2020. október 30., péntek

DÉLELŐTT | 
Az Isten mélységeit feltáró Lélek

Igehely: 1Kor 2:10-12; Kulcsige: 1Kor 2:12 „Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.”

Mi az a dolog, amit ma megkapva, jelentősen könnyebbé válna az életünk? Isten nagyvonalúan önmagát akarja adni nekünk. Ha bármivel is kevesebbet adna önmagánál – legyen akármilyen értékről is szó –, akkor nem a legnagyszerűbbet adná.

Ennek a felbecsülhetetlen ajándéknak a „bontogatása” nem mindig megy nekünk, embereknek. Isten tudja jól, hogy legjobb igyekezetünk mellett sem egyszerű számunkra megismerni Őt, és sokszor küzdelmet jelent keresni és tenni az Ő tetszését. Ezért kínál segítséget nekünk: a Szentlelket küldte el a szívünkbe (Gal 4:6), így az a Lélek, amely Isten mélységeit feltárja, vizsgálja a mi szívünket is. A Szentlélek munkája nemcsak alkalmi: újjászül, de időről időre meg is újít (Tit 3:5). Emellett pedig határozott célja van: „hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk” (12.v.).

Ma reggel gondoljuk át egy kicsit: mennyire becsüljük azt, hogy Isten Lelkét kaptuk ajándékba? A Szentlélek jelenléte eléri a célját bennünk? Többet ismerünk Krisztusból, mint tavaly ilyenkor? A reformációra gondolva elmondhatjuk, hogy látjuk az Ő megújító munkáját az életünkben?

Kiss Máté

DÉLUTÁN | 

A hit ritka példája

Igehely: Mt 8:5-13 Kulcsige: Mt 8:10 „Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.”

Kis túlzással: szikrázhatott a levegő, amikor Jézus a zsidó tömeg előtt azt mondta egy pogányról, hogy olyan nagy hite van, amilyenhez hasonlót az egész országban nem látott. Mitől volt olyan különleges a százados hite?

Senki másról nem olvassuk az evangéliumokban, hogy úgy jött volna Jézushoz segítségért, mint ez az ember. Ő az egyetlen, aki annyira megalázkodott, mint a példázatbeli tékozló fiú, hiszen mindketten kimondták: „nem vagyok méltó”. Azzal, hogy a százados ezt kimondta, elismerte, hogy semmi jót nem érdemel, mégis egyetlen reménye Jézusnál van, ezért fordult hozzá. Megalázkodó szíve nem maradt válasz nélkül, mert „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1Pt 5:5).

A Jézushoz érkezők történeteit olvasva feltevődik a kérdés: mi milyen hozzáállással közeledünk Istenhez? Előhozakodunk a felmenőinkkel, sokévnyi hívőségünkkel, vagy netán a neki tett „szívességeinkkel”? Nem azt próbáljuk-e érzékeltetni Istennel, hogy tartozik nekünk akaratunk teljesítésével? Ó, bárcsak készek lennénk megalázkodni, és kimondani: „nem vagyok méltó, de szükségem van Rád!”

Kiss Máté

 Napi áhítat

Igehely: Ef 2:4-10 Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”

Csak az evangélium hirdeti, hogy az ember hitre jutásának másodpercében azonnal üdvösséget nyer, mivel Krisztusban megigazult. Attól kezdve pedig üdvbizonyossága van. Nézzük előbb, hogy ki üdvösségünk szerzője és cselekvője, vagyis ki a döntő faktor a megváltás művének végrehajtásában? Egyedül Isten. Pál előbb elmondja, hogy mi a megváltásunk alapja és kiváltó oka: Isten gazdag irgalma, ami nagy szeretetéből ered (4. v.). Értsük és higgyük már el, hogy soha nem az ember jósága, igyekezete, jó cselekedetei, vallásossága és hűsége alapján lehet üdvössége, hanem Isten miatt.