Friss hírek Dumitriuéktól

– Hajni és Mihai hír- és imalevele – 1/2020 (részlet)

„A téli ünnepek alatti és utáni vakációban töltött pihenés és az azalatt gyűjtött energia nélkülözhetetlen volt mindazon dolgok megéléséhez, amik ezután következtek. Január 18 és 31 között, a Lae városában hagyományosan megszervezett fordítói műhelymunkában vettünk részt, ahol folytatódott a patep Újszövetség revideálása. Hálát adunk az Úrnak, hogy a revideálási bizottság mind az 5 tagja jelen volt.
Innen egyenesen Bulolóba mentünk, ahol megtartottuk az idei első bibliatanulmányozó kurzust február 10–14 között, Mózes első könyvéből. 8 figyelmes és aktív résztvevőnk volt, legtöbbjük a Denglu-i alapembereink közül, de egy új ember is jött, egy olyan faluból, ahonnan még nem volt eddig senki. Öröm volt látni, hogy egyesek egyre könnyebben sajátítják el az információkat, fejlődik a szövegelemzési képességük, és kezdik megérteni a Biblia különböző részei közti összefüggéseket. 
Sajnos a gonosz sem maradt tétlen. A tanulmányt megelőző napon nagy esőzés volt, amely kísértésként hatott a helyiekre, mert ilyenkor a helyi folyó az aranybánya környékéről aranyat hord, ezért kicsi és nagy egyaránt ezt a kincset keresi. Két nap után emiatt fel is kellett függesztenünk a tanulmányt. Fájt a szívünk látni, hogy az embereket jobban érdekelte az arany keresése. Bízunk benne, hogy ez a krízishelyzet figyelmeztetés lesz mindenki számára, hogy ha elmulasztunk bizonyos lehetőségeket, megtörténhet, hogy azok soha nem térnek vissza, ezért érdemes a valóban értékes dolgokba fektetni.
Régóta vártuk, hogy Dengluba érkezzünk. Készítettük az anyagokat, vásárolgattunk, még március 19-én is, amikor a koronavírus eljutott hozzánk is. Addig az estéig az egész vírusőrület távolinak tűnt (bár az otthoniak miatt aggódtunk mi is), de attól kezdve, egy időre, rémálommá vált. Nagyon nehéz és felelősségteljes döntéseket kellett meghozzunk, mialatt a dolgok napról-napra, óráról-órára változtak. Átlag feletti fizikai és szellemi erőfeszítést igényelt, de hisszük, hogy most már jobb következik. Mikor az első COVID-19 fertőzöttet igazolták Pápua Új Guineában (PÚG), azonnal bevezették a szükségállapotot két hétre, amely magába foglalta a belső közlekedés korlátozását és a szociális izolációt, (valami hasonlót ahhoz, ami otthon van), hogy elkerüljék a vírus elterjedését, s amelyről hisszük, hogy bölcs döntés volt a kormány részéről.
Pár nappal azelőtt, csütörtök este a helyi szervezetünk, a más országokban tapasztaltak alapján arra az elhatározásra jutott, hogy felkéri misszió-munkásaikat, hogy pár órán/napon belül döntsék el, hogy visszamennek-e hazáikba vagy a missziós központba, Ukarumpába utaznak, amelyet – emberi számítások szerint – elképzelhető, hogy 3-tól akár 6 hónapig nem hagyhatnak el. Hajni édesapjának az állapota miatt, aki egyre betegebb és gyengébb (egy daganatot is találtak a tüdején decemberben), és mivel a megszorítások miatt úgysem tudnánk közvetlenül dolgozni a helyiekkel ebben az időszakban, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Egy nap leforgása alatt kellett döntenünk, minden információt összeszednünk (nyitottak-e a határok, karanténba helyeznek-e vagy sem, és ha igen, hol, hogyan utazhatunk majd tovább Bukarestből, ha továbbengednek, hol fogunk lakni, stb). Szombaton, miután megvettük a jegyeket, és nagyjából összepakoltuk csomagjainkat, délután megtudtuk, hogy a szingapúri reptér, amin keresztül haza utazhattunk volna, a vírus miatt bezárta kapuit az idegenek előtt. Ugyanazon a napon jelentették be az első fertőzöttet PÚG-ban. Nagyon lehangolóak voltak ezek a hírek, de vettünk egy mély levegőt, és tovább léptünk. Vasárnap a szervezet értesített, hogy legyünk készen hétfő délre, mert jönnek értünk a szervezet repülőgépével, hogy a központba vigyenek. Hétfő reggel, miután két napig pakoltunk, megtudtuk, hogy nem tudnak értünk jönni. Azon a napon, március 23-án volt a 7. házassági évfordulónk. Arra számítottunk, hogy egy különleges nap lesz, amelyen lecsendesedünk, és egymásra hangolódva örülünk majd az Úrban a szolgálatban együtt töltött hét évért.
Volt öt percünk, hogy magunkhoz térjünk a sokkból, és Hajni letörölje könnyeit, mert az Úr küldött pár patep barátot a kurzus résztvevői közül, akik eredetileg azért jöttek, hogy búcsút vegyenek tőlünk. Magunkkal „húztuk” őket az üzletig, ahol vettünk egy extra gázpalackot, ők pedig segítettek azt a házhoz vinni. Ezalatt Hajni elment a másik üzletig, és bevásárolt amit tudott és ami eszébe jutott, hogy szükséges lehet, ha esetlegesen hónapokig nem fogunk tudni elutazni onnan, és a piac s az üzletek bezárnak. Látva, hogy a járvány még a fejlett országokat is megbénította, nem tudtuk, mire számítsunk. Mi emberileg megtettük a magunk részét.
Azóta izolációban vagyunk. Volt több kezdeményezés a helyi szervezetünk részéről, hogy elhozzanak minket Bulolóból a missziós központba, és végre április 9-én sikerült is, de kellett kapjanak az államtól egy különleges jóváhagyást, hogy felvehessenek minket. Jó most itt lenni, találkozni a románokkal és más barátainkkal, még ha csak két méter távolságból is. Az Urat áldjuk ezért is!
Az elmúlt két-három hétben igyekeztünk lecsendesedni (bár volt tennivaló és változás bőven), hogy az Úr akaratát keressük, és hogy lássuk, mi az, amiben Ő változtatni akar minket ezeken a nehézségeken keresztül is. Igaz, nem könnyű lecsendesedni, amikor halljuk, hogy családjaink, testvéreink az Úrban miken mennek keresztül, de bátorítjuk magunkat az Úr Igéjén keresztül. Ezért is tanultuk meg a 46. Zsoltár 1-2. versét: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe.” Az Úr erősítsen mindnyájunkat ezeken az Igéken keresztül, de még inkább az egész Biblián keresztül, mert abban van a legjobb hír számunkra, akik hiszünk a mi Urunk, Jézus Krisztus megmentő, megváltó erejében, a terhek közepette is, bármilyen nehezek is legyenek azok!
Imádkozzunk együtt, hogy tudjunk (mint egyének, s mint missziós szervezetek, gyülekezetek) lecsendesedni, és megérteni az Úr szándékát bennünk és körülöttünk ezek által a próbák által, és az emberi tervek meghiúsulása által is! Értsük meg, hogy életünk mely területein, milyen szervezeti és gyülekezeti szokásainkból van szükség megtérésre vagy változásra, és milyen lelki gyakorlatokban kell növekednünk, fejlődnünk! Az Úr törje össze a megkövült szíveket, amelyek nem fogadták eddig az Úr munkáját (a patep nép, családjaink, barátaink és gyülekezeteink körében)! Imádkozzanak értünk, védelemért a gonosz támadásaival szemben, szüleink megtéréséért, különös módon Hajni édesapjáért, hogy legyen készen, bármikor is szólítaná magához az Úr, és ha lehet azért, hogy még találkozhassunk vele annak előtte! Ha az Úr jónak látja, segítsen a repülőjegy árának visszaigénylésében is!
Hálásak vagyunk kedves testvéreinkért, hogy kitartóan mellettünk állnak, és folyamatosan bátorítanak! Az Úr békessége és oltalma legyen mindannyiunkkal! Ámen!    

ANYAGILAG TÁMOGATNI a következő módokon lehet a szolgálatunkat :
■  Személyesen a szervezet irodájánál: Oradea, Al.Peneș Curcanu, Nr.30, Bl.QB1, Sc.B, Ap.12
■ A szervezet bankszámláin keresztül: (Az utalásnál 
írják oda: „Pt. fam. Dumitriu”) 
Asociația Wycliffe România (Tel.: 0774642146) Oradea
CIF 24990606
LEI RO24BTRL00501205N34078XX EUR RO96BTRL00504205N34078XX USD RO48BTRL00502205N34078XX
Van helyi postacímünk IS! Mihai and Hajni Dumitriu PO Box 1 (455) Ukarumpa EHP 444 Papua New Guinea. 
Email címünk: mihai_dumitriu [at] wycliffe.ro