Missziós konferencia volt Nagyváradon február 7-én
Fazakas György lelkipásztor, a Szövetség missziói titkára nyitotta meg a különleges alkalmat üdvözlő és imára késztető gondolatokkal a Zsolt 4:6-10 alapján. „Több Isten terve, munkája, csodái annál, mint amit el tudnánk mondani egy konferencián, vagy ha ezernyi nyelvünk volna. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az evangélium üzenete ma elsekélyesedik, és nem találja meg az utat az emberek felé. Mert ennek az üzenetnek abból a hálából kellene kiindulnia, amit személyesen érzünk Isten iránt azért a hatalmas munkáért, amit értünk tett Krisztusban” – mondta, mielőtt a közös imádságra került a sor. Az éneklés is segített közelebb kerülnünk Istenhez. Ebben Garai Zsolt és Székely András hangszeres kísérete vezetett minket.
A konferencia főelőadója Stuart Streeter volt Kanadából, akit még nyolcan kísértek el a North American Baptist Conference ernyőszervezet részéről. Az Észak-Amerikából érkező vendégek egytől-egyig gyülekezetplántáló és újraélesztő szolgálatban tevékenykednek. Stu Stree-ter bevezetőjében nagyra értékelte a lelkimunkásokat, lelkipásztorokat, kedvenc embereinek nevezve őket. „Mind arra kaptunk elhívást Istentől, hogy sokszorozódjunk, és közreműködjünk a sokszorozódásban. Mert a Jézus Krisztus gyülekezetének növekedése nem csupán néhány személyre bízatott.” „Természetesen a gyülekezetek növekedése, szaporodása nem a végcél. A végcél az evangélium terjedése, annak eljutása azokhoz, akik még nem hallották, és azokhoz, akik már hallották, de még nem válaszoltak rá, s akiknek szemeit és füleit a Szentlélek nagyon szeretné megnyitni, hogy válaszoljanak Istennek.”
Streeter testvér beszélt a gyülekezet szaporodásának történelmi kereteiről, majd gyakorlati, személyes példákat is hozott. Bevezetőjében elmondta, hogy ő maga 2006-ban indult el feleségével egy új gyülekezet plántálására, négy kisgyermekkel, pénz és anyagi háttér nélkül. Mindezt azután, hogy Pál apostol „kalandjait” olvasták a Bibliából, és megelevenedett előttük az új, növekvő gyülekezetek képe. Isten Lelke megmutatta nekik, hogy ez valósággá válhat. Eladták a házukat és felkerekedtek, hogy életükben először úgy éljenek, mintha Isten országa közöttük lenne, s mintha most lenne itt az aratás ideje. Teljes szívükből törekedtek az ebben való hitre. 2009-re egy új gyülekezet kelt életre városukban, ahol az emberek rendszeresen jöttek Jézushoz új életért. Máig, 20 év leforgása alatt 17 további gyülekezet plántálásában segédkeztek, eljutottak az USA különböző vidékeire, de Hawai-on és Guatemalában is végeztek gyülekezetplántáló munkát.
Az elődás folytatásában Stu testvér vázolta a gyülekezetplántálás rövid történetét a kezdetektől napjainkig, ez ugyanis lényegi részét jelenti keresztyén identitásunknak. Ebben személyes és csoportos részünk is van, amit ki kell vennünk. Miután elmondta, hogy a különböző történelmi korokban mi motiválta a gyülekezetek szaporodását, elérkezett napjaink missziós motivációjához, ahhoz, hogy a fiatal generáció mennyire vágyik arra, hogy életváltozásokat lássok, tapasztaljon. De ha jobban szemügyre vesszük a történelmet, már az első gyülekezetek megalakulásakor, az antiókhiai időszakban is felfedezzük azt a vágyat, hogy az emberek élete gyökeresen megváltozzon. Ez átível a történelmen.
Az ApCsel 13 alapján a továbbiakban az előadó megvizsgálta az antiókhiai gyülekezet sajátosságait, kiemelve a tagok sokszínűségét, ugyanakkor azt is, hogy „imádkoztak és böjtöltek”, elmélyítve kapcsolatukat Krisztussal. És miközben böjtölnek, Isten Lelke azt mondta nekik, hogy „válasszátok el nekem Barnabást és Saulust, mert feladatom van számukra”! További böjt és ima után kiküldték őket, talán a két legjobb tagukat. És ennek is üzenetértéke van.
A folytatásban az előadó arra a kérdésre kereste a választ, hogy a gyülekezet három fő alrendszere közül – misszió, tanítványság, közösség – melyik a fontosabb. Örömmel mutatott rá, hogy az antiókhiai gyülekezet nem fásult bele a közösségépítésbe, hanem – mivel Isten erre hívta őt – a missziót tartotta elsődlegesnek, ami magával hozta a további közösségek épülését is.
A konferencia folytatásában három bizonyságtétel hangzott el három fiatal észak-amerikai lelkipásztor gyülekezetplántálással kapcsolatos tapasztalataival kapcsolatban.
Az alkalmat Borzási Pál, a Szövetség elnöke rövid igei üzenete zárta, amelyet a Jer 12:14-17 alapján mondott el.
Kitűnő alkalom volt ez a konferencia a gyakorlati tanulásra és a közösségápolásra. Istené érte a dicsőség!
Gönczi Géza