RMBGySz*

Kiszámolós

A Biblia apokaliptikus jövendölései a világ végéről és az emberiséget sújtó isteni ítéletről számos embert indított arra, hogy a világvége egyes híres eseményeinek bekövetkezésével kapcsolatban dátumokat határozzon meg. Noha Jézus és az apostolok határozottan azt tanították, hogy a következő isteni meglátogatás időpontját nem tudja senki sem (sem az angyalok, sem az emberek) és, hogy Krisztus követőinek „nem dolga”, hogy olyan „idők felől tudakozzanak”, melyeket az Atya a saját hatáskörébe rendelt, mégis újra és újra akadnak elszánt emberek, akik tudni vélik a pontos időpontot vagy legalább az évet. Némelyek – úgy mond – kiszámolják, mások a jelekből olvassák ki, megint mások isteni vagy éppen démoni kijelentésre hivatkoznak, és nagy divatja van a kódfejtésnek is. Ez utóbbi abból indul ki, hogy nincs minden benne a Biblia szövegében, hanem különböző külső jelekből (csillagállásokból, szövegek számából, betűösszetételekből és hasonlókból) „dekódolni” kell az üzenetet. 

A leghíresebb ilyen „kód” például abból állt, hogy a Biblia héber betűit betűugrasztásos módszerrel (minden hetedik, tizenkettedik, negyven negyedik stb. betűt) olvasták össze. Az így készült táblázatban aztán „kereszteződéseket” kerestek, értelmes szavakat vagy neveket. A módszer 1995-ben Izrael miniszterelnökének, Jichak Rabinnak a meggyilkolása után tett szert világhírnévre és ihlette – részben - a „Da Vinci kódot”, amely még híresebb lett. Mindez azt sugallta, hogy a bibliai szöveg elsődleges jelentésén túl (már amit a szavak jelentenek), más kódolt üzeneteket is keresni kell.

Az üdvtörténelem végkifejletével kapcsolatos próféciák sok híres embert indítottak arra, hogy találgatásokba bocsátkozzanak Jézus visszatérését vagy a korszak végét illetően. Ilyen volt Luther Márton, aki azt vizionálta, hogy legkésőbb az 1600-as végéig megtörténik az apokaliptikus ítélet, vagy Szervét Mihály, az unitáriusok mártírja, aki a gonosz uralmának kezdetét 1585-re tette, mivel ez volt a Niceai Zsinatot követő 1260. év. John Wesley, a metodista mozgalom elindítója, a Jelenések 12,14-ről tartotta úgy, hogy az 1058-tól 1836-ig tart majd, és akkor elkezdődik Krisztus ezeréves országlása. Kolombusz Kristóf úgy vélte, a világ 7000 évig áll majd fenn, s mivel – szerinte – a világ teremtése Krisztus előtt 5342 évvel történt, a világvége 1658-ban lesz. Próbálkoztak pápák, önjelölt próféták, jövendőmondók, sarlatánok és egyéb ördögi tudományokat űzők, de komoly tudósok is azzal, hogy meghatározzák valamely nagy apokaliptikus esemény időpontját. Isaak Newton például a 2000. évet nevezte meg.

Jelmagyarázók is bőven akadtak, akik tudni vélték, hogy a nagy nap egy nevezetes dátum vagy évszám lesz. Az angol puritánok például úgy hitték, hogy az Úr 1666. évében kezdődik majd az apokalipszis. És valóban, abban az évben nagy búbópestisjárvány tizedelte Londont, majd a nagy tűzvész. De ezt az évet nevezte meg Sabbatáj Cvi, a zsidóság eddig leghíresebb hamis messiása is. S ha már itt tartunk, a nagy Schneerson rabbi, a lubavicsi haszidok kiemelkedő tanítója is mondott egy tippet: az 1991. év zsidó újévének (sófárzengés) napját, ami akkor szeptember 9-re esett.

Van néhány a témára specializálódott amerikai szerző, akiknek a könyvei magyar nyelven is megjelentek, s bár némelyik többször is felsült már, ez nem szegte kedvüket abban, hogy újabb és újabb „prófétai magyarázatokkal” álljanak elő. Pat Robertson példának okáért 700-as klub nevű műsorában (1976 végén) 1982-re hirdette meg a korszakváltást, majd ennek elmaradása után, 2007 április 29-re vizionálta a Föld pusztulását.  Lester Sumrell evangelista még könyvet is írt arról, hogy az Antikrisztus 1985-ben jön majd el. William Branham azt állította, hogy az egyház elragadása legkésőbb 1977-ig megtörténik, míg egy másik híres gyógyító evangelista, Gordon Lindsay 2000-re várta a világ végét. A 2000-es dátum újabb népszerűségre tett szert, amikor kiderült, hogy a számítógépek lefagyhatnak a dátumváltáskor (Y2K). Erre épített a Tim LaHaye, Jerry B. Jenkins szerzőpáros, úgy vélekedvén, hogy a keletkező káoszt használja majd ki az Antikrisztus arra, hogy megszerezze a világuralmat.

A hidegháború idején, a 70-es és 80-as években az atom-apokalipszis volt a legnépszerűbb forgatókönyv. E tekintettben Raszputyin megelőzte korát, amikor 2013. augusztus 23-ára jövendölt pusztító tűzvihart és Jézus eljövetelét.  A számítástechnikai forradalom óta a digitális rendszerek leállása okozta káosz viszi a prímet, mostanság pedig a muzulmán terrorizmus lesz egyre népszerűbb, mint apokaliptikus ok. (Egyébként a muzulmánoknak is van saját apokaliptikájuk és ott is felbukkannak dátumok. III. Ince pápa pedig azzal az ötlettel állt elő, hogy az Antikrisztus 666 évvel az iszlám létrejötte után, azaz 1284-ben jelenik majd meg. Ő maga 1216-ban már meghalt.)

Vannak egész felekezetek, melyek az apokalipszisre álltak rá. Jehova tanúi rendszeresen bejelentik az éppen aktuális világvégét, de az adventisták is buzgó kutatói Jézus visszatérésének (az „ádvent” az erre az eseményre való várakozást jelenti). Mindez a második nagy amerikai ébredésből nőtt ki, amelynek fő katalizátora egy William Miller nevű baptista prédikátor volt, aki 1843-ra „számította ki” Jézus visszatérésének dátumát. Ezt követői többször módosították, de miután 1844. október 22-e is eseménytelenül telt el, Miller bevallotta csalódottságát és elismerte tévedését, bár továbbra is állította, hogy Jézus visszatérése egészen közel van.

A dátumok ugyan sehogyan sem jöttek be, azért nem volt teljesen terméketlen a kutatás. Miller hallatlan népszerűségét annak köszönhette, hogy észrevette a Szentírásban, hogy sok prófécia beszél ugyanazokról a dolgokról és ebben rendszer van. A próféciákat addig csak allegorikusan értelmezték és egyfajta költészetnek gondolták. Miller nem csak azt mutatta ki, hogy Jézus élettörténete beteljesedett próféciák sorozata volt, hanem azt is, hogy ugyanezek a próféciák igen erőteljesen hirdetik egy messiási kor eljövetelét, és hogy Jézus hitte és tanította, hogy ezek be fognak teljesedni (Olajfák hegyi beszéd Mt24, Mk13, Lk21). Az ő kutatásai világítottak rá, hogy a végidők eseményeinek van egy sorrendje, és például az egyház elragadása megelőzi az „ezeréves királyságot”. S tény, ami tény, ezzel kapcsolatban legalább kétszerannyi üzenete volt a prófétáknak, mint amennyi az evangéliumokkal beteljesedett.

A gondot négy dolog okozta és okozza ma is.

Az egyik a Biblián kívüli jelek és kódok fejtegetése (csillagok, évszámok és hasonlók), ami teljes zsákutca.

A másik az allegorikus értelmezési kísérlet, amikor úgy hisszük, hogy a próféta „virágnyelven” mondott el valamit és az elsődleges jelentés helyett, valami mást kell odaértenünk. Így például A Dániel 8,14-ben szereplő „2300 este és reggel” valójában 2300 év, és a „szentély megtisztulása” alatt a Jelenésekben leírt istenítéleteket kell érteni, melyek megtisztítják a Földet a gonoszságtól.

A harmadik a helyettesítési teológia, amely nem számol Izrael (a nép és a föld) üdvtörténeti szerepével, hanem minden ígéretet az egyházra értelmez át. Ezzel szükségszerűen allegorikus magyarázatokat talál, amivel a második pontba ütközik.

A negyedik a diszpenzacionalizmus, ami azt jelenti, hogy az egyes üdvtörténeti korszakok mereven el vannak egymástól választva és az egyik nem kezdődik el addig, amíg a másik be nem fejeződik. Ez például azt jelenti, hogy az egyház korszakának be kell fejeződnie az elragadtatással, mielőtt Izrael korszaka (az utolsó hét év) folytatódhatna. Más szavakkal: az egyház elragadásának mindenképpen meg kell történnie még a nagy nyomorúság előtt. A helyzet azonban az, hogy nincs ilyen szigorú elválasztás, és a három nagy terület, melyen a Biblia szerint a világ történelme a maga végkifejlete felé halad, nem ilyen merev sorrendiségben kapcsolódik egymáshoz.

Mi ez a három terület?

Az egyik az ó-, a körülmetélkedés szövetségének népe, Izrael, amely megszegte a szövetséget és bálványimádásba merült. A babiloni fogsággal megkezdődött ítéletének az utolsó „hetét” az antikrisztusi világ fogja jelenteni. A második a pogány birodalmak, melyek Nabukadnézárral (és az ő álmával) kezdődtek el. Ezek végkifejlete lesz az antikrisztusi világrendszer. A harmadik terület pedig az egyház, vagyis az újszövetség (az újjászületés) népe, amely nem ebből a világból való, és valamikor ki is vétetik ebből a világból (elragadtatás). Ezek mind a maguk útján haladnak a végkifejlet felé, de nincsenek egymáshoz kötve. Az elragadtatás nem feltétele az Antikrisztus eljövetelének, és az egyház korszaka akár az utolsó hét év nyomorúságába is belenyúlhat. És fordítva: az egyház elragadása jóval ezek előtt is megtörténhet.

A lényeg a lényeg, nem érdemes senkinek sem hinni, hogy ő tudja vagy kiszámolta a dátumot. Jézus visszatérése pontosan úgy és akkor fog megtörténni, amikor az Atya kiadja erre a parancsot. És hogy ez mikor lesz? Pont akkor, amikor Ő akarja.

 

Görbicz Tamás, Budapesti Autonóm Gyülekezet

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.