2018. június 5., kedd

DÉLELŐTT | 
Akkor vagyok erős, amikor erőtlen vagyok!

Igehely: 2Kor 12:1-12; Kulcsige: 2Kor 12:9 „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.”

Pál apostol ismert egy embert – feltehetően ő maga volt – aki elragadtatott a harmadik égig, a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket. Ebben a különlegesen nagy kegyelemben azért részesült, mert az Úr nagy feladatokat bízott rá az Isten országának terjesztésében. Jutalom és áldás volt ez a csodálatos megtapasztalás Pál számára, amiben más nem részesült. Bizonyosság a nem látott dolgok valósága felől. De egyben próbatétel is, mivel szigorúan meg kellett különböztetnie azt az üzenetet, amit át kell adjon minden egyes alkalommal a hallgatóinak. Különbséget kellett tennie azok között a kijelentések és megtapasztalások között, amelyek személyesen csak neki, az ő megerősítésére és épülésére adattak. A kijelentések és a megtapasztalások nagysága miatt „tövis adatott testébe”, hogy el ne bizakodjon.

Pálnak is az volt a célja, hogy Isten legyen erős benne. Általa az Úr ereje áradjon ki és nyilvánuljon meg szabadon, hogy a Megváltó neve dicsőüljön meg.

Törekszel-e arra, hogy Ő növekedjen benned? Tudod-e, hogy a Keresztelő János bizonyságtétele szerint ennek az ára az, hogy neked alább kell szállanod? Kész vagy-e arra, hogy az Úr ereje kiáradhasson általad?

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Tíz törzs: Dávid házának adatott, de elvétetett

Igehely: 1Kir 12:1-24

A fiatal Roboám az egész Izráel, vagyis mind a tizenkét törzs élére kerül, mint király, de végül tíz törzs úgy dönt, hogy nincs semmi közük Dávid házához, és hátat fordítanak Roboámnak. Történt mindez azért, mert bölcstelenül döntött, annak ellenére, hogy jó tanácsot is kapott, tapasztalt emberektől, akik apját, Salamont is tanácsolták. A kipróbált emberek tanácsát, akik már bizonyítottak, nem követte, hanem inkább fiatal barátaira hallgatott. A döntés az övé volt, akárhogy dönthetett. Mi, emberek hozhatunk bármilyen döntést, csak ne felejtsük el, hogy azoknak következményeik lesznek, amivel előbb vagy utóbb szembesülni kell. Sőt az is megtörténhet, mint ebben az esetben is, hogy nem lesz lehetőség a rossz döntés megváltoztatására, helyrehozatalára. Ezért jó, ha az Úrra figyelünk, és megfontoljuk az istenfélő emberek tanácsát is. A bajból majdnem még nagyobb baj lett, de a nép végül hallgatott Isten emberére, és nem indultak el harcolni.

Uram, adj nekünk tőled jövő bölcsességet, alázatot és irántad való engedelmességet!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?