2023. március 13., hétfő

DÉLELŐTT | 
A másik pártfogó

Igehely: Jn 14:12-21; Kulcsige: Jn 14:16 „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”

Mennyiszer hallhattuk, hogy ha az Úr Jézus ma is itt élne közöttünk, ha láthatnánk csodáit, közösségben lehetnénk vele, akkor több hívő lenne, más lenne a világ. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem ez volt a Jóatya terve, mert az Ő tervében kihagyhatatlan szerepe van a hitnek. Amit látunk, ahhoz hitre nincs szükség.
„Bizony, bizony, mondom néktek: Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.” Kell ennél nagyobb ígéret, testvéreim? Ez az ígéret megmérheti a mi hitünket. Ha hasonlóakat cselekedünk, mint az Úr Jézus cselekedett, akkor a hitéletünk nagyon jó szinten van. A tapasztalatom inkább az, hogy csak álmodozunk: milyen jó volna, ha olyan dolgokat tudnánk tenni, mint az Úr! Pedig hiszek benne, hogy ez az ígéret úgy igaz, ahogy van. Ha az Isten útján járunk, akkor a mi életünk is olyan vonzó lehet a körülöttünk lévőknek, mint amikor az Úr Jézust szemlélték a kortásai, akik láthatták cselekedeteit. Közben ezen az úton tapasztalhatjuk Isten szeretét, jelenlétét, védelmét Lelke által, a másik pártfogó által.
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” – mennyire érvényes ez a tény az életünkben?

Pálkovács István

DÉLUTÁN | 

„Ne félj, hanem szólj!”

Igehely: ApCsel 18:5-11; Kulcsige: ApCsel 18:9-10 „Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.”

Félelem! Megvallhattuk volna az Úr Jézust, sőt, meg kellett volna vallanunk, mert a Lélek erre vezetett. Atyánk előre elkészítette a bizonyságot arról, hogy mi hívők vagyunk, személyesen ismerjük az Urat, a kegyelmét, szeretetét, vezetését, védelmét. De nem tettük meg, mert megijedtünk: hátha nem ide való ez; ki tudja, mit gondolnak rólam; és sok más indok előfordult, sajnos, életünkben. Ezután szomorúak leszünk, szégyelljük magunkat, mert valahol bent a lelkünkben nagyon jól érezzük, hogy nem így kellett volna cselekedni.
Bátorság! Ilyen esetben bátorságra van szükség, amely nem megalapozatlan. A világ teremtője és fenntartója van velünk, ha megvalljuk Őt az emberek előtt. Igen, ehhez tapasztalat kell, meg kell próbálni, és megtapasztalni, hogy ez így van. Hála, hogy megtapasztalhattuk ezt is! Ezután az Úr Lelke betölti a szívünket örömmel, ami néhány napig is eltarthat, és ami felejthetetlen.
Imádkozzunk, hogy bátran hirdethessük Isten igéjét minden helyzetben!

Pálkovács István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!