2018. június 7., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Amikor az egy több, mint a kilencvenkilenc

Igehely: Lk 15:1-7; Kulcsige: Lk 15:4 „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?”

Jézus Krisztus által a megváltás műve az egész világért el lett végezve a kereszten. Meghalt az egész emberiségért. Az Úr, a Jó Pásztor ma is keresi azokat, akik felismerik, hogy bűneik miatt elvesztek. Aki vágyik a szabadulásra, őszintén bánja bűneit és megvallja azokat, felszabadul és átéli az Úrtól kiáradó bűnbocsánatot, és a szabadítás örömét.

Akit a Jó Pásztor megtalál és megszabadít bűneitől, nem akar tovább abban élni, hanem megutálja és elhagyja azokat. A megtalált bárányt szeretettel karjaiba veszi és örömmel hazaviszi: mert az elveszett hazaérkezett. Volt-e már egy nap az életedben, amikor felismerted bűneid miatt elveszett voltodat? Rád talált-e már Jézus Krisztus, a Jó Pásztor, és lábainál leborulva bántad-e, megvallottad-e, elsirattad-e bűneidet? Átélted-e már a bűnteher alóli felszabadulás, a bűnbocsánat csodálatos örömét, amely egyedül a bűnbocsátó kegyelmes Úr színe elől árad ki? Karjaiba véve vigasztalt-e Szent Lelke, Igéje által? Nyájához tartozol-e?

Ha igen, akkor hazaérkeztél, hit által már most a menny örököse vagy. Ha ezt még nem élted át, keresd őt még ma!

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

A bolond gazdag: sokat nyert, mindent veszített

Igehely: Lk 12:13-21

Mai igénkből az tűnik ki, hogy a két testvér és a gazdag ember is csak a földiekre tekintettek, és nagyon keveset, vagy egyáltalán nem gondoltak az örökkévalókra. Gyűjthetsz sok mindent, felhalmozhatsz nagy vagyont, de ha az örökkévalóság perspektíváját kihagyod, akkor nagyon szegény vagy, még akkor is, ha emberi szempontból nem úgy látszik. A földi értékek csak ideig- óráig valók, olyan hamar elveszítheti az ember, vagy az ember élete ér véget hirtelen, és akkor azok már nem számítanak. Ameddig az ember a földi kincsek megszerzésén fáradozik, olyan sokat veszít más területen. Megtörténik, hogy valaki a családjától vonja el az időt, és észre sem veszi, hogy gyermekei felnőttek. Azt az időt már nem lehet visszafordítani, elszállt, és csak akkor veszi észre az ember, hogy mit veszített, amikor már késő. Mások az Úrnak járó időt használják egyébre, és talán anyagiakban gazdagabbak lesznek, de az örökkévalóság szempontjából nézve mindent elveszítenek.

Uram, tégy bölccsé engem, és segíts azt értékelni, aminek örökkévaló értéke van!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?