„Ha kiárasztod Lelkedet...”

„Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét. Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!” (Zsolt 104:30-3)

Pünkösd az az ünnep, amikor megemlékezünk a Szentlélek kitöltéséről, a gyülekezet születéséről. Betelni az Úr Lelkével ma is kívánatos, és a zsoltár üzen nekünk a Lélek kiáradásának feltételéről és eredményéről. 

„Ha kiárasztod lelkedet…” Az Úr természetesen ma is be akar tölteni minket Lelkével, de milyen feltételekkel teszi ezt? Az első gyülekezetről azt olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben, hogy együtt voltak mindnyájan, egy akarattal (ApCsel 2:1). Ez beszél nekünk az egységről. Ma is csak oda küld áldást az Atya, ahol egység van. Megváltónk, Jézus Krisztus, amikor értünk imádkozik főpapi imájában (Jn 17.), négyszer is kéri, hogy „egyek legyenek”. Egységben lenni, az egységet munkálni legyen a mi feladatunk, e nélkül nem lehetünk Lélekkel betöltekezve. 

Egymás elfogadása jellemezte az első keresztyéneket, bár ott is megvolt mindenkinek a maga személyisége, temperamentuma, de egymást elfogadva tudtak várni az áldásra. A szeretet is ott lakozott tehát a várakozók szívében, hiszen ezt tanulták a Megváltótól. 
„Új teremtmények keletkeznek”, megváltozik az ember, akit betölt a Szentlélek, az új ember lesz, és ez egy csodálatos változás, amit csak Isten tud megvalósítani. Pál apostol is világossá teszi ezt: „Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre”. (2Kor 5:17) Különbség van a régi és új között, a régi életmód és az új élet között, ez látszik, és ennek látszani kell. Változás, amit az életünk tükrözni fog. Más a célom, más a boldogságom forrása, más lett a motiváció, ha a Szentlélek életébe költözik az embernek. Mint, ahogy Pál apostol életében is látható volt a változás, nem ugyanaz az ember tért vissza Damaszkuszból, mint aki arrafele igyekezett. 

„Megújítod a termőföld felszínét.” Nemcsak új keletkezik, hanem a régi is megújul. A Szentlélekkel való betelésre annak is szüksége van, aki a múltban már kapott Szentlelket. Erről ír Pál apostol, amikor ezt üzeni az efézusiaknak: „teljetek meg Lélekkel”. (Ef 5:18) Ezt tapasztalta meg Péter is, amikor a zsidók nagytanácsa előtt kellet szólnia. (ApCsel 4:8) Bár pünkösdkor kapott Szentlelket, de most újból betöltötte a Szentlélek. 

„Dicsőség legyen az Úrnak örökké!” Igazi dicsőítése az Úrnak nincs ott, ahol hiányzik a Szentlélek. Betelve a Lélekkel lehet kedves dicsőítésünk az Úr előtt. Az Úr is akkor örvendezik és gyönyörködik alkotásában, az emberben, amikor az életünk a Szentlélek vezetése és irányítása alatt van. Éljünk úgy, hogy ez megtörténjen! Áldott pünkösdöt!

Rajna Ottó, főtitkárhelyettes

Magányos Hargita Tábor 2020 májusában
Virágzó almafa a Hargitán 2020 májusában