2022. május 27., péntek

DÉLELŐTT | 
A bűn szolgálatában

Igehely: Róm 6:19-23; Kulcsige: Róm 6:20 „Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.”

„Mi szabadok vagyunk, nem szolgálunk senkinek!” (Jn 8:33) – hangoztatták a zsidók, amikor Jézus a bűnről és annak szolgálatáról tanított. Ez hazugság volt, mert egyáltalán nem voltak szabadok. Egyrészt a történelmük folyamán többször is szolgáltak az egyiptomi rabszolgaságtól a rómaiak vasigájáig. Másrészt – tudatlanul és gyakran tudatosan is – a bűn rabszolgái voltak. Erre mutat rá Jézus is, és ezt fejti ki Pál is a Római levélben.

Pál levelének közel felét arra szánja, hogy teológiailag tisztázza az ember állapotát Jézuson (Megváltón) kívül és belül. Miután bizonyította az ember általános bűnösségét és az ember bűn alá való rekesztettségét, rátér a megváltás tényére, amit Jézus végzett a kereszten a megtérő bűnösökért, akiket így felszabadított az Igazság (vagyis Jézus Krisztus) szolgálatára. Ezután utasítja a testvéreket a bűnnel és az abból fakadó rabszolga életmóddal való szakításra. Pál viszonyítási alapként használja a bűnös életmódot. Ahogy és amilyen odaadással (rabszolga módon) szolgálta az ember a bűnös testi kívánságait, úgy kell(ene) az igazságot szolgálni.

A bűn nemcsak az igazságtól tart távol, de halált, végül örök halált eredményez. Isten önkéntes szolgálata (szent) életet, végül örök életet eredményez (Róm 6:23). Te kit szolgálsz? Hova tart az életed?

Barabás Zoltán

DÉLUTÁN | 

Az egységromboló tényezők felismerése

Igehely: Jak 4:1-6; Kulcsige: Jak 4:1 „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket?”

Az egység gondolata mindenkiben ott él a paradicsomi elszakadás óta, de csak Jézus váltságáldozata árán vált lehetségessé. A hívők is nehezen élik meg ezt az egységet Istennel, és embertársaikkal kapcsolatban. Gyakran sem kicsiben (család, barátok), sem nagyban (gyülekezet, társadalom) nem tudjuk gyakorlatba ültetni. Az emberben dúló vágyak (soha semmi nem elég, és nem elég jó) harcokhoz vezetnek még testvérek között is. Mivel sose jutunk el a célunkhoz, folyton menetelünk egymáson is át (irigység, harag, viszály, stb.), hogy félretegyük az akadályokat. Saját erőfeszítéseink helyett az imádság lenne a megoldás.

Mi van, ha kérjük, de nem kapjuk meg? Akkor világos, hogy nem az Ő dicsőségére és embertársaink javára használnánk, hanem önző érdekeinkre. Inkább az adásnak és a lemondásnak kéne jellemeznie minket, nem a gyűjtés vágyának. Így a kapzsiság kielégítése érdekében a hívők megalkusznak a világgal. Isten parancsa a szeretet iránta és testvéreink iránt, és ha valaki a világgal való barátságot helyezi előbbre, akkor hűtlenkedik (szellemi paráznaság). Ezt Jakab alátámasztja egy bibliai tanítással, melléje fűz egy igét is (Péld 3:34), amely a kiutat (kegyelem) csillantja fel.

Te hogyan éled meg az Istennel és emberekkel való egységet a Lélek kötelékében?

Barabás Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 20:1–16; Kulcsige: Mt 20:15 „Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?”

Tegnapi igénk úgy fejeződött be, hogy „sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” Hogyan? Erre is választ ad a mai igénk. A számok és teljesítmény bűvöletében élő ember nem tud mit kezdeni a mai történettel. Pedig de szeretnénk matematikai szöveges faladatként tekinteni erre a példázatra! A kérdés végül az lenne: Ha a gazda mindenkinek ugyanannyit fizetett, mennyi volt az átlagos órabér? Mindannyian érezzük, hogy nem jó a kérdés. Isten kegyelmi elhívása összeegyezhetetlen a mi matekunkkal. Nincs egész örök élet, fél örök élet, negyed örök élet… mint ahogy üdvösség sem.