2017. április 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A feltámadás új értelmet ad mindennek

– Mk 9:1-13

Az Úr Jézus beszél tanítványainak haláláról és feltámadásáról, miután Péter felvilágosítást kapott Cézáreában, hogy az Úr Jézus a Krisztus (Mk 8:29). Nem mondhatom, hogy a tanítványok komolyan vették szavait, mivelhogy ez nem olyan dolog, mint a 2 x 2 = 4. Amikor az Úr arról beszél, hogy némelyek nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal, csak nehezítette a feltámadás megérthetőségét. Itt most nem magyarázatra van szükség, hanem személyes meggyőződésre, ami meg is történik a Tábor-hegyen: Isten az élők Istene, hallják az Urat, amint Mózessel és Illéssel beszél. Természetesen Pétert elragadja a mennyei hangulat, és nem is akar mást, csak ott maradni. Tehát az Úr nem a szenzáció miatt vitte fel a hegyre három tanítványát, hanem hogy rögződjön elméjükben az a valóság, hogy nem kell virágcsokrot vinni azoknak a sírjára, akik már a mennyben vannak. Furcsa dolgot kér az Úr tőlük a 9-ik versben. Ez be is következett, mert Péter nem tudott szabadulni a Tábor-hegyi élménytől, és bizonyságot tesz arról (2Pt 1:16-18). Milyen felejthetetlen élmény van a birtokodban kedves testvér, amely által másokat szent lázba hozol?

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

„Feltámad a te testvéred”

– Jn 11:20-27

Vékás Zoltán testvér, néhai szatmárnémeti lelkipásztor, hirdette az igét az egyik szatmári temetőben ennek az igeszakasznak az alapján. Hirtelen csend lett, amikor a 26-ik vers alapján bekiáltotta a kérdést: Hiszed-e ezt? A nagy csendben megszólalt az egyik sírásó: „Én nem hiszem!” „Valaki őszintén válaszolt ma a kérdésre” – folytatta az igehirdető – „De ha nem hiszed, akkor is lesz feltámadás!” Nem ártana ma megvizsgálni az életünket; mit változtatnánk rajta, ha igazán hinnénk a feltámadásban?
Jézus olyan csodát tett Lázárral, amire nővérei nem kérték meg a Mestert. Ők csoda nélkül is tudták, hogy Jézus a Krisztus az Isten Fia; és ez a tudat megvigasztalta őket. A három zsidó ifjúhoz hasonlóan, akik a felfűtött kemence előtt azt mondták, ha nem szabadítna meg minket az Isten, mi akkor is hiszünk. Ahol ilyen mély hit van, ott már csak ráadás az, hogy nem perzsel meg a láng, és kijön a halott a sírból. Van-e ilyen hited a testvéred felől? Van-e olyan lelki halott a családodban, akihez szeretnéd kihívni az Élet Urát?

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Az Úr Jézusnak van egy különleges ígérete számunkra: hozzá fordulhatunk a kéréseinkkel. Mindazt, ami megegyezik akaratával, és amit megígért az övéinek, bátran kérhetjük az Ő nevében. Biztat, hogy kérjünk, keressünk, zörgessünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hallgatja meg kéréseinket, ahogy mi azt szeretnénk, de mindig meghallgatja. Van, hogy nem úgy kapjuk meg, ahogy azt elgondoltuk, és nem akkor, amikor mi akartuk. De Ő jobban tudja, hogy mikor mire van szükségünk, és biztosan a javunkat akarja.