Időben vagyunk?

Az idő témája mindenkinek fontos, mert annak kihasználása hosszútávú következményekkel jár bárki számára. Az idő múlása alól senki sem kivétel, hiszen mindenki időben létezik és egyetemesen mulandó. Ebben az új évben hasznosnak bizonyulhat, ha szem előtt tartjuk az „idő” fogalmának különböző aspektusait.

Először is beszélnünk kell a természeti időről. Ez körforgásos és ciklikus, ismétlődő és visszatérő. Vannak évek, hónapok és napok, nappalok és éjszakák. Közben az idő telik – mindenkinek egyformán ugyan, de megállíthatatlanul. Ha egy év elmúlt, újat kezdünk. Közben teszünk-veszünk, dolgozunk és pihenünk, bontunk és építünk. Akik várnak, azoknak az idő túl lassú, akik gyászolnak, azoknak túl hosszú, akik szeretnek, azoknak nem számít. De ha valaki csak a természeti időt veszi figyelembe, és figyelmen kívül hagyja az örökkévalóságot, akkor a természeti idő teljesen hiábavaló számára. Erre utalt Salamon, amikor a Prédikátor könyvében kifejtette, hogy „a nap alatt” minden hiábavaló!

Másodszor: beszélnünk kell a történelmi időről. A természeti időben vannak olyan időszakok és események, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak számunkra. Erre bőven van példa a világtörténelemben, a nemzeti történelemben és az egyéni történelemben egyaránt. A világtörténelemben mindenképp kiemelhetjük a teremtést, a bukást, az özönvizet, a bábeli zűrzavart, a jövőbe tekintve pedig az Úr eljövetelét, a halottak feltámadását és a világ végét. Egy nemzet történelmében pedig – amennyiben a magyar nép eseményeit vesszük figyelembe –megemlíthetjük a honfoglalást, a mohácsi vészt, a trianoni békediktátumot stb. Az egyének történetében pedig ott van a születés, a házasság és a halál.

Harmadszor: meg kell említenünk a teológiai időt. A zsidó néppel kapcsolatos események (pl. az Egyiptomból való kivonulás, a törvényszövetség, a honfoglalás és a száműzetés) nem csupán történelmi dátumok voltak, hanem azok üdvtörténeti jelentőséggel is bírtak az egész világ számára. Ezzel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a múlt az ószövetség ideje volt, amikor Isten megígérte és előkészítette a világmegváltást; a jelen az újszövetség ideje, amit az ígéretek beteljesedése, az üdvösség elnyerése és a megszentelődés jellemez, míg a jövő a már megjelent üdvösség végkifejlete lesz, amikor bekövetkezik a feltámadás, az utolsó ítélet, az újjáteremtés és az örökkévalóság.

Ami minket illet, a fő kérdés az, hogy mi időben vagyunk? Megtörtént-e nálunk a személyes megtérés? Folyamatos-e a megszentelődés? Szeretjük-e testvéreinket? Keressük-e az elveszettek megmentését és a gyülekezet épülését? A Bibliában több ember is félreértette, hogy mikor minek volt ott az ideje. Emlékezzünk Géházira, akitől Elizeus próféta megkérdezte: „Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat?” (2Kir 5:26). Mi ennek a tanulsága számunkra ebben az új évben? Mindenképp az, hogy keressük először az Isten országát, és bízzunk az Úrban, hogy a többiek mind megadatnak nekünk! (Mt 6:33).

Fentebb említettem a napok, a hónapok és az évek ciklikus körforgását, de említést kell tennünk még a hét jelenségéről is. Mivel a hét ismétlődésének nincs semmilyen természeti alapja a világ körforgásában, feltevődik a kérdés, hogy mégis honnan származik? Miért követi ezt az egész világ? Szerintem, ha egy nap jelzi a Föld forgását a saját tengelye körül, egy hónap a Hold forgását a Föld körül, egy év pedig a Föld forgását a Nap körül, akkor a hét számunkra ne jelentsen mást, mint az emberiség forgását Isten körül! Bár a „Felvilágosodás” idején a franciák bevezették a tíznapos „hetet”, rá kellett jönniük, hogy ez az út nem járható, és hamarosan visszatértek a bibliai hét gyakorlására. Hadd legyen nálunk is a hét első napja „az Úr napja”, és szánjuk oda magunkat ezen a napon a közösség gyakorlására, az ige hallgatására, az imádkozásra és az Úr magasztalására!

Bármeddig is tartson még a természeti idő, bármilyen történelmi események is jellemezzék majd ezt az esztendőt, vigyázzunk, hogy legyünk összhangban a bibliai idővel: értsük meg, hogy a mostani idő az üdvösség kellemes napja (2Kor 6:2)! „Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk!” (Róm 13:11). „Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek. Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata.” (Ef 5:15-17).

Tegyük fel a kérdést: milyen konkrét változásokat kell hoznunk, hogy időben legyünk és lépést tartsunk a bibliai üdvtörténet személyre szóló üzenetével? Vizsgáljuk meg útjainkat és térjünk meg az Úrhoz! Csak így lesz békés a jelenünk és reményteljes a jövőnk! Adja az Úr, hogy úgy legyen!

Istentől gazdagon megáldott, békés, boldog új évet kívánok a Szeretet minden kedves olvasójának!

Borzási Pál, szövetségi elnök