2022. november 4., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus feltámadása által keltünk életre

Igehely: Róm 6:9-18; Kulcsige: Róm 6:13 „Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek.”

Pál, és általa a Szentlélek, arra a valóságra irányítja a figyelmünket, ami nem a szemünkkel nézve válik felismerhetővé számunkra, hanem a hitünkön keresztül szemlélve válik valósággá az életünkben.

Mielőtt Isten kegyelme újjászült volna minket, nem volt lehetőségünk kiszabadulni a bűneinkből. Jézus Krisztus azonban feltámadt a halálból! Ez azt jelenti számunkra, hogy Neki van hatalma megszabadítani bennünket ennek a világnak, régi életünknek minden megkötözöttségétől. Van hatalma új életet adni, ami nincs e világ hatalma alatt.

Mennyire éljük mindennapjainkat ennek a kimondhatatlan szabadságnak a tudatában? Nem úgy van, hogy sokszor még mindig elhisszük, hogy nem tudunk szabadulni a régi életünktől, ennek a világnak a nyomorúságától? Pedig nincs okunk engedni, hogy a bűn erőt vegyen rajtunk, vagy e világ miatt keseregjünk. Jézus feltámadt, és vele együtt mi is új, örök életben élünk. Szabadok vagyunk az Isten haragjától és mindentől, amivel e világ akar idekötözni bennünket, de szabadok vagyunk a saját múltunktól is. Bennünket „Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre” (1Pt 1:5).

Mezei Tamás

DÉLUTÁN | 

Isten hosszútávú szándéka a kánaáni népekkel

Igehely: Bír 2:1-5, 16-23; Kulcsige: Bír 2:22 „Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, ahogyan ragaszkodtak őseik, és azon járnak-e, vagy pedig nem.”

Izrael nagyon veszélyes útra lépett, amikor teret engedett a bálványoknak. Leleplezték szívük igazi valóját Isten és a világ előtt. Azért kezdtek el a különböző bálványoknak hódolni, mert valamilyen szükségük kielégítését remélték tőlük, holott Isten volt az, aki gondoskodott népéről gazdagon és természetfeletti módon, olyankor is, amikor a környező népek szűkölködtek. De ez rávilágított arra, hogy mennyire nem ismerték Istenüket, kiveszett emlékezetükből, hogy Isten miként szabadította meg őket, és tette őket saját népévé.

Egy másik ok, amiért a nép bálványok felé fordult, hogy olyan dolgokat akartak tenni vagy megkapni, amik az Isten szemében nem voltak helyes dolgok: más népekkel házasodni, vagy éppen az ő életvitelüket kívánták átvenni.

Azok a bálványok azonban, amelyektől szabadságot reméltek, végül igába hajtották az egész országot, és azok a bálványok, amelyektől bőséget reméltek az éhhalál szélére sodorták őket.

A kísértés számunkra is csapdává válhat, ha Isten helyett csupán Isten áldásaira vágyunk. Mindenekelőtt Istent szeressük, és a szükségeinkben Őrá támaszkodjunk. Ahogy Jézus mondta: Keressük először az Ő országát, és minden más ráadásul megadatik (Lk 12:31).

Mezei Tamás

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.