2020. augusztus 1., szombat

DÉLELŐTT | 
Győzelmet ad nekünk

Igehely: Jel 12:7-12; Kulcsige: Jel 12:11 „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.”

Győzelmet általában az arat, aki felkészült a harcra, erősebb az ellenségnél, megvannak a szükséges eszközei, és jó stratégiával rendelkezik. Isten gyermekei mégsem azért győztesek, mert ezek jellemzik őket, hanem azért, mert …a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé ” (10.v.). A győzelem úgy lett a miénk, hogy mi nem is harcoltunk, sőt még a nagy harcmezőn sem voltunk. Az Atya megosztotta velünk az Ő Fia által szerzett győzelmét.

Az ellenség ma is él, s harcok most is vannak. Győztesek és vesztesek mindig is lesznek. Az ember nem rendelkezik elegendő hatalommal, hogy győzzön az emberiség nagy ellenségével szemben, mert ezt csak a Bárány vérével lehet legyőzni. A mi jó hozzáállásunknál fontosabb az, hogy Ő harcol velünk. A keresztnél nemcsak bűnbocsánatot kaptunk az Ő vére által, hanem elegendő erőt, hogy győzhessünk a mindennapi harcokban. Ha Krisztus nélkül harcolunk, nem győzhetünk! Igazi örömhírben van részünk minden reggel, hogy a győztes csapatban ébreszt bennünket a Hadvezér.

Székely András

DÉLUTÁN | 

A megszenteltek örök dicsősége

Igehely: Jel 7:9-17 Kulcsige: Jel 7:14 „Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.”

Az igeszakasz egy mennyei sokaságról beszél, akiket János látott. Ezek ott voltak a Bárány trónusa előtt és imádták Őt. Egy nagy és megszámlálhatatlan sokaság. Ezek az emberek nem éltek fényűző életet a földön, hiszen éheztek, szomjaztak, szenvedtek, sírtak és nélkülöztek, de a Bárány személyesen gondoskodott róluk, ezért most ott vannak a királyi trón előtt nagy örömben, örök ünneplésben.

Mint ahogy már többször hallhattuk, Istennek az a célja az emberrel már a teremtésnél, és a megváltással is, hogy az Ő dicsőségére éljen úgy a földön, mint a mennyben. Ez egy folytonos imádat kell, hogy legyen, hiszen úgy olvassuk, hogy éjjel és nappal végezték a szolgálatot. Majd akik később csatlakoznak a mennyei sokasághoz, bekapcsolódnak az örök dicsőítésbe.

Isten óriási lehetőséget adott az embernek, hogy már a földi életben gyakorolhassa az imádatot egyénileg vagy gyülekezeti szinten. Felemelő az, amikor sokan összhangban, egységben dicsőítik az Urat. Erről tanúskodik ez az igeszakasz is. Ne felejtsük el, ha mi dicsőséget adunk az örök Istennek, nekünk is örök dicsőségben lesz részünk!

Székely András

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.