig Jézus követését és megvallását, a feltámadt Úr Jézusba vetett hit által merítsünk most új erőt a bátor bizonyságtevésre és a teljes hitvallásra. 

A Románai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége részéről a Szeretet minden kedves olvasójának hadd kívánjak áldott feltámadási ünnepet!

 

Borzási Pál, az RMBGySz főtitkára

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.