2018. június 9., szombat

DÉLELŐTT | 
A félreismert Messiás

Igehely: Ézs 53:1-12; Kulcsige: Ézs 53:4 „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.”

Amikor a földön járt, Jézus Krisztust emberek sokasága vette körül. Sokan felismerték benne a Messiást. Voltak, akik keresték, mert várták, hogy Izrael királyaként megszabadítja a zsidó népet az elnyomó hatalomtól, és beül a Dávid trónszékébe. Az Úr azonban mindannyiszor kitért az ilyen emberi próbálkozások elől. Ő volt a megvetett, az emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia. Betegségeinket és fájdalmainkat ő hordozta. Bűneinket magára vette, helyettünk szenvedett. Ő a bűntelen, helyettünk bűnhődött és meghalt. Sebei által gyógyultunk meg. Teljes megváltást végzett el értem és érted. Sebei által van bűneim bocsánata, sebei által van bűneid bocsánata. Kihirdetem, sebei által gyógyultam meg, sebei által gyógyultál meg. Ha elfogadtad, ha hittel magadévá tetted Jézus Krisztus áldozatát, bűneid meg vannak bocsátva, a teljes gyógyulás a tied.

Ismered-e Jézus Krisztust? Golgotán kiontott vére, sebei által nyertél-e bűneidre bocsánatot, lelki-testi teljes gyógyulást? Ha nem, jöjj hozzá még ma!

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

A tövis: az Úr adta, az Úr nem vette el

Igehely: 2Kor 12:7b-10

Pál apostol arról tesz bizonyságot mai igénkben, hogy olyan tövis adatott a testébe, ami nem volt egyáltalán kívánatos. Többször kérte is az Urat, hogy vegye el tőle, de az Úr csak annyit válaszolt neki: „Elég neked az én kegyelmem”. Amikor valamilyen nyomorúság árnyékolja be életünket, nem örvendünk annak, sőt mi is Pál apostolhoz hasonlóan kérjük az Urat, hogy távolítsa azt el tőlünk. De vajon feltesszük-e a kérdést, hogy Istennek mi a célja azzal, hogy életünkben azt megengedi? Pál apostol számára világossá vált, hogy ez Isten akarata, és nem panaszkodott többé a „tövis” miatt. Megtanulta azt elfogadni, belátta, hogy az javára válik, még akkor is, ha nem könnyű elviselni.

Mit teszünk, miután imádkoztunk, és Isten nem hallgatott meg?

Taníts engem Istenem félni a te nevedet, járni utadon engedelmességben, elfogadni mindig akaratodat, és bocsáss meg azokért az alkalmakért, amikor panasz, zúgolódás jött az ajkamra!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!