Hogyan hívott el Isten a teljes idejű lelki szolgálatra? (III.)

– Király Márk, I. éves teológiai hallgató bemutatkozása

Kedves Márk, bemutatkoznál röviden?

Király Márk vagyok, és Szilágyballán születtem, nőttem fel. Hívő családban születtem, amit Isten különös áldásának tartok, mivel szüleim már kis koromtól tanítottak az Igére és elég szigorúan neveltek. Utólag hálás vagyok ezért. 7-8 éves lehettem, amikor megkérdeztem édesanyámat, hogy amikor különböző bajok, problémák jönnek, ő miért békés. És akkor bizonyságot tett arról, hogy Isten adott neki békességet és élő reménységet. Így tanultam meg, hogy bármi történik, nekünk békességünk lehet Istenben.

Hogyan jutottál személyes hitre Jézus Krisztusban?

2012-ben jutottam el, Isten kegyelméből, egy keresztyén táborba, és ott másként hallottam meg Isten Igéjét, mint addig. Személyesen szólt hozzám. Rám terhelte a bűneimet és megértettem, hogy bűnös vagyok, és meg kell térnem, hogy élő kapcsolatom lehessen Istennel. Miután a táborból hazajöttem, törekedtem arra, hogy minden nap megvalljam a bűneimet és élő kapcsolatban maradjak Istennel. Ez, így visszatekintve, egy gyermeki megtérés volt. 

Milyen út vezetett a teológiára, a lelkipásztori szolgálatra való elhívásodig?

Szolgálatokat is vállaltam a gyülekezetben, elvégeztem a bibliaiskolát, majd ifjúsági vezető lettem. Isten tanított ezekben a szolgálatokban a testvérek, a barátok, a lelkipásztorok által. Megértettem, hogy a hívő élet arról szól, hogy Isten legyen az első helyen. S amikor 12-ikes lettem, gondolkodtam, hogy merre induljak tovább az életben. Megfordult a fejemben a teológia gondolata, de azt mondtam, hogy amíg személyesen nem hív erre az Úr, nem akarok menni. Így folytattam a zenei pályát, és közben két céget is vezettem. Két év telt el, amikor az Úr szólt hozzám, hogy „Márk, te túl sok időt töltesz a zongorával és a két céggel, és hol marad az az első hely, amit emlegettél!?” Megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy őt tegyem újból az első helyre. Ettől kezdve jobban törekedtem az igetanulmányozásra, az emberekkel való foglalkozásra, a bizonyságtételre. De Isten a Szentlélek által még többre akart kényszeríteni. És eljutottam oda, amikor világossá vált, hogy számomra nincs más út, csak hogy teljes időmmel szolgáljam az Urat. Amikor ez megfogalmazódott bennem, és eldőlt, hogy a teológiára felvételizek, akkor a második cég, amelyikben részvényes voltam Londonban, több mint hárommillió eurós befektetéshez jutott. És újból azt kérdeztem Istentől: „Muszáj ezt így csinálnom? Várjunk egy évet, mert akkor is ott lesz még a teológia…” De éreztem azt a nyugtalanságot, amit gyermekkoromban, amikor édesanyámat megkérdeztem, hogy neki miért van békessége. Tudtam, hogy ha a céget választom most a teológia helyett, akkor nem lesz meg az a békességem, ami megtérésem után megvolt. Leendő feleségem éppen akkor jutott be Kolozsvárra, az orvosi egyetem dietetika szakára, ösztöndíjas helyre. Menyegzőnk előtt három nappal mondtam neki, hogy lehet, hogy teológiára megyek. Meglepődött, de támogatott. Az életemben nagyon sok volt a hirtelen kanyar, és ha valamit üzenhetek ezáltal a bizonyságtétel által, az az, hogy ha ilyen fordulatok vannak az életünkben, de Isten van a volánnál, akkor nem történhet baj.

Elmondanál-e egy-két friss élményt a tanulmányaiddal kapcsolatban?

Mióta teológiai hallgató vagyok, sokkal több időt töltök olyan közösségekben, amelyek hívő fiatalokból állnak, nem úgy, ahogy az a céges életemben volt. Egy ilyen alkalom után mindig érzem azt, hogy ott vagyok, ahol lenni szeretnék, és tudom, hogy jó helyen vagyok. Ez egy folyamatos élmény, amit leír az Ef 5:19 is. Hívő fiatalként megtapasztalni azt, hogy Isten van a központban az órák alatt, a baráti beszélgetések közben, és természetesen a gyülekezeti alkalmakkor, a legnagyobb élmény. Hálás vagyok Istennek azért, hogy ebben az élményben lehet részem, és hiszem, hogy a terve van velem, formálni akar a teológián eltöltött évek, hogy hasznos eszköze lehessek.