2020. augusztus 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Hiába a félrevezető biztatás

Igehely: Jer 6:1-30; Kulcsige: Jer 6:14 „Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség!”

Egy jó orvos olykor kénytelen rossz hírt is közölni a páciensével, de egyben fel is készíti a hír fogadására. Júda lelki gyógyítói, a papok és a próféták kizárólag jó híreket mondanak, és ezt Istennek tulajdonítják! Mintha a sebész csak egy sebtapaszt helyezne az elfertőződött testrészre, utána pedig, tekintélyére hivatkozva, elutasítaná a beteget. Én nem lennék ilyen orvos páciense!

Nem ilyen egyszerűen működnek a dolgok! A könnyelmű kijelentések veszélybe sodorják az arra hallgatókat. Állításaink akkor lesznek hitelesek, ha komoly alappal rendelkeznek. Bár sokaknak könnyebb elfogadni a pozitív meséket, mint a valóságot!

„Békesség, békesség!” – hangzik a varázsszó. Altatódal ez, miközben a valóság másról árulkodik. Nincs békesség, a veszedelem az ajtó előtt leselkedik. De kinek jó ez az ámítás? A papnak, mert nem kell bajlódnia a néppel, a prófétának, akinek nem kell kellemetlen üzenetet átadnia, a köznépnek, aki tovább űzheti játékait? A pillanatnyi gyönyör oly vakká tesz, hogy könnyen megbabonázhatnak, és félrevezetnek hazugsággal, melyet vallásos ruhába öltöztetnek fel. Sajnos, napjainkban egyre több ilyennel találkozunk. Nyitva van lelki szemed? Érzékeled a valóságot?

Molnár Ottó

DÉLUTÁN | 

Bizalommal várhatjuk az ítélet napját

Igehely: 1Jn 4:13-21 Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”

Nem jó dolog ítéletet várni! Főleg nem olyat, ami egész életünket figyelembe veszi, nemcsak bizonyos cselekedeteket. János kitér a helyzetünkre, Istenre úgy tekint, mint aki előtt meg kell majd jelennünk, és akivel mindig dolgunk volt, van és lesz. Isten mindenre gondolt velünk kapcsolatban, születésünktől a halálunkig, sőt az üdvösségünkre is.

Mindenki be van idézve a nagy ítélethozatalra. Ha Krisztusban igaz vagy, nincs mitől félned, bizalommal és sóvárgással várod azt a napot. De ha tudod, hogy bűnös vagy, és nincs meg benned az igazság, akkor hogyan várod azt a napot? Isten szeretete megnyilvánult felénk, Krisztusban mindent elkészített számunkra, nincs semmi, ami kárhoztatna. „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?”

Néha megakad a lábunk a szőnyegben, mire sikerül megállni, leverünk ezt-azt, és káosz lesz! Amilyen gyorsan csak tudjuk, visszarakjuk a tárgyakat, nehogy közben valaki megjelenjen a szobában, mert mit fog szólni?!

Jöhet az a nap, ha rendezve van az életünk. De jaj, mit fog szólni Isten, ha nem lesznek rendezve bűneink?!

Molnár Ottó

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.