Józsué, a szolgálattevő

– Szolgálattevők találkoztak Szilágyperecsenben

Február 26-án a szilágysági missziókerület szolgálattevőknek szervezett konferenciát. Valamivel több mint száz személy vett részt ezen a különleges rendezvényen, Szilágyperecsenben. Az ukrajnai háború híre a legtöbb személy gondolatában ott volt, ezért nagyon jó volt imádságban jönni Isten elé már az alkalom elején. Kulcsár Efraim, a perecseni gyülekezet elöljárója buzdított imádságra, kérve, hogy imádkozzunk fiatal szolgálattevőkért, hiszen az elmúlt két év mindenki számára nehéz időszak volt, fiatal szolgálattevőkre pedig szükség van, bár az elmúlt évek változásai nem feltétlenül segítették elő fejlődésüket. Jó volt letenni a terheket és emlékezni arra, hogy Mózes mindenben Isten vezetése alatt volt. Isten beszélt Mózessel és ő akképpen cselekedett, amint az Úr mondta. Nekem ez különösen sokatmondó volt, hiszen minden szolgálattevőnek kísértés lehet, hogy a maga feje után menjen. Napjainkban életbevágó Isten népe számára, hogy olyan vezetői, szolgálattevői legyenek, akik nemcsak okosak vagy okoskodóak, hanem elkérik Isten vezetését és aszerint vezetik a gyülekezetet. 

Az alkalom folytatásában egy bibliatanulmány keretében hallgattuk meg Borzási Pál lelkipásztor szolgálatát Józsuéról, mint szolgálattevőről. Lépésről-lépésre figyelhettük meg, hogyan alakította az Úr Józsué személyét a szolgálatra. Miként vált Mózes segítőjéből erős, Isten szerinti szolgálattevővé. Érdekes volt megfigyelni, mennyire követte Mózes szolgálatának a modelljét, először engedelmeskedve neki, aztán pedig követve mindazt, amit látott tőle. Jó vezetővé akkor válunk, ha tudunk szolgái lenni másoknak, ahogyan Józsué hosszú évekig szolgált Mózesnek – mondta az előadó. A másoknak való szolgálatban Isten sok mindenre megtaníthat, legfőképpen az alázat gyakorlására.  Józsué megtanulta Mózestől, hogyan kell az Úr előtt állni és elvenni a kijelentést tőle. Fiatal szolgálattevőként nem lehet annál nagyobb célunk, mint az Úr jelenlétét megismerni és a vele való kapcsolatból táplálni az emberek felé irányuló szolgálatunkat. Nem új igazság, mégis sokszor megfeledkezünk arról, hogy még Isten által felhatalmozott vezetőként is tévedhetünk, és nem gondolkodunk helyesen Isten népéről. „Tévedni emberi dolog”, ez alól pedig Istennek emberei sem kivételek. A szolgálattevők kiegészítik egymást, ha egymás tanácsára, figyelmeztetésére odafigyelnek, ez segít észrevenni és kijavítani a hibáinkat. Józsué életéből azt is megláthattuk, hogy még azok között is, akik a prófétaság lelkét kapták megtöténhet, hogy egyfajta féltékenység támad közöttük. Fontos felismernünk és megfelelően kezelnünk ezt. A féltékenység könnyen megronthatja a szolgálattevők közti kapcsolatot. Nagy segítség lehet, ha odafigyelünk szolgatársaink figyelmeztetésére és igyekszünk a saját feladatunkban a lehető legjobban helytállni. Pál testvér rámutatott, hogy Józsué több személlyel is együtt kellett munkálkodjon: Mózes, Eleázárral vagy Izráel véneinek közösségével, így nekünk is fontos jól együttmunkálkodni szolgatársainkkal. Sőt, szeretnünk kell együtt szolgálni, örülni másoknak, bátorítónak és segítségnek lenni szolgatársaink számára. Józsué élete még egy fontos dologra világít rá, ez pedig az, hogy szolgálattevőként hitet kell ébresszünk másokban. Józsué a Kánaánt kikémlelő kémek között volt, de ő nem lehangolta az embereket, hanem hitet árasztott magából. Nagy kiváltság így hirdetni Isten igéjét, így megélni az élet nehézségeit, hogy amikor az emberek minket látnak vagy hallanak, akkor az ő lelkükben is hit ébred. Így nőtte ki magát a fiatal Józsué, Mózes szolgája egy olyan vezetővé, aki alkalmas volt arra, hogy Isten népét megtartsa a szövetségben és bevezesse az ígéret földjére.  

Az előadást követően lehetőségünk volt kisebb csoportokban beszélgetni. Fiatalabb és idősebb szolgálattevők is megoszthatták gondolataikat, tanácsaikat a mentorálásról. Sajnos azt kellett meglássuk, hogy kevés szolgálattevőnek van tanácsadója, nehéz ebben a rohanó világunkban erre időt szakítani. Kevesen tudunk igazán mély kapcsolatokat kiépíteni annak érdekében, hogy egymást erősíteni tudják. Fontos üzenete volt a beszélgetésnek és az előadásnak, hogy nem elég csak imádkozni a szolgálattevőkért, igyekeznünk kell olyan emberekké válni, akik mellől kinőhetnek Isten népének új vezetői. 

Az elkövetkező évek fontos kérdése lesz, hogy tudunk-e  olyan szolgálattevőkké válni, akik az Úr előtt állnak, meghallják az Ő vezetését és ezt hitelesen közvetítik a gyülekezetnek? Ezzel együtt pedig együtt tudunk-e munkálkodni másokkal, meglátva és erősítve azokat, akik mellettünk majd felnőnek a szolgálatra.  

Szabó Szilárd lp., Szatmárnémeti