2023. január 15., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Ismered az Isten ajándékát?

Igehely: Jn 4:1-14; Kulcsige: Jn 4:10 „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”

Még mindig ünnepi gondolatok és érzületek hatása alatt vagyunk. Fürdünk a karácsonyi énekek, dicséretek felemelő emlékeiben. Az évkezdeti áhítatos melegség keveredik a jövőbe néző felelősség tudatával. Az év elején egymás felé kinyújtott imakarok az összetartozást, a krisztusi békét sugallják. Tehát a reménység üzenetével indulhatunk tovább ebben az évben is életutunkon. Jézusi gondolatokkal feltöltődött a lelkünk. De volt-e igazi találkozásunk Vele? Szabadok vagyunk-e a gondoktól, terhektől és bűnöktől? Lehet, hogy még ma is elrontott életed terhes batyuját cipeled? A mai történetből az tűnik elő, hogy Jézus vár valakire. Személyesen akar találkozni a megterhelt szívű emberrel, asszonnyal vagy ifjúval. A samáriai asszony még nem ismerte Őt. Bár töredékesen tudott a próféciákról, ezért volt valami felszínes messiásismerete is. Volt a szívében vágy az igazság iránt. De volt egy sajátos, személyes helyzete, ami meghatározta pillanatnyi lelkiállapotát. Szükség, szomjúság gyötörte testét és lelkét. Biológiai szükséglete nagy volt, de a lelke sokkal szomjasabb volt. A Mester így látta őt, és ismerte helyzetét. Fontos volt, hogy ez az asszony megismerje az Üdvözítőt. Hogy megízlelje és beteljen az üdvösség vizével.
Te mennyire érzed közel magad Jézushoz? Megelégszel egy felszínes ismerettel, talán ennek a történetnek megható érzésével? Vagy szomjazol az igazságra? Ha megismered Őt teljességgel, ha hiszel benne, akkor ma, nem csak iszol az élet vizéből, de lelked mélyéből élő víznek forrásai fakadnak (Jn 7:38). „Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír” (Péld 25:25). Krisztus az a messziről érkezett személy, aki nem csak jó hírt hozott, hanem ő maga az élő víz. Már ott a pusztában Izrael népének vizet adó kősziklája volt. (2Móz 17; 1Kor 10:4) Ő a samáriai asszony üdvözítője, és számodra ma Ő a legnagyobb ajándék! „Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (2Kor 9:15)! Szeretnél jó hírvivő lenni te is? Teljesedj be ez ajándék erejével!

Bódis László

Hallgasd meg! 
Imaáhítat: 

Imaáhítat: Kérjük, hogy a sokszínűség ellenére is legyen krisztusi egység a gyülekezetben! – Gal 3:26-28

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Szolgálj felelősségteljesen az Úr előtt! – 3Móz 24:1-4; 26:3-13; 27:30-32 (3Móz 26:13)

DÉLUTÁN | 

Az Isten jelenlétét kereső vezető

Igehely: 1Krón 13:1-14; Kulcsige: 1Krón 13:12-13 „Akkor félni kezdett Dávid az Istentől, és ezt gondolta: Hogy hozathatnám magamhoz az Isten ládáját? Ezért Dávid nem magához vitette a ládát, Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába.”

Isten életnek és halálnak Ura. Ha Neki akarsz szolgálni, akkor néhány dolgot meg kell ragadj a ma olvasott igéből. Aki ugyanis Isten jelenlétét keresi, mindenekelőtt az Úrra kell figyelnie, de a körülötte levő többi vezetőkre is! Sok vezető ember veszített már azáltal, hogy csak önmaga döntött mindenben. Nem kérdezett meg senkit, tanácsot sem kért. Dávidról azonban ezt olvassuk: „Ha jónak látjátok, és ha Istenünknek, az Úrnak úgy tetszik ...” Ő nem csak a maga értelmére, elképzelésére támaszkodott. Vajon nálunk hogyan történnek a dolgok a családban, a közösségben vagy a munkahelyen? Fontosnak tartjuk, hogy valakival közösségünk legyen? Van-e elég alázat bennünk, hogy mindenekelőtt Isten tanácsára, de hiteles emberek véleményére alapozzuk teendőinket?
Az is fontos, hogy az Úr tisztelői összegyűljenek. Legyünk együtt az Úr előtt! Mennyire magasztos érzés, amikor az istenfélő nép együtt van Mindenható Urunk jelenlétében. Vonuljuk szent érzelemmel, ujjongással, dicséretekkel! Ő örül annak, ha népét vezetőivel és papjaival együtt látja vonulni a szövetség jegyében. Akkor a frigyláda, ma pedig a Szentlélek pecsétje mutatja újszövetségi népén a Jézus vére által szerzett szövetséget. Az Isten szerinti vezetőknek Krisztus a példaképük, hisz Ő mindig az Atya jelenlétét kereste a földön. Imádkozzunk, hogy mai vezetőink is keressék mennyei Urunk jelenlétet! Mi pedig legyünk engedelmesek vezetőinknek!
Ha hittel megszólítod, Ő megérint téged az élet erejével, feltámasztó Szellemével! Égi tüze által házadban, szívedben szeretne lakni, hogy megáldhasson. Akinek vezetői elhívása van, attól először engedelmes, szolgáló lelkületet kér. Kész vagy erre? A világmindenség Ura azért jött el világunkba, hogy szolgáljon. Őt figyelve, őt szolgálva mi is hiteles vezetőkké és vezetettekké válhatunk. Énekeljük lelkesen, meggyőzően: „Vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet” (HH 714/3). Uram, adj ilyen áldott átélést nekem is! Ámen!

Bódis László

Hallgasd meg! 

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?