RMBGySz*

Egy pedagógus naplójegyzetei iskolakezdés előtt

1. nap: Hírkavalkád: már-már közönyösen nézem a napi híreket a különböző pedagógusi és tanügyis portálokon. Tudva tudom, hogy minden változó. Ami ma az újdonság és az újítás erejével hat, azt pár nap múlva felülírja egy újabb határozat, egy újabb szaktekintély vagy a jelenlegi változó epidemiológiai helyzet. Minden bizonytalan és időszakos. Hova, kire vagy mire tekinthetek? Létezik-e egy biztos pont, ami viszonyítási alapként szolgál? A világban nincs. És ez jól van így. A koronavírus előtti világ álbiztonságot adott nekünk, pedagógusoknak is. Olyan jól tudtunk mindent… Most, a nagy bizonytalanságban hamarabb kinyújtjuk a kezünket az ég felé. Pál apostol szavaival élve naponta „ébredezek”, és így felragyog nekem a Krisztus (Ef 5:14).

2. nap: Képeznem kell magam – kattog bennem egy hang. Természetes ez, hisz ez a megváltozott oktatási formákra adott reagálásom. Kutakodva keresem a képzési lehetőségeket, hogy „formában legyek”, bármit is jelentsen ez. Elvárás, hogy jártas legyek a technika legújabb vívmányaival, otthonosan mozogjak a Google Classroom, a Zoom, a Prezi, a Mentimeter világában. Egyik nap webináron tanulom a digitális oktatás csínját-bínját, másnap meg alkalmazom. Legalább is nagyon igyekszem rá. Tanulok a tanítványaimmal együtt, digitális bevándorlóként jó pár pluszkör lemaradással futok – néha lihegve. De vajon ilyen nekifeszültem kutakodok-e a bibliai igazságok iránt is? Van-e bennem ugyanolyan mértékű elszántság az igeversek megta-nulására, a szent életben való fejlődésre, a mégis szeretetre, a minden körülmények között megelégedett attitűd képviseletére, az isteni bölcsesség keresésére, a kegyelmet kegyelemre kapunk kiállásra? 

3. nap: Keresztyén pedagógusként nagy szükség van arra, hogy képviseljem Jézus Krisztust, a keresztyén, biblikus értékrendet, azt a világlátást és moralitást, amit a Biblia határoz meg, és ami lassan teljesen szembemegy e liberális, toleráns, Isten nélküli vagy álistenekkel teli világgal.
Nagy szükségem van pedagógusként is arra, hogy megerősödjek hitben, a bibliai tanításban, Isten szuverenitásában. Függetlenül attól, hogy csillogó szemű kis alsósokat, dacos tinédzsereket vagy a világban helyüket kereső középiskolásokat tanítok, hihetetlen nagy szüksége van tanítványaimnak arra, valaki megélje nekik az örömhírt, valaki beszéljen nekik arról, hogy van abszolút Igazság, és hogy KI az ABSZOLÚT IGAZSÁG. Hogy valaki elmondja nekik egy kötetlen beszélgetés, egy kirándulás, egy szünet vagy világnézeti rákérdezés kapcsán, hogy Isten egy imatávolságra van tőlük. Hogy valaki gyakoroljon könyörületességet, hajlandó legyen elmenni értük a második vagy a sokadik mérföldre is, hogy valaki meghallgassa őket, figyeljen rájuk, és a szeretetet gyakorolja irányukban – vagy alkalomadtán a szüleik felé. Ilyen pedagógus szeretnék lenni ebben az évben is.

4. nap: Néha belém hasít, hogy: mi lesz, ha nem lesz társam a keresztyén értékrend képviselésében? Nehéz a magányos harc. A drága Szentlélek ma is eszembe juttatja, hogy Ő olyanokat is felhasznál a bátorításomra, a bajtársi harcokban, akikre nem is számítok emberileg. Isten nagyon meg tud lepni egy-egy helyzetben, és ilyenkor rádöbbenek korlátolt gondolkozásom emberi voltára. Ma is megszégyenülve hallhattam az egyik ismerősömet, ahogy bátorító szavai balzsamként hullottak csüggedt lelkemre…egy pedagógusi, lehetetlennek tűnő helyzet megoldását keresve. „Annyiszor megtapasztaltuk Isten szabadítását és a Gondviselést, hát most ne tapasztalnánk?” – hangzik próféciaként e pedagógus társam szájából. Lélekben felfrissülve, újult erővel, és kissé magam előtt szégyenkezve hallgatom őt a telefonban. A lelki gőg mércéje szerint énnekem kellene a bátorítás szolgálatát végeznem feléje, hisz ajándékom. De most fordítva van, és ez az alázat iskolája. Köszönöm, Uram, hogy bátorító angyalaidat küldöd… Így lesz ez a következő tanévben is. Az Úr „osztja a szerepeket”, és készíti az előre elrendelt jócselekedeteket.

5. nap: Iskolakezdés: újabb nagyszerű lehetőség a szövetségkötésre az Úrral: arra nézve is, hogy hűséges tanítványa leszek az iskolai közegben, a tanítványaim, a pedagógustársaim között. Tudom, és gerjesztem magamban a tudatot, hogy az Ő  kegyelme mindenre elég lesz: nehéz helyzetekben, völgyekben és hegyek ormán egyaránt. Nem hagylak el téged, sem el nem maradok tőled – ígéri ma is nekem Ő, aki hűséges és változhatatlan. 

6. nap: Bizakodva és izgalommal tekintek a jövőre: várom mindazoknak az ígéreteknek a beteljesülését, amit hitben kaptam. Legyen az a gyerekeimre nézve, a lelki gyerekeimre, vagy miért ne: önmagamra tekintve is. Mert sok dolog e földi életben hitre adatik (Legyen a te hited szerint) – emlékeztetem ma is egyik barátnőmet egy megoldatlanak tűnő iskolai probléma kapcsán, és ő kölcsönösen emlékeztet arra, hogy ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Így készülök a csodákra: hátha ebben az évben hozza el az Úr a megígért szabadításokat, hátha „gyermekeim” ebben az új évben kerülnek ki a tágas térre, Istent dicsőítve. 

7. nap: Vágyam és imám, hogy iskolakezdés előtt minden gyülekezet imában és böjtben „felvértezze” pedagógusait, a gyermek- és tinitanítóit a következő évre, és áldja meg őket e szép szolgálatban és hivatásban. Gyülekezeteink hadd húzzanak imafalat pedagógusok, a gyülekezeti tanítók és gyermekek, tinik köré. Mert ezt téve Istennek feddhetetlen, tiszta, szeplőtelen gyerekei lesznek ők, fénylő csillagok e világban (Fil 2:15)!

Máté Imola, Székelyudvarhely

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.