Lelkipásztori munkaközösség volt Temesváron

November 8-án került sor a nagyváradi lelkipásztorok közösségi találkozójára, melyen 14 szolgatárs tudott részt venni. A lelkipásztori munkaközösség alkalmainak (röviden LMK) célkitűzése a szolgatársi közösség ápolása. Rendszerint egy a gyülekezeti élethez kapcsolódó téma is megbeszélésre kerül, gyakran egy előadás kíséretében. 

Ezúttal a temesvári gyülekezet adott otthont a találkozónak. A testvérek érkezéskor kaláccsal, teával, kávéval vártak, az alkalom befejeztével pedig ebéddel szolgáltak. Ezúton is köszönjük vendégszeretetüket!

Az áhítatot Boros Róbert testvér, a helyi lp. vezette. A 92. Zsoltár alapján hálaadásra buzdított. Kiemelte, hogy nekünk, lelkipásztoroknak többször is kell az őszi időszakban, a hálaadó ünnepélyek alkalmával bátorítani másokat a hálaadsra, tanítani a hálaadásról. Éppen ezért kihívás, hogy ne feledjük el: nekünk is kell és lehet hálát adni, hálásan és örömmel élni. Az imádságok valóban hálával és örömmel hangzottak.

Az előadást Samuel Tuțac testvér, a Temesvári Betel Gyülekezet lelkipásztora, a Román Baptista Unió pásztorális alelnöke tartotta. A 2Tim 2:1-12 alapján arról beszélt, hogy mi nem, illetve mi kell jellemezzen egy jó szolgát, szolgálattevőt. Pál apostol életpéldájára utalva elmondta, hogy egy Isten szerinti, jó szolgálattevő nem manipulatív. Megjegyezte, hogy meglátása szerint a román nép talán inkább hajlamos a pozitív irányú, túlzottan is lelkesítő befolyásolásra, míg a magyar népre inkább a negatív irányú, lehangoló, lelkiismeretfurdalást keltő manipuláció jellemző. Mindkettőtől óvakodni kell – mondta – hisz a manipuáció nem része a Szentlélek eszköztárának. Az Ige alapján megfogalmazta, hogy a jó szolgálattevő nem az emberek tetszését keresi elsősorban, nem hízelgő és nem követel tiszteletet, hanem olykor kap tiszteletet, illetve kiérdemli azt. Kihangsúlyozta, hogy az Úr tetszése szerinti szolgálattevőt a mások iránti figyelmesség, szükségeik iránti érzékenység kell hogy jellemezze, illetve hitelesnek és bátorítónak kell lennie. Befejező bátorítás- ként elmondta, hogy Pál sem volt mindig ilyen szolgája Istennek, de a Jézussal való találkozás a damaszkuszi úton, és a naponkénti közösség Istennel, jó szolgálattevővé formálta őt. Tehát tanulni kell, a rossz jellemvonásokat elhagyni, a szükségeseket pedig elsajátítani.  

Az adminisztratív teendőkről is szó esett, de jó volt tapasztalnom fiatal szolgatársként, hogy a lelki dolgokról szívesebben és többet sikerült beszélni. Megújut felismerésem, hogy a testvérekkel való közösségápolás az Atyával való közösség ápolása is. 

Mezei Ödön