Teológiai évzáró volt Váradon

Idén a nagyváradi bibliaiskola mellett a Teológia is a váradi 1. sz. gyülekezetben tartotta évzáróját, június 30-án. A jelenlegi 36 hallgatóból 11-en végeztek idén, köztük 9 lelkipásztor, akik a mesteri fokozat kurzusait látogatták. Bár a lényeg – az államvizsga – még hátravan, testvéreink örömmel gyűltek össze hálát adni Istennek az elmúlt három év tanulságaiért. Mint több végzős hallgató bizonyságtételében elhangzott, ezek a tanulságok nemcsak fejben rögzültek, de mindegyikük szívére, hozzáállására, motivációjára is jó hatással voltak a képzés évei.

Kovács Efraim kolozsvári mérnök azért fejezte ki háláját bizonyságtételében, hogy laikus alapdiplomásként tanulhatott teológiát mester fokon, hiszen a teológiai képzés hosszú ideig csak a lelkipásztorok kiváltsága volt. „Végzős, érettségiző fiam mondta, hogy majd ha mindketten túl leszünk a vizsgákon, majd rakunk egy jó nagy tüzet a könyveinkből. Mondtam neki, hogy én ellenkezőleg, még gyűjteni akarok hozzájuk.” „Áldjad, lelkem, a dicsőség Urát,” és „Örökké hű az Úr!” – énekelte a hallgatókból verbuvált, spontán kórus.  

Alkalmi igét Kis-Juhász Vilmos, teológiai tanár, a kolozsvári gyülekezet lelkipásztora, a Szövetség korábbi  oktatási alelnöke hirdetett a Mt 28:16-20 alapján a lelki szolgálatban felismerhető szintkülönbségekről. „«A tizenegy tanítvány elment Jézushoz a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.» Galileában, a tengerparton kezdődött a tanítványság, de nem ott ért véget, hanem a hegyen, Jézussal. Mind tanítványok vagyunk, csak az a kérdés, hogy milyenek. Isten előkészíti a jócselekedeteket, nekünk csak járnunk kell bennük. Átveszem-e, teszem-e azokat a szavakat, amikért ő odarendelt a hegyre?”

A évet záró diákok soraiban természetesen ott voltak a lelkipásztori szak nappali tagozatos hallgatói is, akik a teljes idejű szolgálat végzése céljából tanulnak. (G. G.)