„Méltóságteljesen élni és megöregedni”
– Női csendesnapot tartottunk Lupényban
2020. március 7-én, szombaton, ismét női csendesnapot tarthattunk a lupényi baptista gyülekezetben. Akárcsak az előző években, most is sokan eljöttek a városból, sőt még Petrozsényból és Vulkánból is voltak résztvevők. Az alkalmat Bálint Pál ny. lp. nyitotta meg imával, Tóth Róbert körzeti lp. pedig a Péld 31:30-ik versével köszöntötte az egybegyűlteket. Borzási Gyöngyi a Zsolt 118:26-ik versével üdvözölte a testvérnőket.
Ezután különböző építő szolgálatok hangzottak el: Tóth Edit üzenetében elmondta, hogy számára a méltóságteljes élet forrása a Jézussal való személyes kapcsolatból ered, Isten méltósággal teli életet ajándékoz mindazok számára, akik befogadják Őt, királyi gyermekké, Isten gyermekévé válhatnak. Ez egy csodálatos kiváltság, de ugyanakkor felelősség is. Szécsi Mária, a lupényi református gyülekezet női körének vezetője részéről hangzott el egy vers. Antal Amália, a lupényi RMDSZ női szövetségének vezetője bátorította az egybegyűlteket, hogy méltósággal végezzék a rájuk bízott feladatokat, szép értékeket hagyva az utókornak. Kutasi Veronika tanárnő, a petrozsényi „Kandilla” egyesület részéről köszöntötte a testvérnőket a 133. Zsoltár verseivel, és Túrmezei Erzsébet „A legnagyobb művészet” című versével zárta jókívánságát. Mátyus Éva tanárnő egy elmélkedést olvasott fel a „Forrás fakad a pusztaságban” című könyvből.
A köszöntések után Bálint Pálné Ibolya testvérnő tanítását hallgathattuk meg a „Méltóságteljesen élni és megöregedni” témában, a Péld 31:25; Tit 2:7 alapján. Az előadás első felében testvérnőnk arra próbált meg válaszolni, hogy mit jelent méltóságteljesen élni. Szó volt a méltóság kifejezés jelentéséről a mindennapi használatban, megfigyeltük bibliai szóösszetételekben, összefüggésekben. Elhangzott, mit jelent Istenhez, illetve emberhez méltóan élni. A méltóság annak tudatát is jelenti, hogy kik vagyunk. A méltóság az ember külsején is meglátszik, „kiül az arcra”. Az Istenhez méltó élet meghatározza egész életünket, sőt az emberekhez való viszonyulásunkat is. Az előadás második felében a méltóságteljes megöregedésről hallhattunk. Aki nem hal meg fiatalon, az megöregszik. Mindenki. De méltóságteljesen megöregedni választás, döntés, tanulási folyamat. Megfigyelhető, hogy az öregedés kérdése sokakat félelemmel tölt el, egyet jelent számukra a testi és szellemi hanyatlással, vagy azzal, hogy tehetetlenül kell majd egy otthonban szenvedniük. Ha az izmok elgyengülnek, ez nem kell feltétlenül azt jelentse, hogy a belső ember is veszít szilárdságából. Az ember gyengeségesége tudatában még inkább az Úrra hagyatkozik.
Az időskori gondoknál említette az előadó a nyugdíjas kort. Fontos harcolni az ellen az elképzelés ellen, miszerint az időskor zsákutca. Életének ebben a szakaszában is szüksége van az embernek olyan feladatra, ami kitölti és kihívás elé állítja.
Az időskori gondoknál ott lehet az üresség és értelmetlenség érzése is. Minél idősebbek leszünk, annál inkább úgy tűnik, mintha az idő gyorsabban repülne. Tudatára ébredünk véges voltunknak. Testi erőnk fogyatkozik, hamarabb elfáradunk. Ami korábban ösztönzést jelentett és beteljesedést ígért, veszít jelentőségéből. Aki mulandó dolgokra alapozott – karrier, siker, szórakozás vagy pénz –, most ürességet érez, és szenved léte értelmetlensége miatt. Hiányzik a mozgatórugó. Az ebbe az életszakaszba való belépés esély arra, hogy megvizsgáljuk életcéljainkat és igazodjunk ahhoz, ami örökkévaló értékkel bír. Elfogadásra és támaszra csakis a Krisztussal való bensőséges közösségben lelünk, Aki maga az élet. Az időnket kölcsönbe kapjuk Teremtőnktől. Azért adta nekünk, hogy az Ő akarata szerint éljünk vele. Csak akkor lesz „beteljesedett” idő, ha az az örökkévalóságba torkollik.
Az időskori gondokat meghatározzák a múlt képei, emlékeink. A visszatekintésnek megvan a jó, de a rossz és veszélyes oldala is. Aki az életét Istennel élte le, az ámulva és hálásan fedezi fel az Ő nyomait. Létezik azonban rossz fajta hátra tekintés is, nevezetesen akkor, ha nem tudunk elengedni dolgokat, ha nem tudunk megbocsátani.
Végül az időskor lehetőségeiről is szó volt: most végre van az embernek ideje mélyrehatóan foglalkozni Isten Igéjével, lehetőség van a mélyebb imaéletre is. Aztán a testileg jó erőben lévő idősek értékes segítséget nyújthatnak a náluk korosabb, beteg vagy legyengült lelki testvéreknek. Az idősebb nők tehermentesíthetik a fiatal anyukákat azzal, hogy időről időre vigyáznak a gyermekeikre, vagy átadják nekik nevelésbeli tapasztalataikat. Lehet kapcsolatokat is ápolni. Mindnyájunknak szükségünk van kapcsolatokra. Mozduljunk ki a négy fal közül!
Befejezésül Pap Ferenc tv. imádkozott, majd szeretetvendégségben is részesülhettek a jelenlevő testvérnők. Minden áldásért az Istené legyen a dicsőség!
Tóth Edit, Vajdahunyad
