30 évet töltött a Fildelfia Noom Idősek Otthona
2022. szeptember 10-én ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a szalárdi Fildelfia Noom Idősek Otthona az intézmény tőszomszédságában fekvő szalárdi imaházban. A hálaadás éneke a gyülekezet dicsőítő csoportjának kíséretében szólalt meg, a zongoránál az otthonban dolgozó Elek Béla szolgált. Az alkalmat az intézmény elnök-orvosa, dr. Pardi Benjámin Attila vezette, a résztvevők között voltak a kuratórium tagjai, Gere Árpád, Mikló Róbert és Zeffer Csaba, Mierlut József és Telegdi Imre adminisztrátorok, Kiss Zoltán lelkipásztor, a község református és katolikus lelkésze, valamint a Szövetség részéről Pardi Félix elnök és Raina Ottó főtitkárhelyettes. A nagyváradi 1. sz. gyülekezet képviseletében Budai Lajos és Giorgiov Adrián lelkipásztorok vettek részt, az RMDSz részéről pedig Bíró Rozália parlamenti képviselő és Nagy Miklós, szalárdi polgármester jelentek meg. A jelenlévők soraiban, természetesen, ott ültek az otthon jelenlegi dolgozói, vezetői és többen a bent lakók közül, de részt vett dr. Buzle Dániel, valamint id. Szűcs Tibor is, akik az otthon működésének korai időszakában vállaltak vezető szerepet. Külföldről is érkeztek vendégek, köztük Opauszki György, a kiskőrösi Filadelfia Baptista Szeretetház, a Filadelfia Noom testvérintézményének vezetője. Elek Ibolya tolmácsolásában külön köszöntötték a konferencia résztvevőit az otthon névadó támogatói, a Noom házaspár Hollandiából, akik idős koruk miatt nem vehettek részt személyesen, de egy különleges, alkalmi csekkel fejezték ki lankadatlan támogatásukat.
Zeffer Csaba kuratóriumi titkár összefoglaló beszámolója után dr. Pardi Attila elnök képekkel is szemléltette az intézmény történetét, hálát adva Istennek és megköszönve mind a Szövetség, mind a más intézmények és magánszemélyek részéről érkező anyagi és lelki támogatást. Jó volt hallani és lélekben újra átélni Isten csodatetteit, amelyek szinte kézzelfoghatóan jelentek meg a beszámolókban: az Otthonnak helyet adó ingatlan körüli bonyodalmak elsimítása, a mindennapi szükségekről való isteni gondoskodás mind-mind hálára ösztönöztek a Gondviselő iránt, akinek szívében kiemelt helye van az özvegyeknek, időseknek.
Bíró Rozália képviselő, aki kezdettől fogva szívén hordozta az Otthon sorsát, meleg szavakkal köszöntötte a gyülekezetet. Nagy Miklós a szentimrei baptista gyülekezet elöljárója, Szalárd község polgármestere is szólt a jelenlevőkhöz. Testvérünk a szavakon túl tetteivel is régóta közbenjár az otthon ügyeiben.
Pardi Félix szövetségi elnök alkalmi igehirdetését a Zsolt 71:17-18-ra alapozta. „Dávid jól kezdte az életét, és egészen élete végéig engedte, hogy Isten tanítsa. Alázatos volt. Nagy dolog idős korban visszatekinteni az életünkre és hálát adni Istennek, hogy tanított. És hirdetni az ő csodadolgait a következő nemzedéknek. Úgy tűnik ebből az igéből, hogy Dávidnak ez volt a legfontosabb foglalkozása élete során. Milyen jó lenne ezt magunkévá tenni! Fontos az is, hogy nem az emberek, hanem Isten csodadolgait hirdeti Dávid. Dávid idős korában is bízik Isten kegyelmében, és tudja, hogy a múltban kapott kegyelem nem elégséges végig, kérnie kell újból és újból Isten gondoskodását.”
Köszöntések hangzottak el Kiss Zoltán diószegi, Albert István Zsolt paptamási, Giorgiov Adrián nagyváradi lelkipásztorok részéről, majd Varga Botond, református lelkész és Kiss Albert katolikus esperes adott át igei gondolatokat. Id. Szűcs Tibor Istennek az otthon indulásakor megtörtént mindennapi csodáit idézte fel. Opauszki György, a kiskőrösi Filadelfia Szeretetház vezetője a 37. Zsoltárt idézte: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.”
A visszaemlékezésekből, krónikából az is kitűnt, hogy az említetteken kívül még nagyon sokan hozzájárultak a Filadelfia Otthon létrejöttéhez és működéséhez, akiket nehéz lenne ebben a néhány sorban név szerint megemlíteni, legyen szó a Szövetség korábbi vezetőiről vagy a váradi és szalárdi gyülekezetek lelkipásztorairól és tagjairól, s akiknek elhívásáért, kitartásáért, hűségéért mai napig hálás a közösség.
Eben Háézer, „mindeddig megsegített bennünket az Úr”, szólt az alkalom magyarul és héberül kivetített jelmondata. Mert Istennél a gondviselés, ahogy minden dicsőség is mindig egyedül az Övé!
Gönczi Géza
