2020. október 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Aktívan munkálkodj a megszentelt életeden!

Igehely: 1Pt 1:13-25; Kulcsige: 1Pt 1:22-23 „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.”

Könnyen kialakulhat bennünk az a téves elképzelés, hogy akkor leszünk szentek Isten szemében, ha minél kevesebb bűnt, és minél több jó cselekedetet halmozunk fel. Holtvágányra kerülünk – és Isten dicsőségén próbálunk csorbát ejteni, ha úgy gondoljuk, verejtékes munkánk gyümölcse a szent élet. Péter apostol arra emlékeztet, hogy a megtérésünk Isten irgalmából történt, Krisztusban váltunk szentekké, tehát ehhez a helyzethez méltóan kell élnünk. Ez a felismerés felüdít, és megszabadít a görcsös teljesítőkényszertől, ugyanakkor helyesen motivált, komoly odaszánásra sarkall.

Az Úr az igazság iránti engedelmességre hív, és irányt is mutat nekünk ennek keresésében. Jézus ezt mondja: „én vagyok… az igazság…” (Jn 14:6). Az egyik legmélyebb imádságában pedig, amely feljegyzésre került, így könyörög Atyjához: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság” (Jn 17:17). Világos tehát, hogy Jézusnak és a Bibliának központi helyet kell biztosítanunk az életünkben!

Forgassuk a szívünkben ezeket az igéket! Találunk magunkban olyasmit, ami nem méltó a szent élethez, amelyre elhívattunk?

Kiss Máté

DÉLUTÁN | 

Hitünk atyja

Igehely: Róm 4:18-25 Kulcsige: Róm 4:18 „Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: «Ennyi lesz a te magod!»”

Könnyű Ábrahámot egy egész nemzet ősatyjának nevezni évezredek távlatából. De ha Ábrahám helyében lennénk, Izsák születése előtt, tudnánk-e bízni egy olyan ígéretben, amely beteljesedését évtizedek óta nem látjuk kibontakozni?

Ábrahám tudott. Azért nevezi őt minden hívő atyjának a Biblia, mert minden hitbeli utódjára igaz az, ami rá is igaz volt: hitt az Istentől kapott ígéretben. No, nem azt jelenti ez, hogy minden tette erről árulkodott. Saját felesége felől hazudott, hogy mentse az irháját, sőt nevetett, amikor magukra nézve képtelenségnek tartotta a gyermekáldást. Isten Igéje azonban így ír róla: „teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni” (21.v.). A hite miatt atyja a hívőknek, nem pedig azért, mert tettek szempontjából tökéletes lett volna.

Vannak Istentől kapott ígéreteink? A Szentírás tele van velük. A körülményeink sokszor mégis ezek ellen az ígéretek szólnak – ahogy Ábrahám esetében is. „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsid 10:39). Erősödjünk meg a hitben, dicsőséget adva Istennek!

Kiss Máté

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?